Benji Webbe- Fú nem is tudom, itt voltunk egyszer Gogol Bordelloval, meg egyszer a Szigeten, de azt tudom, hogy mindig jól szórakoztunk. Ez az első alkalom egyébként, hogy főzenekarként játszunk itt. Szóval ez most elég izgi.

 

BW- A bulikat nem mi szervezzük.

 

BW- Ó, tényleg nem tudom. Én nem emlékszem már erre. Olyan gyakran játszunk, hogy néha nem is tudom, hogy azon a helyen, ahol koncertünk van, voltam e már az előtt.

 

BW- De, emlékszem a Szigetre, és a Gogol Bordellora, nagyjából ennyire, meg arra, hogy azok jó kis bulik voltak. Leginkább a Sziget volt a legemlékezetesebb . A tömeg, és az a hatalmas energia, ami ott volt, az lenyűgözött.

 

BW- Figyelj, én az összes bulinkat szeretem, legyen az egy kis klubban, vagy egy rohadt nagy stadionban. Nekem csak az kell, hogy zúzhassak, és ahol vagyok, mindig ezt csinálom, nem teszek különbséget a helyszínek közt.

 

 

BW- Nem, nem, a gitáros Mikey, és a dobos Aryan kilenc éve vannak a Skindredben. De azóta ugyan az a felállás.

 

BW- Dehogy! Béke van. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

 

BW- Félig. Igazából én, és két másik srác walesi, és az új fiúk -kicsit hülyén kifejezve, hiszen ők is már nyolc éve vannak velünk- ők Angliából jöttek. De én Walesben élek.

 

BW- Jó, nagyon erős! Ott van a Bullet For My Valentine, Bring Me The Horizont. Vannak abban az országban király zenekarok, mint mondjuk a Lostprophets, The Blackout . Tudod, elég sok jó banda van Walesben.

 

BW- Had mondjak valamit! Imádom a heavy metalt, imádom a reggea zenét, a punk rockot, a dubsteppet, a trancet, a garaget, imádok egy rakat féle zenét.

 

 

BW- A kedvenceim? A Pantera! A reggaevel meg már gyerekkorom óta meg lettem fertőzve, és azzal is voltam körülvéve. Nem igazán tudnék kiemelni senkit a kedvenceim közül. Azaz Bob Marley megérdemli, hogy megemlítsük, mert a zene, amit csinál, az kurvára hatalmas. Én meg csak ülök, hallgatok, és majd beszarok, hogy hogyan tud ilyen hangokat hozni? Az összes többi reggae bandánál nagyobb. Bírom, ha egy zene megérinti az embereket, Bob Marley az egész világot érintette meg.

 

BW- Nagyon csípem a dubsteppet –itt a dubstep basszusát imitálta Benji-. Igazából mindenféle zenét szeretek. Talán az egyetlen műfaj, amit rühellek, az a német techno zene. Az nagyon gáz. hehe

 

BW- A Union Black fogadtatását alig akartam elhinni! Fantasztikus! Például ma reggel kaptam egy üzenetet, hogy benne vagyunk a top 10-ben, a legjobb élőzenés zenekarok albumok listáján az Egyesült Királyságban. Ez hatalmas megtiszteltetés.

 

BW- Jacoby haverommal, már vagy tizenkét éve ismerjük egymást. Barátok vagyunk nagyon rég óta. Eddig ugye nem volt egyszer se vendég énekesünk, de most elküldtem neki a dalt és megkértem, hogy agyaljon valami ének témán, és egy olyan király dallamot hozott, hogy fel is vettük. Jacoby nagyon jó arc, egy igazi haver, igazi férfi, és családapa. És nagyon örülök, hogy szerepel a lemezen. És hogy honnan ismerjük egymást? Nagyon régen volt már, én szerettem a Papa Roachot a Last Resort óta, és az egész lemezen Jacoby énekében éreztem, hogy nagyon nagy átéléssel dalol. Először 2004ben találkoztunk Miamiban. Amennyire rajongtam a zenéjéért, ő ugyanannyira az enyémet. Aztán volt egy közös turnénk parttól-partig, New Yorktól minden kis koszfészken át Los Angelesig. Szóval ez egy régi történet.

 

 

WB- Az amerikaiak kicsit mélábbak, Európában valamivel mintha jobban kedvelnék, de legalábbis könnyebben elfogadnák a zenénket. Én szeretek mindenhol játszani, nem mondom, hogy itt vagy ott jobban szeretek játszani, mert imádok zenélni bárhol is vagyok.

 

WB- A legfurább hely… nem is tudom,  játszottunk pár baszott különös helyen… Többnyire, amikor az Egyesült Államok középső részén játszottunk. Az fura egy hely, nekik meg van a saját kis világuk. De ha azt vesszük, hogy délen, és északon -például Minnestotaban- van egy csomó érdekesség, elmondhatjuk, hogy egész Amerika a legfurább hely. hehe

 

WB- Elég sokszor, és én ennek baromira örülök, mert ez azt jelenti, hogy az emberek szerették a Dub Wart. Már tizenkét éve, hogy vége a Dub Warnak, annak a zenekarnak, ami négy évig működött, úgyhogy nagy benyomást kellett tennie a hallgatókra, mert minden nap, minden interjúban szó van róla. És ez még az internet előtti korszakban volt. 

 

BW- Az internet előtti? haha Azok tényleg jó kis évek voltak, minden új volt, és izgalmas, pedig nem is volt net, hogy azt mondhasd: hé, ezt lesd, én ilyen zenét csinálok! Még buszunk sem volt, csak egy furgonunk. Azzal turnéztunk mindenfelé. A Dub War egy nagyon jó korszakom volt, egy remek zenekarral. A mai napig mindenkivel jóban vagyok a zenekarból. Dumálunk, hülyülünk, tartjuk a kapcsolatot.

 

BW- Nem nem, csak a basszusgitáros! Ő zenél mindenféle zenekarban, a gitáros, meg a dobos ők producerek. A dobos például olyan zenekarokkal foglalkozik, mint a Trivium, Bullet For My Valentine, Slipknot. De a mai napig jóban vagyunk. Én szeretnék még egy lemezt csinálni, de a dobosunk nem szeretne még egy Dub War albumot. Rajta kívül mindenki benne lenne.

 

BW- Először befejezzük ezt a turnét, aztán jövőre főzenekarként turnézunk majd az Egyesült Királyságban a Therapy?val, ami azért vicces, mert életem első nagy koncertjén mi voltunk az előzenekara a szülővárosomban, és most ők lettek a mieink. Ez áprilisban lesz. De jövőre, vagy még idén elkezdjük az új számok írását, és 2012-ben ki is akarjuk majd adni az új Skindred albumot.