Vannak siker-történetek, amelyeket nem értek. Ilyen például nemzetközi deszkák tekintetében a Nightwishé. Őket sem lehetne eredetiség vádjával bíróság elé citálni, mivel a szimfonikus metal alapjait már a nyolcvanas években elhelyezték bizonyos zenekarok, melyekre tudatosan építkezett a Therion, a Within Temptation, és a későn futottak mezőnyéhez csatlakozó, ezen írás tárgyát képező finn csapat. Utóbbiaknak viszont nem csak a füle jutott, sőt, mire már a stílusalapítóra a lőtéri kutya sem emlékezett, addig állítólagos rokonaink körül értelmezhetetlen őrület alakult ki. (Példának okáért az idén ősszel lezajlott Out of the dark fesztiválon az öt közül három résztvevő együttes lazán hozta a Nightwish-szintet.) Számomra e tébolyda kapuja akkor csapódott be nagy dirrel-durral, amikor kiderült, hogy az eggyel utánam következő nemzedék képviselőinek nagy része meg van róla győződve, hogy az Over the Hills and far away (szerintem minden idők legjobb hard rock dala) echte Nightwish-nóta...Gary Mooret én már akkor elkezdtem sajnálni...