Nicke Anderssonnak 1994-ben elgurult a gyógyszere és első rohamában megalkotta az évszázad egyik legütősebb rock&roll formációját, amivel aztán 14 éven át boldogította az arra fogékony rajongók széles táborát. Ez volt a The Hellacopters. Olyan magas szintű, energiától duzzadó és megunhatatlan lemezekkel gazdagította a világot, mint a zajos és punkos Payin' the Dues, a minden tekintetben első és megugorhatatlan High Visibility, az érett, átgondolt de minden ízében zseniális By The Grace of God, majd érezve a korral járó változás szelét, zárásként tisztelegve mindazon előadók előtt, akiknek köszönhette az inspirációt egész addigi karrierje során, megalkotta a Head Off cimű tribute lemezt, amivel felbaszott egy óriási felkiáltójelet a történet végére és útjára engedte játszópajtásait.

Eme roppant termékeny (számos nagylemez és megszámlálhatatlan kislemez) 14 évet követően hősünk megalkotta barátaival a Head Off nyílegyenes folytatását, az Imperial State Electric nevű formációt. Hangzásban és zenében egyáltalán nem áll távol a Hellacopters álltal képviselt garázs rocktól, de jóval érettebb, letisztultabb és nyugodtabb. Itt már nincs Devil Stole the Beat from the Lord vagy Soulseller szintű odabaszás, helyette fogós témák tucatjai, érzés, intelligens előadás, hatalmas kórusok, jól megkomponált, zongorával megtámogatott finom rock&roll dalok.

Első self titled lemezük is élményszámba ment és szerintem senki sem csalódott benne. Tényleg nyilvánvaló fejlődés fültanúi lehettünk és mivel mi is együtt öregszünk Nick Royale-lal, talán ránk is fér, hogy modern köntösben ugyan, de visszatérjünk oda, ahonnan a Hellacopters és hasonszőrű társai annak idején az inspirációt kapták. A legújabb, Pop War címre keresztelt nagylemez pedig ha lehet még magasabbra szintre repíti a hallgatót. Adott ki már Nicke olyan lemezt, amivel nem voltam maradéktalanul elégedett (Hellacopters-Rock&Roll Is Dead), de ebbe az Imperial State Electricben eddig egy szál hibát nem véltem felfedezni. Remekül felépített, a stílus minden szépsége előtt szélesre tárt lélekkel megírt dalok sokasága, amiből még csak kiemelni sem tudnék egy dalt sem, hiszen miközben az ember hallgatja őket csak az önfeledt élvezet keríti hatalmába, miközben széles vigyorral az arcán tapsol, énekel, dobol vagy éppen hátast dob a képzelet beli TYM gitárral a kezében.
 
El nem tudom képzelni, hogy ez a pali hogyan jutott el az Entombed (ami szintén kultikus státuszban leledzik a mai napig) dobszerkójától a ma ismert balkezes gitárfenomén státusig, de a Jó Isten áldja meg érte, mert az egész világ lenne szegényebb munkássága nélkül. Mindenesetre ha egy önfeledt estét szeretnél szerezni magadnak, akkor szerezd be az Imperial State Electric lemezeit, tekerd fel a hangerőt, ragadd meg a barátnőd, tölts egy italt és éld át a Rock&Roll semmihez sem hasonlítható érzését!

Nem sok szomorúbb ember létezett a Földön nálam a Hella megszűnése pillanatában, de megnyugtató a tudat, hogy nem veszett el örökre, csak átalakult és az Imperial State Electric formájában teszi boldogabbá az olyan reménytelenül romantikusok életét, mint amilyen például én vagyok.