Az oaklandi High On Fire háromfős tagsága idén egy új, sorozatban hatodik lemezével csap az asztalra, helyet követelve magának a nagyok közt. A De Vermis Mysteriis névre keresztelt lemezen hallható 10 nóta cseppet sem okozhat csalódást a zenekar régebbi rajongóinak, viszont simán benne van a pakliban, hogy szerez magának pár új hívet.

A mitológiai, fantasy témákban bővelkedő szövegek és az irdatlan tempóban hömpölygő mocsármetál egy olyan tökéletes elegyét alkotta meg ez a trió, amelyre akár a Mastodon is irigyen csettinthetne, hiszen míg a High On Fire nem tágít a gyors tempótól, a kemény, tömény és súlyos témáktól, addig a Masztit már előszeretettel vetik be bölcsödékben a kisgyermekek megnyugtatásához.

Már a  nyitó Serums of Liao is eszetlen tempót diktál, de ez a lendület jellemzi az egész lemezt. Kivételt képez ez alól az ötös track, amely a Samsara névre hallgat és egy instrumentális lamentálás, ami nekem rettenetesen bejött első hallásra. A basszust remekül kezelő Jeff Matz, aki az ezt megelőző két lemezen is szerepelt már és akit a Zeke nevű formációból is ismerhetünk, szerintem nagy rajongója a néhai Cliff Burton-nek, mert a nótában hallható játéka engem abszolút a hallhatatlan Cliff játékára emlékeztetett.

Matt Pike gitáros/énekes egészen elképesztő, nyakatekert témákat pakolt a lemezre és bár én harcedzett vagyok, azért az biztos, hogy ezeket nem a közérthetőség jegyében készítette. Des Kensel teljesítménye szintén tökéletes. Olyan jól illeszkedő, változatos és roppant technikás produkciót nyújt, ami nélkül ez a zenekar nem lehetne az, ami.

A King Of Days féle lassabb, súlyosabb nóta is abszolút passzol a koncepcióba. Pár éve volt szerencsém látni őket a Pelican előtt és akkor olyan sújtásban részesítettek, amit azóta emlegetek. Az itthoni, Metallica előtti fellépésük szinte említésre sem méltó, nem is értettem, ez kinek és mire volt jó. A Romolus and Remus, Fertile Green vagy a címadó De Vermis Myteriis mind olyan természetességgel eszi be magát az ember bőre alá, mint ha a természet részét képezné.

Matt Pike a Sleep-pel hamarosan ellátogat hozzánk, de remélem, hogy hamarosan a High On Fire is tiszteletét teszi, méghozzá klub bulin. Mivel én nem vagyok feltétlen rajongója a zenekarnak, ezért is örültem, hogy engem kértek meg, hogy írjak róla, mert e lemez hallatán kedvet kaptam elővenni a régebbi lemezeket és így még inkább állítom: ez a lemez egy nagy lépés előre, miközben mit sem veszítettek abból a súlyos hangzásból és kíméletlen energiából, ami eddig is jellemezte őket.

A mocsárban térdig gázolva már csak az a kérdés, hogy egy ilyen erőteljes és profi anyag meddig repíti a Relapse Records egyik nagyágyúját. Essen még szó a lemezborítóról, amit ismét az az Arik "Moonhawk" Roper tervezett, aki már a Sleep-es időkben is ránk ijesztett pár elborult, de igen magas szintű munkájával.

Ez az anyag becsületére válik a zenekarnak és öröm a hallgatónak, mert egy minden ízében tökéletes mű született. Engem kilóra megvettek vele és bízom benne, hogy az egész évre jellemző lesz az ilyen magas szintű lemezek megjelenése, hiszen amit az elmúlt 3 hónapban hallottam, azok egyike sem okozott csalódást.