Két éve olvastam, hogy Hank Von Helvete otthagyta, immár másodszor, a Turbonegro legénységét. Az okokról sokat nem tudok, de a tényen nem is változtat valami sokat, hiszen én ott, abban a pillanatban 6 láb mélyre ástam magamban a zenekart. 1998-as Apocalypse Dudes című lemezük minden valamire való zenehallgató polcán ott kell, hogy figyeljen, hiszen a punk, a metal és rock olyan tökéletes elegye, akkora középső ujj a magasba, egy olyan polgárpukkasztó és szexista, tabukat döngető és szemtelen műremek, amihez foghatóval azóta is adós a zenei társadalom.
 
Első Szigetes bulijuk örökre retinámba égette Hank férfias sziluttjét és elképzelhetetlennek tartottam, hogy enélkül a seggrakétás ürge nélkül ez a zenekar létezhet. És most, 2012-ben a lejátszóban egy olyan új Turbonéger anyag pörög, amin bizony nyoma sincs Hank Von Helvetének.

Isten a tanum rá, a legnagyobb rosszindulattal, a megmaradt tagok teljes semmibe vételével ültem neki a Sexual Harrasmenten elterülő 10 nótának. És láss csodát, már a nyitó I Got A Knife nótánál alább hagyott ez a negatív hozzálállás.

Tony Silveter hangja egyszerűen, na most kell óvatosan fogalmazzak, annyira erőteljes, tökéletes és hibátlan, hogy nem maradt más dolgom, mint hogy hátradőljek és élvezzem a közel 50 perces anyagot. Zeneileg nagy változás nem történt. A Scandinavian Leather, Retox, Party Animals vonal egyenes folytatása. Hangulatos zongorabetétek, fergeteges Euroboy gitártémák, mocskos szövegek, energikus alapok, jó háttérvokálok, hamisitatlan rock&roll fíling.

Persze a The Nihilistic Army és a többi nóta már ismerős. Hallottuk párszor más címen, de én úgy gondolom, hogy egy ilyen kaliberű zenekar nem távolodhat el nagyon messzire az általa képviselt vonaltól, mert az egy énekescserénél is nagyobb kárt okozhat. Nálam csont nélkül átment az új TRBNGR lemez és hamar túltettem magam a megrázkodtatáson, már csak élőben kéne elcsípnem ezt a felállást, lecsekkolni, hogy mennyire üt a dolog. Elnézve Tony Silvester ábrázatát, sem hangban, sem kinézetben nincs nagy lemaradása Hankkel szemben, sőt...

Ha utoljára a Prince Of The Rodeo-ra tudtad elengedni magad és azóta nem kedveled a Turbonegro által jegyzett lemezeket, ezt is hagyd a fenébe. De ha egy tökös, ízig-vérig jó rock&roll lemezre vágysz és félre tudod tenni esetleges sérelmeidet, akkor  remek szórakozásban lesz részed, garantálom!