Az elmúlt évtized jellegzetes metalcore hangzásának kialakulásáért nagy mértékben felelős Killswitch Engage két évnyi hallgatás – Adam D gitáros felépülése – után tért vissza idén a világot jelentő deszkákra, méghozzá az eredeti énekessel Jesse Leach-csel. A visszarendeződés hátterét, valamint a banda közeljövőre vonatkozó terveit Mike D'Antonio bőgős tárta fel nekünk.
Milyen a zenekaron belüli hangulat most, hogy visszatért közétek Jesse Leach énekes? Mi változott?
Mike D'Antonio: Úgy tűnik, mindenki boldogabb és lelkesebb. Célratörőek, tetterősek vagyunk, és ami legalább ennyire fontos, készen állunk a munkára. Nagyon feldob, hogy ismét úton vagyunk, két hosszú év maradt ki.
A következő kérdést talán inkább Adamnek kellene megválaszolnia, de azért nem hagyom ki: szerinted mennyiben játszott közre az énekesváltásban Adam és Jesse együttműködése a Times Of Grace albumon?
Mike: A kettőnek semmi köze egymáshoz. Talán 2008-ban jártunk itt utoljára, Adam pedig összeszedett egy igen durva hátsérülést. A Times Of Grace lemezt a kórházi ágyban írta meg, majd azzal keresett meg minket, hogy itt ez az anyag, amelyet azért írt, mert már a halál vagy a tolószék gondolatával foglalkozott. Azt mondta, nem biztos abban, hogy méltó a Killswitchhez, de megírta, és szeretné kiadatni. Mi pedig rábólintottunk, hadd tegye, amit tennie kell. A Times Of Grace-ben minimum két év munkája volt, mielőtt megjelent, és teljes egészében az ő műve volt. Nekünk semmi közünk nem volt hozzá. Viszont Adam újra itt van, és ez nagyszerű!
Derekas „best of” műsort játszottatok itt a Nova Rockon. Várható, hogy a későbbi koncerteken több régi, Jesse-s nóta fog előkerülni?
Mike: Meglátjuk. De itt a rajongók kiszolgálása a lényeg. Nem az számít, hogy mit akarunk eljátszani mi, vagy hogy mit akar Jesse. Az emberek nem kevés pénzt fizettek azért, hogy láthassanak minket, mi pedig azon vagyunk, hogy olyan bulit nyomjuk, amilyet ők akarnak látni. Úgyhogy eljátszunk minden klipes számot, és Howard (Jones, ex-énekes) nótáit sem fogjuk elvetni. Ez a zenekar a rajongóknak játszik. Azt játssza, amit ők akarnak hallani. Ennyi.
Viszont az „Alive Or Just Breathing” albumotok pont tíz éve jelent meg – ha érted, mire célzok...
Mike: Világos. Az „Alive Or Just Breathing” molinóját hoztuk el, és van is némi esély arra, hogy csinálunk egy „Alive Or Just Breathing” turnét. Majd kiderül. Valóban idén tíz éves az anyag, szóval vagy sietünk azzal a turnéval, vagy elfelejtjük az egészet.
Esetleg egy új lemez is szóba került már?
Mike: Igen, most is dolgozunk rajta.
Mi a Holy Diver feldolgozásotok története? Ronnie James Dio még élt, amikor kirukkoltatok vele.
Mike: Így van. Ha jól emlékszem, a Kerrang! magazin kért fel, hogy dolgozzunk fel valamit. Egy jubileumi számon dolgoztak, és az volt az ötletük, hogy újabb bandák dolgozzanak fel dalokat régebbiektől. Mondhatni, szórakozásból csináltuk meg, de tényleg jól szórakoztunk közben. Ütősebbre sikerült, mint gondoltuk. Ronnie James Dio is áldását adta rá. Tetszett neki a verziónk. Egyszer itt Európában lefényképeztette magát a Lamb Of Goddal, és egy feliratot tartott a képen: „Hé, Killswitch! Hol marad a jogdíjam?!” Nagyon jó fej dolog volt tőle! Annyira szomorú, hogy már nincs köztünk! Csodálatos előadó volt, egyike azoknak a nagy öregeknek, akik minden este igazán oda tudták tenni magukat. Sok régi arcnak már nem megy, talán színpadra sem kellene állniuk, Ronnie viszont mindvégig képes volt kimagaslót nyújtani.
Szerinted a Holy Diverből is védjegyszerű Killswitch Engage szám lett?
Mike: Remélem, nem! Sosem jó, ha egy feldolgozás válik védjeggyé! Mi is csak a móka kedvéért csináltuk meg, és nagyon jó játszani, ráadásul a rajongók is szeretik. Ezért tartjuk műsoron.
A pozitív mondanivalót hordozó dalszövegek viszont egyértelműen védjegynek számítanak nálatok.
Mike: Igen, mindenféleképpen! Az egész Jesse szövegeivel kezdődött, amikor beszállt a bandába. Én azelőtt sosem játszottam olyan zenekarban, amelynek pozitív szövegei voltak. Nem is tudtam mit kezdeni a dologgal. De aztán annyira jónak, költőinek találtam a szövegeket, hogy nem lehetett változtatni rajtuk. Meg is maradtunk ezen a vonalon, és idővel én is hozzászoktam. Korábban meg sem fordult a fejemben, hogy egy metal bandában lehetséges az ilyesmi. Viszont ez a pozitív hozzáállás a színpadon is jellemző ránk. Ha valaki eljön a bulinkra, az szórakozzon, érezze jól magát! Mosolyoghat, tapsolhat, vagy rázhatja az öklét, csak szálljon be a buliba, ahogy mi is bulizunk a színpadon. Ez a koncertjeink lényege. És a rajongók is részesei a bulinak, hiszen velünk együtt szórakoznak.
Egyetértesz azzal, ha a metalcore atyjaiként említenek benneteket?
Mike: Persze, ez volt az eredeti elgondolásunk a Killswitch Engage-dzsel. Metalt akartunk játszani, de a punk-rock gyökereinket, a hardcore hátterünket megőrizve. Lehet, hogy ma szitokszó a metalcore, mi azonban büszkék vagyunk arra a márkajelzésre, amely a zenekar köré épült. Egyébként hívhatnak bennünket, aminek csak akarnak. Bánom is én!
A kezdeti időben Adam dobolt a bandában...
Mike: Az még egészen más volt. Az ő stílusa nyugisabb, Justin (Foley) pedig kevesebbet matekozik, annál nagyobb hangsúlyt fektet viszont a groove-okra. Jobb embert nem is találhattunk volna a dobok mögé Adam helyére! Imádok Justinnal játszani! A zenekart Adammel együtt hoztuk létre. Együtt jammeltünk a próbahelyen, és minden remekül passzolt. Van, hogy lehetetlen megtalálni azt a tagot egy zenekarba, aki ugyanúgy beleillik a képbe, ahogy mi találtuk meg elsőre a közös hangot Adammel. Az ilyesmit nagyon meg kell becsülni, mert nem minden nap adódik!
Köztudott, hogy Adam elismert producer is. Mi lesz a legközelebbi munkája? Amellett persze, hogy a ti új lemezeteket is nyilván ő produceli majd.
Mike: Épp nemrég fejezte be az új All That Remains lemezt. Utána szerintem pihennie kell majd. A sok koncert során lestrapálta magát, ráadásul most térdproblémája van, műteni is kell. Szóval el tudom képzelni, hogy a nyár végéig behúzza a féket.
A betegségéből felépülve sem nagyon lassított, igaz?
Mike: Ő már csak ilyen marad. Bármibe is kezd, 100%-nál sosem adja alább. Bármelyik zenekarral dolgozik, 100%-osan teljesít. Nem veszi fel a telefonját, alig válaszol az e-mailjeire... Ez a munkája, és halálosan komolyan veszi, holott nem egy komoly arc. Úgy fogja fel az egészet, hogy az adott banda alkalmazásában áll, és a tőle telhető legjobbat kell nyújtania nekik. Ez remek hozzáállás! Egyes producerek hajlamosak lazára venni: „Jó lesz az úgy, na!” Az ilyenek inkább a nevükből élnek ahelyett, hogy valóban a munkájukat végeznék.
Neked van valamilyen egyéb (zenei vagy nem zenei) elfoglaltságod a Killswitch Engage mellett?
Mike: Grafikus vagyok. Ez volt a szakmám, mielőtt beszálltam volna a bandába, és utána is ezt fogom csinálni. Turnézás közben is grafikákon dolgozom a DarkicoN Design-nak. Az oldalam címe http://www.darkicondesign.com. Ezen kívül még a Killswitch előtt benne voltam egy Overcast nevű csapatban Brian Fairrel a Shadows Fallból. Nemrég álltunk ismét össze, és már huszonegy éve alakult a banda. Abban a két évben pedig, amikor a Killswitch szünetelt, egy Death Ray Vision nevű régi stílusú hardcore zenekarban játszottam Brian Fairrel. Jó móka volt, és segített visszatalálni a gyökereimhez, na meg felidézni, honnan is indultam. Az új Killswitch lemezen rengeteg témám tükrözi ezt.
