A Mayhem legendás. Nélkülük egyértelműen nem tartana ott a black metal, ahol tart manapság. Nekem is az egyik kedvenc zenekarom. Mégis sajnos azt mondhatja az ember, hogy Mayhem, mint zenekar, nem létezik. Inkább zenei kollektíva ez. Hiszen a haláleseteknek és a folyamatos tagcseréknek köszönhetően még az, hogy nincsen őstag a zenekarban (ha azt őstag, mint "mindvégig ott volt" tagot számoljuk), de még manapság is hatalmas a ki-be járkálás.

Én ennek egyrészt baromira örülök, hiszen a zenei stílusukban az egyetlen biztos pont a minőség. Bitang változatosak az anyagaik, ami egy 28 éves zenekarnál nem kis teljesítmény, még akkor is ha ritkán jelenik meg új cucc. Másrészt viszont, például egy koncerten, elég érdekesen néz ki a dolog, mert mégis csak az lenne az igazi ha az játszaná és énekelné a dalokat, aki írta őket. Míg egy Deathcrush-nál a bőgős Necrobutcher integethet, hogy bizony, ott voltam amikor a nóta készült, az Illuminate Eliminate-nél Attila és Hellhammer kacsinthat össze, hogy "de jó vót stúdiózni", egy Freezing Moon-hoz meg mindenkinek volt egy kevés köze, de mégis csak Euronymous írta a zenét és Dead a szöveget. Ez tény, ez van, és hát ez legyen a legnagyobb probémánk. Ez nem fogja minősíteni ezt a koncertet, hiszen ez minden Mayhem koncertre igaz.

Megérkezvén a Yuk-ba leesett az állam, hogy ez bizony tényleg kurva kicsi hely. Hihetetlen, hogy a koncert előtt folyamatosan azon ment a sírás, hogy "Miért pont a Yuk?". Mivel a Yuk szervezte a bulit, nem az volt a kérdés, hogy hol lesz, hanem vagy itt lesz, vagy sehol, de a sok retard ezt nem (volt) képes felfogni. Én sem. Nagyon örülök, hogy volt ez a koncert, viszont a magam 175 centijével a buli nagyjából kimaradtam. Nem volt hatamas a tömegnyomor, viszont színpad híjján szinte semmit nem lehetett látni. Attila azért nagyjából képben volt, gonosz maszkjával, kezében koponyával, a fentről csüngő vaddisznó fejek folyamatos lengetésével kiváló atmoszférát nyújtott a zene mellé. Az aktuális két gitáros, ha jól láttam Teloch és Morpheus volt (de lehet hogy Charles Hedger volt), előbbi kismillió fasza projektből és minőségi bérzenészként való ténykedéséből, utóbbi a Limbonic Art-ból lehet ismerős. Az öreg Necro is fel-fel tűnt néha a szemem előtt, megvillantva ősz mellszőrzetét és pőre basszus játékát. Hellhammer-t még két éve Pécsett sem vehettem szemügyre a hatalmas füsttől, most pedig tényleg a ködös Albion-ban verte a dobokat, de nagyon állat módon. A hangzás a helyzethez képest szerintem elég jó volt, a dobok hasítottak, a témákat jól lehetett hallani, talán egyszer volt, hogy fél percig nem voltam biztos benne, hogy melyik dalt is halljuk éppen. Az aktuális két bérgitáros játékával én nem igazán voltam megelégedve, elég sótlanul játszottak, egy Freezing Moon szólót pedig illene feelingesebben és kevésbé spórolósan eljátszani.

A dalok bő egy órán át záporoztak, volt itt minden, egészen régitől egészen újig. Kezdésként alap a Deathcrush, de volt a punk-os Carnage is (aki ennek láttán/hallatán is kétségbe vonja az ős-Mayhem punk-os gyökereit, az művelődjön egy kicsit), a Euro/Dead időkből a Freezing Moon, De Mysteriis Dom Sathanas, Buried by Time and Dust. Blasphemer/Maniac korszakból az Ancient Skin, A Time to Die, View from Nihil, My Death. A fenomenális legutóbbi albumról mindössze az Illuminate Eliminate hangzott el, ami viszont igazi meglepetés volt, hogy a készülő új anyagról is játszottak, a címében nem vagyok biztos valami Far/From Beyond the Event Horizon. Nehéz egy hallás után megítélni, volt benne gyors és lassú rész is, meglátjuk. Viszont itt felmerül bennem egy baromi fontos kérdés, ami nem hagy nyugodni. Mégis ki a faszom fogja írni az új dalokat? Eddig ugyanis Euronymous és Blasphemer volt a dalszerző. Az is biztos, hogy Attila, ha nem is riff gyáros, bárkiből ki tud hozni olyan dolgokat, hogy beszarás, elég a legutolsó Mayhem-re vagy Sunn O)))-ra gondolni. De mégis kiből? Necro olyan szinten nem tevékeny, hogy a legutóbbi albumon nem is játszott. A két session gitáros, pedig nem véletlenül nem rendes tag, pedig Morpheus már évek óta velük van. Tőle hallhattunk sok szépet és jót, de ezért nem ezen a szinten. Teloch is régi motoros már a szakmában, de nem véletlen, hogy hirtelen egyetlen igazán nagy bandához sem tudja kötni az ember a nevét. Egy tuti, amíg Euronymous írta a nótákat, addig a riffeken volt a fő hangsúly, Blasphemer idejében pedig inkább a kiváló kompozíciókon. A stúdiózás már folyik, reméljük nem jövő ilyenkor hallunk felőlük újra, én már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen bömbölést fog ezúttal hallatni a Mayhem nevű szörnyeteg.

Végezetül pedig hatalmas köszönet a Yuk-nak, hogy leszervezték a bulit!