Alig telt el az előző Ironbound óta 2 év, máris itt a folytatás a jó öreg New York-i thrasher társaságtól. Lényegében onnan folytatják az utat, ahonnan kicsit félre álltak egyet pihegni 2010-ben. Most is inkább sebesség orientáltabb vonalat viszik tovább, ahogy előzőleg.
A lemez a Come And Get It-el kezdődik jó 6 percben, némi tamozást követően bele is csapnak a lecsóba. Ezt követi az Electric Rattlesnake, itt is tekernek azért, de fel-felbukkannak kellemes kis dallamok nem mellesleg beiktattak egy fasza kis Sabbath-os groove részt is.



Április 5-én este 8 órakor,
Augusztus 21-én
Az ohioi Skeletonwitch egy új dalt tett nyilvánossá tegnap. A dal érdekessége, hogy csak a rajongók nagy részének új, hiszen a Tragedy Of Days című szerzemény a Forever Abomination című nagylemez munkálatai közben íródott, de a lemezre nem került fel. Most viszont közkinccsé tesszük.
Öt hosszú évet kellett várni a Ministry új albumára, sőt a banda gyakorlatilag szünetet tartott az utóbbi időben. A sok évet és stílust megélt zenekart sokan már élőhalotthoz hasonlítják, aki még a sírból felkelve tesz egy pár kört a világban, de hamarosan egy shotgun lövéssel gazdagabban visszafekszik a földbe. Az biztos, hogy zenekar már réges-rég feladta volna, de Al Jourgensen szerint még van mit rászabadítaniuk a világra. Az új csapásnak a címe: Relapse.
Lassan Therion-i magasságokba emelkedik a svéd Sabaton, hiszen Joakim Brodén énekes és Pär Sundström basszusgitáros a csapat többi tagjától egyszerűen megvált. Hogy a művelet jól előkészített volt, azt mi sem jelzi jobban, hogy már meg is vannak az új tagok, igaz az eddig hatfős társaság eggyel kevesebb főre olvadt. A Sabaton tagja ezentúl: Chris Rörland (NOCTURNAL RITES)gitáros, Thobbe Englund (WINTERLONG, RAUBTIER) gitáros és Robban Bäck (BALTIMOORE, PREY) dobos.
Októberben hosszú várakozás után végre Budapestre látogat az utóbbi évek egyik, ha nem a legizgalmasabb progresszív metalzenekara, a Between The Buried And Me. Tommy Rogers bandája új távlatokat nyitott a műfajban, hiszen a BTBAM alapelve, hogy nem léteznek határok az egyes zsánerek között: így fordulhat elő, hogy a banda előszeretettel nyúl a blueshoz, a mediterrán folklórhoz, a pattoni cabaret-hez, a hetvenes évek progrockjához, vagy bármihez, amihez épp kedve szottyan, és mindezt anélkül, hogy a végeredmény túltelítetté válna.
2002 kétségkívül a pop punk éve volt. Olyan lemezek jelentek meg ebben az évben, mint a Does This Look Infected? (Sum 41), The Young and the Hopeless (Good Charlotte), Sticks and Stones (New Found Glory) vagy cikkünk tárgya a No Pads, No Helmets…Just Balls. Az Amerikai Pitének köszönhetően a stílusirányzat híresebb volt, mint valaha így nem csoda hogy az MTV-t is ellepték ezek a csapatok.
Sigh - In Somniphobia (2012)
Könnyed vasárnap délutáni elfoglaltságként ajánlom mindenki figyelmébe a 
"Ez aztán király lesz, a macska rúgja meg!" - mondja az egyik rokker. "A mellékletes és a melléklettelen verziót is lehúzom!" - reflektál a másik hínárhajú. És milyen igazuk van! A III. MŰSZAK NO.29. megérkezett, és bűn nem letölteni! Benne: Napalm Death, Motörhead, Vendetta és Desecravity az interjú ügyosztályon, Prosectura az Evolúcióban, 36 óra pogó beszámoló az Élő rokkban, Wizo, Warpigs és Ugly Kid Joe az Azok a boldog 90-es években, valamint Corrosion Of Conformity, New Found Glory és Therapy? a Friss áruban. A kazettamelléklet meg olyan földalatti, hogy még azok a sznobok is összecsinálják magukat, akiknek a Műszak egy ménsztrím pletykalap. Le a kalappal! Tölts, böngéssz, élvezkedj: