Az első ránézésre talán nem túl sokatmondó név a legerősebb szélviharok numerikus megjelölését jelenti – és metal viszonylatban hosszú évekre visszamenőleg a legerősebb összeállítású formációt takarja!

Leszállította a bemutatkozó számát a mondhatni all-star zenekar (van még értelme ennek a kategóriának?), a Category 7. A John Bush, Phil Demmel, Mike Orlando, Jack Gibson, Jason Bittner összeállítású ötös az In Stitches zenélős klipjével mutatja meg, mire kell számítani majd a július 26-án megjelenő lemezükön. És hogy mire? Király riffekre, jó hangulatra és frankó, húzós témákra!

Újabb zenekarban pacsiztak össze a nagyok, ráadásul nem is elhanyagolható névsorral a fedélzeten. A Category 7 legénységét ugyanis olyan arcok alkotják, mint Phil Demmel (Kerry King, ex-Machine Head), Mike Orlando (ex-Adrenaline Mob), John Bush (Armored Saint), Jason Bittner (Shadows Fall) és Jack Gibson (Exodus). A zene viszont nem tökös thrash lesz, mint várnánk, hanem az ígéretek szerint hetvenes évek ízű ikergitáros hard rock, a Thin Lizzy vonalát belőve maguk előtt. Dal egyelőre még nincs, az május 2-án érkezik, a lemez pedig nyárra várható.

Egyelőre még nem tudjuk, milyen név alatt kell majd emlegetni őket, de az biztos, hogy új zenekarban tolja Phil Demmel (Vio-Lence, ex-Machine Head), Mike Orlando (ex-Adrenaline Mob), John Bush (Armored Saint), Jason Bittner (Overkill, Shadows Fall) és Jack Gibson (Exodus). Az eredetileg egy ittas estén megszületett, végül komollyá érett formáció már javában dolgozik a bemutatkozó nagylemezén, amire jó hangulatú, pörgős, a korai Van Halennél és a korai Panteránál kicsit súlyosabb zenét ígérnek. Reméljük, hamarosan jön majd valami ízelítő is!

A jövő hét péntekjén fog megjelenni a Sons Of Apollo új nagylemeze, a MMXX. A március 25-én Budapestre látogató proglegendák a frissen kiadott, megfilmesített Desolate Julyban a 2017-ben elhunyt Adrenaline Mob basszusgitárosra, David Z-re emlékeznek.

Bő egy hónappal ezelőtt súlyos közúti balesetet szenvedett az Adrenaline Mob. Az esetről, illetve arról, hogy a szerencsétlenség következtében elhunyt a basszusgitáros, David Zablidowsky, mi is írtunk. A többi zenész súlyos sérüléseket szenvedett, de szerencsére életben maradt, viszont a turnémenedzserük, Janet Rains azóta is élet halál között lebegett, mivel az egész testét fedő égési sérülések keletkeztek rajta, azóta sem volt teljesen eszméleténél.

Ahogy azt tegnap megírtuk súlyos közlekedési balesetet szenvedett pénteken az éppen turnén lévő Adenaline Mob csapata, akiknek defekt miatt a leállósávban veszteglő turnébuszába hátulról belerohant egy kamion. A balesetben életét vesztette a 38 éves David Zablidowsky basszusgitáros. Súlyos sérülésekkel, de megúszta a közúti balesetet az Adrenaline Mob három életben maradt zenésze. A legsúlyosabb sérült Janet Rains, a zenekar turnémenedzsere, aki kritikus állapotban van, csakúgy, mint két másik stábtag. A többiek szintén mind megsérültek, de nincsenek életveszélyben. Mike Orlando gitáros, Russell Allen énekes és Jordan Cannata dobos keményen összezúzták magukat, de állapotuk nem életveszélyes. 

Életét vesztette az Adrenaline Mob basszusgitárosa, David Zablidowsky (a képen jobb szélen) tegnap délután Floridában. A csapat defekt miatt az országút szélén veszteglő lakóbuszába - éppen a petersburgi koncertre tartottak - belecsapódott egy, az útról lesodródó kamion. Kilenc személy tartózkodott az álló buszban, hatan közülük kórházba kerültek. Három személy állapota kritikus míg másik három személy állapota stabil. Azt viszont egyelőre nem lehet tudni, hogy pontosan kikről van szó. A zenekarba idén beszállt Dave Z basszusgitáros azonban a balesetben sajnos elhunyt. Nyugodjék békében!

Alig több, mint egy hét és megjelenik az Adrenaline Mob új albuma, a We The People. Erről a korongról hoztak nyilvánosságra egy újabb tételt, amely nem más, mint a Chasing Dragons címre hallgató, egyébként egész pofás tétel. A filmecskében az amerikai droghasználati statisztikáról is szó esik, érdemes beleolvasgatni, ha van egy pár percetek.

Június 2-án jelenik majd meg az Adrenaline Mob új lemeze, a We The People. Erről került nyilvánosságra az első szerzemény, a King Of The Ring, ami történetesen nyitja is majd a korongot. A lemezről korábban már elhintettük egy-két infot, amit ITT találtok.

Június 2-án jelenik meg az Adrenaline Mob legújabb, sorban harmadik nagylemeze, a We The People. A megváltozott felállású (a 2015-ben elhunyt A. J. Pero helyére Jordan Cannata, Erik Leonhardt basszer helyére pedig  David Zablidowsky érkezett) csapat új nagylemezének borítóját, dallistáját és némi interjúrészletet itt, lentebb találtok.

Az Adrenaline Mob még a post-Portnoyi korszakban is igyekszik a rajongóbarát hozzáállást folytatni, így ahogy az előző lemez után, most is kiadtak egy válogatást az elérhető ritkaságokból, érdekességekből. És ezt illik is úgy kezelni, nem pedig úgy, mint egy következő soralbumot.

Két évvel ezelőtt a Adrenaline Mob bemutatkozó lemeze, az Omertá akkorát ütött, mint egy rossz féltengely és rögtön ki is bérelte egy csomó zenével foglalkozó szakíró év végi toplistáján a helyét a legjobbak között. Persze teljesen megérdemelten, hiszen az egy bitang erős anyag volt. Hasított rendesen, ötletes volt, egyszerűen jó volt. Így aztán az amerikai bandának a szokásos második lemez problémáját kell(ene) megoldania Men of Honor című lemezével. Azóta viszont történt egy-két dolog a banda háza táján.

Február 14-én jelenik meg az amerikai rockerek második nagylemeze, a Men Of Honor. Erről a lemezről már egy csomót írtunk, gyakorlatilag a fél lemezt már ismerjük, de még mindig van újdonság, a hajtás után a Feel The Adrenaline dalhoz van a szöveges videó.

Február 18-án jelenik meg az USA-ban (24-én pedig a világ nemamerikai felén) az Adrenaline Mob második nagylemeze, a Men Of Honor. Egy újabb meghallgatható dalunk van a nagylemezről a Let It Go, ami már az ötödik (Mob Is Back, Come On Get Up, Dearly Departed, Behind These Eyes), szóval gyakorlatilag ismerjük az fél albumot már. De azért a másik felét is várjuk.

A banda észak-amerikai területekre vonatkozóan is megkötötte szerződését a Century Media Records-szal, akivel korábban csak az európai régióra volt egyezségük. Így a februárban megjelenő második nagylemezüket, a Men Of Honor-t már világszerte a Century Media terjeszti majd. Addig is egy dal a zenekar új lemezéről.

Szomorúan közlöm veletek, hogy a Halestorm előzenekaraként közelgő négy latin-amerikai koncert lesz az utolsó fellépésem az Adrenaline Mobbal. Ezt a közleményt jelentette meg Mike Portnoy dobosisten a tegnapi nap folyamán.  A dobos hivatkozik arra, hogy különboző projektejei miatt az időbeosztása nem teszi lehetővé, hogy teljes mellszélességgel álljon az Adrenaline Mob mellett, azt pedig nem akarja, hogy a zenekar másik 3 tagja rá várjon, ezért inkább a kilépés mellett döntött.

Mint ismert Portnoy jelenleg két zenekarban is teljes jogú tagnak számít. Tagja a Billy Sheehan, Tony MacAlpine és Derek Sherinian alkotta instrumentális formációnak, illetve a The Winery Dogsnak is tagja, ahol szintén Sheehannel és Richie Kotzennel zenél. (Fotó: Réti Zsolt)

Nagy divatja van mostanság a feldolgozás EP-nek. Az Anthrax után most az ex-Dream Theater dobos Mike Portnoy és a Symphony X énekes Russell Allen közös projektje az Adrenaline Mob jelentkezik ilyesmivel. A 8 nótát tartalmazó feldolgozás EP Covertá címmel március 12-én jelenik meg. Az EP-n szereplő dalok hajtás után!

Aligha kétséges, hogy Mike Portnoy élete különösen izgalmas szakaszához érkezett. A nyughatatlan dobos ma szabadon, műfaji megkötések nélkül, a legkülönbözőbb formációkban játszhat a zenei világ krémjével, miközben a hajdani Dream Theater-arénaturnékat kisebb klubbulikra cseréli. Nincs ez másképp az Adrenaline Mobbal sem. Nálunk a PeCsa félig lezárt fedett koncertterme jelentette a kisebb klubot, ahol a rendelkezésre álló teret igen szépen megtöltötték az önfeledt tombolásra vágyók.

Úgy látszik, a Dreyelandsnek bérelt helye van a progresszív muzsika vezéralakjainak itthoni fellépésein, mindenesetre a Queensryche és a Fates Warning után most Portnoyék előtt is megmérettettek. Ám hogy ezúttal komoly újdonsággal is szolgáljanak, az eredeti énekes Nikola Mijic kényszerű távolmaradása miatt erre a félórára BZ ragadta magához a mikrofont. Vele, na meg az ő sok éves előadói rutinjával és a tőle megszokott szellemes konferálással egyből helyrerázódott a csapatnál sokat bírált frontemberi teljesítmény. Pedig büntetlenül megtehette volna, hogy papírról olvassa a dalszövegeket, tekintve, hogy az utolsó pillanatban ugrott be. Ehhez képest nemigen kellett puskáznia... Egy szó mint száz, profi módon oldotta meg a feladatot, és a zenekarnak szóló taps (jóval több mint udvarias tetszésnyilvánítás!) neki is kijárt.

Az Adrenaline Mob meg egészen egyszerűen hengerelt. Mike nem beszélt a levegőbe – lásd a vele készült interjút –, itt valóban intenzív, végig magas fordulatszámon pörgő show-t élhettünk át, ahol a muzsikusok irgalmatlanul feszes tempót diktálnak, miközben maguk is energiát merítenek a folyamatosan éneklő, ugráló vagy éppen ütemesen tapsoló közönségből. És amit nem lehetett nem észrevenni: túl azon, hogy maximálisan beleélik magukat a játékba, egymás társaságát is élvezik. Mi ez, ha nem abszolút örömzenélés?

Russell Allen énekes előtt külön megemelném a kalapomat, ha volna (neki történetesen volt; hol ledobta, hol meg visszavette). Színpadi munkája a Symphony X-ben is megnyerő, itt viszont még oldottabb közegben mozoghat. A hangja pedig továbbra is egy csoda. Az a legkevesebb, hogy lemezminőségben hoz mindent a legfinomabb melódiáktól a rekedt üvöltésekig, de talán Ronnie James Dio dallamait is ő adja vissza a leghitelesebben a mai mezőnyből. A most éppen kékre festett szakállát lobogtató Portnoy valósággal ringatózott a lüktető ütemek hátán. Láthatóan jóleső érzéssel töltötte el, hogy nincs más dolga, mint ütni a szigorú, de továbbra is rá jellemzően fifikás témákat.

Mike Portnoy dobos kilépése a Dream Theaterből, mint emlékezhetünk, nem akármilyen felzúdulást váltott ki annak idején, akárcsak az azt követő sajtókampány. Szerencsére azonban idővel ismét a zene vette át a főszerepet Mike életében, és jelenleg a (tavaly év elején létrehozott) modern groove metal supergroup Adrenaline Mob élvez nála elsőbbséget. Az Omertà albumot bemutató európai turné rövidesen Budapestre is eljut, aminek keresve se találhattunk volna jobb felvezetést, mint egy rövid beszélgetés magával Mike-kal...

Nyilván felkészültél arra, hogy a Dream Theaterből való kilépésed ürügyén kapsz majd hideget-meleget. Mi volt a legdurvább, legmegdöbbentőbb dolog, amivel ebből az apropóból szembesülnöd kellett?
Mike Portnoy: Hát, nem is tudom. Ez egy alaposan átgondolt, számomra rendkívül fontos lépés volt az életemben, és kiakasztott, hogy a média agyondramatizálta és ellentmondásossá tette, holott semmi drámai vagy ellentmondásos nem volt benne. Éppen ezért nem is szeretnék a Dream Theaterről beszélni. Inkább arra a tucatnyi izgalmas dologra összpontosítok, amely most tölti ki az életemet.

Volt-e már a kiválásod idején is határozott elképzelésed arról, hogy kikkel és milyen zenét szeretnél játszani?
Mike: Különböző emberekkel akartam együtt dolgozni különböző dolgokon, olyasmibe viszont nem szerettem volna belevágni, ami úgy szól, mint a Dream Theater. Azt már huszonöt éven át csináltam, úgyhogy új ihletet, új utakat kerestem, és MINDET be is akartam járni. Aztán, még mielőtt bármit is önállóan összehozhattam volna, minden jött magától és hullott az ölembe: a Flying Colors, az Adrenaline Mob, Neal Morse azóta készült két szólólemeze, a Stone Sour, a Hail!, a Fates Warning... Magamtól csak igen kevés dolgot tudtam létrehozni és elindítani, annyira lekötött a sok ajánlat, amelyet kaptam. Mindegyik hihetetlenül élvezetes és izgalmas, egy-egy utazás a zene különböző területeire. Most is több dologgal foglalkozom, de pillanatnyilag az Adrenaline Mob turnéja az elsődleges. Később turnézni fogok a Flying Colorsszal, Neal Morse-szal, aztán Billy Sheehannel és Tony MacAlpine-nal és Derek Sheriniannel. Jelenleg viszont minden az Adrenaline Mob körül forog, alig várom az előttünk álló bulikat!