A gödöllői Aebsence már akkor népzenével keverte a metált, amikor a rockzene rajongók zöme azt se tudta, hogy eszik-e vagy isszák a folk-metált. A négyes 10 éve (!) jelentkezett utoljára nagylemezzel, de azóta is léteztek, mondjuk aktivitásuk konvergált a nullához. 

Népzenét rockzenével keverni sokféleképpen lehet: ráhegedülök a gitárra, közben vodkát vagy tequilát iszok, lehet úgyis, ahogy az Amorphis teszi már vagy két évtizede, vagy ahogy Kátai Tamás alkot a Thy Catafalque-al, de lehet olyan bánatverten is ahogy az Aebsence teszi.

Tény, hogy ezek a grunge-os, Tool-os, néhol doomos témák iszonyú világfájdalmat tudnak, hordozni, ehhez jönnek még az angol szövegek mellett a magyar nyelvű népdalrészetek Budai Péter énekes hiteles tolmácsolásában. Az egész albumot valami iszonyatos vállra nehezedő súly uralja, melyben nagy szerepe van Liwa László basszusgitáros és Polgár Balázs dobos nagyszerű játékának és Perneczky András gitáros pincemélyre hangolt gitárjainak.

Dalokat talán felesleges is kiemelni ebből a 41 perces bánattengerből, mert ahogy ezt a hangulatot interpretálja a gödöllői négyes a világszínvonalú. Ahogy például a Capillary és az Engem anyám fel van építve az egészen rendkívüli.

Nem egy azonnal ható lemez (és akkor még finoman fejeztem ki magam) az … Is Dead, de az olyan dalok mint a nyitó Diabolical, a 5 Seconds Of The Dead, a klippes Circle Of Confusion (amiben népdalelem egy sincs) a Your Murderer, vagy az Async azért nyújtanak némi kapaszkodót a hallgatónak.

Ha valaki szereti a mélyre hangolt, grunge-os, a basszust is előtérbe állító zeneket (hazai példának az Angertea-t hoznám) és nem hány sugárban a magyar népdal-részeletek rockos köntösbe bújtatásától (nagyon ízléses tálalásban), akkor az Aebsence az ő zenéje is lehet. A 2012-es év egyik legjobb hazai produkciója.