Mint ahogyan azt korábban mi is megírtuk, a metalcore alapvetés Bleeding Through több hónapnyi csend után, január 4-én hivatalosan is bejelentette feloszlását, pontot téve ezzel tizennégy év munkásságának a végére. Műhelyükben az aktív éveik alatt két DVD, hét nagylemez, kilenc videoklip és kismillió közönség-kedvenc sláger látott napvilágot. Ha mással nem is, mi egy három részre lebontott búcsúcikkel szeretnénk köszönetet nyilvánítani a zenekarnak mindazért, amit tudatosan vagy tudat alatt, de nekünk és még számtalan zenebarátnak adtak működésük tizennégy évében.
A Kezdetek:
Bleeding Through Demo (2000), Dust to Ashes (2001) & Portarait of the Goddes (2002).
Brandan Schieppati, az Eighteen Visions akkori gitárosa, az anyazenekar oldalhajtásaként alapította meg a már említett főbanda, illetve a Throwdown (mely zenekar 1999-ben debütáló Beyond Repair című lemezén még szintén Brandan pengetett.) soraiból verbuválódott tagokkal közösen a Breakneck nevű formációt még 1998-ban, melyet elmondása alapján a Cannibal Corpse és az At the Gates ötvözetének hardcore-al való szintetizálása inspirált. - Annak ellenére is, hogy a frontember az ilyen-olyan skatulyákra, melyek a metalcore dobozkájába akarták belepasszírozni a zenekar munkásságát, többször is ehhez hasonló kijelentésekkel reagált: "Véleményem szerint mi egy hardcore zenekar vagyunk. Én soha nem állítottam azt, hogy a Bleeding Through egy metálzenekar. Mi mind hardcore-kölykök vagyunk, egy hardcore közegből. Csupán egy másik megközelítése vagyunk a műfajnak, megpróbálunk változatosabban hozzáállni a stílushoz..."
Az első buli után azonban a formáció Bleeding Through-ra keresztelkedett, majd a kezdeti időkben bekövetkezett néhány gyors tagcserét, valamint az ezredfordulón felvett legelső, öt dalt tartalmazó demó rögzítését követően, a zenekar nem tétlenkedett sokat: a Prime Directive égisze alatt megjelentette debütáló nagylemezét, a Dust To Ashes-t, melyen a csapat legelső billentyűse, Molly Street is bemutatásra került.
"Leginkább az a magyarázat ragadja meg a lényeget, miszerint lehetünk akár feketék, fehérek, vörösek, barnák, sárgák, bármelyik vallás hívei, heteroszexuálisak vagy melegek, mind ugyanúgy vérzünk és ugyanúgy vérzünk keresztül ezen az életen. Innen jön a Bleeding Through." - Brandan Schieppati
Az érezhetően még kiforratlannak tekinthető bemutatkozás valódi áttörésébe fektetett bizalom, valóban emlékezetes, fogós és kiemelkedő momentumok hiányában nem meglepő módon nem térült meg, ám azért egy Indecision (Throwdown: Drive Me Dead, You Don't Have To Be, Beyond Repair; Death By Stereo: If Looks Could Kill, I'd Watch You Die.) szerződésre mégiscsak elegendőnek bizonyult, hiszen a zenekar második, már sokkalta biztatóbb, és egy kisebb vérfrissítésen átesett tagsággal megszületett (Chad Taffola-t Brian Leppke, Vijay Kumar-t Mick Morris, míg Troy Born-t Derek Youngsma váltotta.) sorlemeze, a Portrait of the Goddess már az említett cég égisze alatt láthatott napvilágot 2002 június 24-én. A korongra az előző lemezről átemelt négy dal mellett (Just Another Pretty Face, Turns Cold to the Touch, III Part 2, I Dream of July.) hét vadonatúj is született, köztük olyan, azóta is kultikus darabokkal, mint a Himsa frontember közreműködésésvel operáló Rise, a Wake of Orion, az Our Enemies, vagy a Savior Saint Salvation, melyhez az Avenged Sevenfold-ból ismert M. Shadows és Synyster Gates is hozzátette a magáét, hozzájárulva ezzel a narancsvidéki stricik első igazán jelentősnek tekinthető slágerének megszületéséhez.
Ugyan annak ellenére, hogy e death metál hatásokkal átitatott nyers és agresszív metalcore lemez áttörő világsikere, a kevésbé sláger-centrikus végeredmény következtében elmaradt, ám a még kissé bátortalanul használt szintetizátor betéteknek, a dalok közben fel-fel bukkanó tiszta éneknek, valamint az egész játékidőt átjáró jellegzetes hangulatnak köszönhetően, mégis játszi könnyedséggel volt képes beverekednie magát az akkori mezőny figyelemreméltó darabkái közé. - Ez pedig bizony nem volt kis teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy abban az évben született meg példának okáért a Shadows Fall The Art of Balance-e, a Hatebreed Perseverence-e, a Heaven Shall Burn Whatever It May Take-je, az Eighteen Visions Vanity-je, (melyen a Bleeding Through-ban ellátott karmesteri teendői mellett a húrokat még Brandan pengette,) az Atreyu Suicide Notes and Butterfly Kisses-e, vagy éppen a Killswitch Engage azóta is etalonként számon tartott Alive or Just Breathing-je.
Így esett, hogy miután Brandan a friss oldalhajtásban rejlő valódi potenciálból eredő új céloknak, terveknek és lehetőségeknek köszönhetően befejezte munkásságát az anyazenekar soraiban, a narancsvidék legújabb reménységei 2003-ban a Trustkill istállójához szerződhettek, mely olyan előadók egyes lemezeit jegyezte, mint az It Dies Today, az Eighteen Visions, a Poison The Well, a Throwdown, valamint a Walls of Jericho. A Bleeding Through pedig kisvártatva az önmegvalósítás azon felfelé ívelő útján találhatta magát, mely nem csak a korai metalcore stílusjegyeit, a hardcore dinamikáját és tartását, valamint a dallamos death metál egyes megoldásait volt képes megidézni és kellő arányban összeolvasztani, de egy olyan zenei, technikai és érzelmi kivirágzás is kezdetét vette, melyet Brandan már a kezdetektől fogva remélt.
Folytatása következik.
