Megint egy hazai csemege, és megint csak azt tudom mondani, hogy érdemes figyelni az underground-ot, mert itt van a jövő Nirvana-ja, Down-ja. Annyira sok apró zenekar van, akik nem kapnak elég figyelmet, pedig milliárdszor több van bennük, mint sok nagy névben itthon. Direkt nem mondok neveket, nem akarok komment háborút feleslegesen. Nem is mondok előjáróban többet, csak annyit, hogy lépjünk rá a Bazaltkockák-ra! 

Ebben pedig segítségünkre van a Budapesti Uzipov. Mi ugrott be elsőre mikor meghallgattam a majdnem félórás, nyolc számot tartalmazó első nagylemezt? Koszos, mocskos, garázs. Totálisan kicsi Nirvana-ként tudnám leírni őket, Sohajda Peti (Shapat Terror) Kurt Cobain stílusú kevert énekkel. Magával ragadott egyből ez az egyszerű grunge-os, zúzós hangzás, és a nem hétköznapi szövegek. Tudjátok, a rock-metal szövegek kilencven százaléka arról szól, hogy mi megmondjuk a frankót, főleg itthon. Ezzel amúgy semmi baj sincsen, de jobban szeretem néha, amikor kicsit el kell gondolkodni. Az ilyen jellegű szövegekre pedig a magyar nyelv igazán király.

A Fekete Neked című nyitó dal egyből arra késztet, hogy felfigyelj, ha alszol, még akkor is. Yetterman úgy énekel-ordít, ahogy kevesen tudnak itthon. Szinte minden írásomban megemlítem, hogy az itthoni zenekarok jó nagy része kegyetlen jó zenét ír, de az énekes az esetek még nagyobb többségében haza vágja az egészet. Na, itt ez a veszély egyáltalán nem áll fent. Sőt az egész anyag igazi profi munka. Ilyen cuccokat érdemes készíteni, mutogatni a világnak. A dalok hossza tökéletesen jellemző a már említett kilencvenes években annyira népszerű grunge-ra. Pont jó hosszúak, nem kezded el unni. A kedvencem a Zászlós Barom, olyan refrénnel, amit koncerten teli torokból lehet ordítani. Az Ájulás Küszöbén című dal meg tipikusan ez az underground dal, ahol már hallottuk ezt a sémát, de még is úgy érezzük, hogy királyság van. Igazából az Uzipov olyan, mint anno az Óriás csak valamivel még is keményebb, hangulatosabb. Egyetlen egy dal van, ami nekem annyira nem jött be az a Szinte Szárazon. Valahogy az olyan, mintha kicsit elütne a többitől, nem rossz, de még sem az igazi. A dob az, amitől nekem kicsit fura, meg az a basszus futam. Lehet, csak ilyen hangulatban vagyok, de az nem lett annyira erős, mint a többi. Persze egy ilyen jellegű lemezről nem maradhat le egy instrumentális dal, ami a lemezt zárja a 18 címmel. Ez a leghosszabb szerzemény, amolyan örömzenélés.

Kíváncsi vagyok a srácokra élőben, így igyekszem majd minél előbb elcsípni őket, mondjuk a a lemezbemutatón, február 15-én a Gozsdu Manó Klubban, a Dereng társaságában. Ha felkeltette az érdeklődéseket a banda az albumot INNEN tudjátok letölteni. Béke, Szeretet, Metal