Ha az ember a got-djent-en körülnéz, akkor azért a The Algorithm a szokásosnál is speciálisabb, peremre való zenét játszik a sok bonyolult és összetett metalt játszó djent zenekarok mellett. Nagyjából a színtér zenekaraiban azért közös vonás az, hogy valamilyen szinten minden banda kockákból áll. Hogy miben kockák, az más kérdés, de mai témánk tárgya azért kedves számomra, mert egészen biztos, hogy emberünk egy IT kocka – kicsit én is, ezért mindjárt megvolt a közös pont, noha a második lemez, ez, amiről most szó lesz, fogott meg igazán. Az első valahogy elkerült. Az Octopus4 is majdnem. Hiszen elsőre, amikor elhatároztam, hogy ezt most végigülöm és meghallgatom, persze megint ment is a lejátszóból két dal után kifelé. De amikor a hangulat megjött és tényleg végigment az album, akkor ragadt meg végleg. Hogy mi is ez a kettősség?

Leginkább az, hogy annyira széjjeltekert és agyonbonyolított témát rakott össze a francia Rémi Gallego, hogy az már túlzás. Metalkalapban végighallgatni az sok elektronikus küttyögést, azért tényleg soknak tűnik, de egy lépéssel messzebbről figyelve meg lehet találni a témák között a szimmetriát és az elektronikus zene – djent – prog metal hármasság adta lehetőségeket kiaknázó zenében rejlő szépségeket. Nem könnyű hallgatnivaló, nem is mindig van hozzá türelme az embernek, de nagyon intenzív.

A júniusban megjelent második nagylemez egy közel egy órája leginkább instrumentális megoldásokat tartalmaz, nem nagyon van ének/vokál bármi, itt-ott van néhány benyögés, de semmi komolyan vehető „mondanivaló”. Inkább a zenén van a fókusz, ami progresszív darálástól (discovery), az EBM-en (will_smith, ピタゴラスPYTHAGORAS) át egészen a C64-es videójátékokból jól ismert „plümpögős”-ig, azaz 8 bites zenélésig (_MOS) terjed a spektrum. Most ez így némileg komolytalannak hat, elismerem, de egészen szépen sikerült azért ezt a látszólag katyvaszt eggyé gyúrni és tényleg működik a dolog.

Egészen jól leoldja az ember agyát, kikapcsol és megnyugtat. Nem az év lemeze, nem fog megváltást ígérni, de egy érdekes utazást kínálhat a szokásosnál egy jóval különösebb világba. Minden további okoskodás helyett pedig a full album itt: