Vannak bulik, amik kötelező jellegűek. Nullasemmi kedvem nem volt lemenni a Hajóra. Nem voltam ezzel egyedül, de tényleg: ez KÖ-TE-LE-ZŐ volt! Így, ha nem is könnyedén, de csak leértem, és még a Terrible Ted-ből is sikerült elcsípnem két számot. Semmit sem tudok erről a zenekarról, de nagyon fasza kis post-punk cuccot nyomtak, remélem elcsípem egyszer őket egy saját bulin.
Dennis INVSN-je (leánykori nevén:Invasionen) sem mondott nekem túl sokat, vigasztal, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Viszont első hallgatásra bejött ez a poppulás, kifejezetten szimpatikus, hogy a Refused-I.N.C.-AC4-on túl is van élet számára. Kifejezetten otthonosan mozgott az öt zenész előtt, akik kvázi egy helyben állva nézték végig, amint Lyxzen gimnasztikázik a színpadon, levegőben, tánctéren. Totálisan szuggesztív a csávó, pedig három csajjal osztozott a színpadon, mégis egymaga vitte az egész showt a hátán.
Páran fűzték az agyát, hogy nyomjon már egy New Noise-ot a banda, de csak nem osztotta ki a kottákat hozzá. A teljes "bemutatkozó" albumot elnyomták, és még ráadás is jutott, egy svéd banda számát nyomták el, amit sajnos nem tudtam megjegyezni. De lehet, hogy a még svédül írt Invasionen-től játszottak?
Dennis nagyon elégedett volt a gyér számú közönséggel, de zenészein túl sok emóciót nem véltem felfedezni. A lényeg, hogy egy nagyon patent estén vagyunk túl, mindenki aki eljött, áradozott, sőt, volt aki az év bulijáról beszélt. Nem tudom mennyi van ebben a zenekarban, egy album vagy több, de én azért nem kiáltanám ki az év bulijának, inkább csak örülök, hogy úrrá lettem a lustaságomon, és megnéztem testközelből Dennis Lyxzen-t, aki az újkori Refused-ban látott formáját is túlszárnyalva folyatott le az arcán 2 kiló fekete festéket, míg blackmetálba nem torzult az arca....
FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.
