Itt van a Richmond-i, crossover/thrash all star banda második lemeze, amely szeptember 16-án jelent meg a Relapse Records-nál. Igen, persze, hogy az Iron Reagan ez a banda, tagjai között mellesleg megtalálsz olyan arcokat, akik játszottak már pár nem éppen szar bandában, mint például Municipal Waste, Cannabis Corpse, Darkest Hour. Most az új Tyranny of Will című lemezüket vettük kicsit górcső alá. Őszintén bevallom, hogy már vártam erre a fincsi kis hardcore/thrash punk/metal bombára, kíváncsi voltam, hogy mennyire robbantja cafatokra az agyamat az új anyag. Biztos voltam benne, hogy kemény menet lesz, de túléltem és jelentem, nálam megkapta a "fasza lemez" jelzőt.
A 25 tételt tartalmazó 33 perces lemez, már az első nóta első másodperceiben biztosít minket arról, hogy itt most nem egy éneklős-érzelgős homo-erotikus folklórban lesz részünk, hanem kőkemény dara-cunami rombolja le az elménket a következő fél órában. A két perces címadó nóta hallatán már érezzük, hogy egyre emelkedik a pulzusunk, dagadnak az ereink, késztetést érzünk, hogy felkössük a bandanát és egy mocskos nagyot zúzzunk bárhol is vagyunk. A második nóta, amely az I Won't Go címet kapta, amolyan oldschool slayer beütésű zúzda, legalábbis nekem ilyen íze volt. Az Eyeball Gore című dalt már ismerjük a nagy sikerű előzetes videóból ,amit pár hete már volt szerencsénk megnézni, meghallgatni.
A negyedik, Close to Toast nóta egy fincsi középtempós témával kezdődik, szerény véleményem szerint a lemez egyik legjobb hardcore tétele, oldschool, tökös, gyors, kemény, amilyennek lennie kell, ráadásul a közepén egy király heavy szóló díszeleg. Állat trekk !!! Mint, ahogyan a Miserable Failure is rendesen tökön vágja az embert és akkor ott van még az S.O.D.-t idéző In Greed we Trust című dömper is. Itt a Miserable Failure videója, amely kb. egy hete látott napvilágot.
A Rat Shit című tétel azonnal letépte a fejemet, de nagyon durván. mint ahogy az utána következő fél perc körüli U lock the Bike Cop is, megtette a hatását és nem meglepő módon növelte a pulzus számomat is. A Bored to Death gyors és kegyetlenül kirázza a kakit is belőled, az tuti, igazi mocsok zúzda. Az Exit the Game ismét egy oldschool böszmeség, gyors és középtempós témák, fasza dallam szóló, csorda vokál, disznó gitárok, ami kell. Elérkeztünk a Bill of Fights című remekműhöz, amelyben nyomokban csipetnyi suicidal ízek is fellelhetőek, főleg ének vonalon. A Four More Years a lemez egyetlen hosszú nótájának mondható szerzeménye, a maga négy percével, de természetesen ez is üt, mint a veszedelem. A Sentence is Death pedig egy méltó befejező dal egy ilyen energikus, az első perctől az utolsóig tekerős zúzda albumra.
Mindent összevetve, jó kis hallgatnivaló a Tyranny of Will, legalábbis Municipal Waste, Dr. Living Dead, Crippled Fox, S.O.D. fanoknak biztosan. Ami kissé zavaró lehet a lemezen, az a relatíve sok a 10-20 másodperces dal....nem látom sok értelmét az ilyen szösszeneteknek. Ha ezeket a nótákat lehagyták volna, akkor egy sokkal tömörebb és élvezhetőbb album lett volna a végeredmény, de persze ízlések és pofonok. Az Iron Reagan nagyjából azt teszi a hallójáratainkkal, amit Zed készült tenni Marsellus Wallace-al egy sötét pincében, kikötözve, szájpecekkel az arcában... Visszatérve a témához, fasza zúzós albumot kaptunk, koncerten tutira halálra másznám és törném magam, ezért is kap tőlem egy 4-es pontszámot a lemez. Wrapek!!!
