Németh Zsófi egy asszonyi formatervű zenegép. Itthon fantomsztár státuszban leledzik - a Piresian Beach a rock-underground, a 2010's évtized első felét átfésülő budapesti lo-fi hullám, a tumblr-fetisiszták és a Coollisták ünnepeltje lett, mialatt az ország java még megjegyezni se tudja bandái nevét (ld. még Summer Schatzies)... Most, egy kisebb alkotói válság, egy nagyobb hallgatás és 2 friss, baszotterős, fülbe festett körmöket mélyesztős visszatérő EP után körülnéztünk hálószobatáján... na, nem úgy, mint a Velvet tenné, hanem kizárólag zeneileg: itt készül a hangjegyekbe oltott lélekmarcang. A magyar garázsrock gardedámja némi fényt csiszol a földmélyi félhomályba nekünk...
(...Igen, ez egy nehéz felvezető volt. Még nekünk is annyi a news flash meg a füstös részlet, hogy egyből a forráshoz fordultunk.) Gyakjátok be kezdetnek a muzsikot emitt meg emitt szépen, és mielőtt nekivágunk mi is ezek megszakértésének, hadd meséljen a Setét Asszony maga a születésük megrázkódtatásáról!
RS: Csá, Zsófi!
PB: Szervusz!
RS: A rockszkéna egy olyan oldalából szólsz (a Piresian Beach-el és a Summer Schatzies-al egyaránt), ami nincs a magyar rockközönség szeme előtt, és ami még az eleve undergroundba kényszerült itthoni kortárs rockzenei állapotokhoz képest is obskúrus. Miféle-kiféle hatásokban fürdőzöl, dalaidban és személyesen?
PB: Obskúrus/független zenékből és furcsa/buggyant emberekből merítek. Óvodás korom óta! Na de, mit nevesítsek, zenebuzi vagyok.
RS: Mi szólított "el" a Piresian Beach-el foglalkozástól, és mi hozott vissza?
PB: Soha nem volt rendes zenekarom, és nagyon kedvem lett a dologhoz az Alle Falle után - az a lemez annyira keserűre sikerült, meg kissé igénybe is vett, hogy azt hittem, az utolsó lesz. A zenekarból meg ugyanennek az elmélyülésnek a hiánya lendített ki, ráadásul elég nehezen tudok másokkal együtt zenét írni. Más lehet, hogy a kínok kínját éli át a Színpad nélkül, de nekem ezzel sincs gondom szoba üzemmódban.
RS: Az I Cannot See For Miles ezzel szemben - szerintem - különösen érett, keserűen tapasztalt anyag lett, megítélésem szerint dallamközpontúbb és egészében is összeszedettebb, mint az eddigiek... Mégis megmaradt az a sajátos, lassútébolyos-boszorkányos hangulata. Miből főzted ezt ki?
PB: Úgy tűnik mégsem kérgesednek meg az embernek az ilyen-olyan gyarló kis szenvedései, úgyhogy gyúrtam belőlük egy újabb adagot... ez tenné a boszorkányt? A tébolyt mindenesetre biztosan... Érdekes, amúgy szerintem nem lett valami érett lemez, de szerencsére mindenki teljesen máshogy viszonyul a lemezeimhez (ja, szerintem ez remek dolog!). Többnyire van egy kiinduló hangulat, vagy dallam, aztán a többit ezek köré írom - ez így elég egyszerűnek hangzik, miért is nem írok több számot?
RS: Mert jött egy Matthias mondjuk, nyolcvan fehérlovas keletnémet mercin. Ki és mi hozott titeket egy (beázott, rojtos) fedél alá?
PB: Matiját a szerb barátunkon, Filip Cetkovicon keresztül 'ismertem meg'. mindkettőnknek ő mutatta a másik zenéjét, szóval afféle hódolói lettünk egymásnak. aztán a facebookon valami ürügy folytán felvettük a kapcsolatot, onnét pedig nagyon hamar kitaláltuk, hogy megpróbálunk közösen zenét felvenni - demókat küldözgettünk, aztán nagyon hamar alapokat ötleteket / végleges verziókat. külön vicces tervnek tűnt, hogy összehozunk egy lemezt anélkül, hogy valaha találkoztunk volna - ez amúgy már múlt idő, mert két hete eljöttek egy blogger barátjával (It's Psychedelic baby c.) és jól mulattunk néhány napot Budapesten. A 'munka' úgy nézett ki, hogy én napközben nem voltam itthon a melóm miatt, de este megittunk pár sört és aztán alakult minden...
RS: Hogy alakult a posztmodern daloscsalád munkamegosztása?
PB: Hogy melyik szám kié? Teljesen vegyes a kép. Valószínűleg azért is lendületesebb ez a hat szám, mert elég más közegből jöttünk - én tök hallom is, hogy a nyersebb, RNR-osabb témákat ő írta / vette fel, az elszállósabbakat pedig én. A dobokat mindegyik számhoz Matija játszotta fel otthon, Slovenj Gradecben.
RS: Egy spanyol fanzine, a Shook Down különkiadásához mellékelte szüleményeiteket, lemezelve, lelinkelve. Ez a randi hogy jött össze?
PB: A barcelonai Shook Down Magazine úgy került képbe, hogy már eddig is elég sokat foglalkoztak ott a Piresian Beach-csel és aztán nyáron felajánlottak egy lehetőséget, hogy a következő nyomtatott magazinjukhoz adott kazettát Piresian Beach demókkal / B-oldalas felvételekkel töltsem meg, de azt ajánlottam, hogy! - inkább írunk együtt új számokat Matijával. És rábólintottak!
RS: Ha már szülinapodon jelent meg a közreműködős album ÉS került forgalomba a szólólemez, meglepsz-e mondjuk minket is azzal, hogy újra színpadra állsz többed magaddal?
PB: Koncertezni még nem tudom, hogy fogunk-e, mert ez pillanatnyilag csak hat szám, de ha rámozdulnánk, akkor már lenne is pár jó barátunk, akivel (összesen négy különböző országból) jó szívvel összedolgoznánk egy turnéra! És vele együtt forgalmazza globálisan az I Cannot See For Miles friss kislemezemet is az indonéz illetőségű RockProd Records, limitált kazin. A születésnap nem volt cél, csak véletlen. :)
RS: Apropó koncertezés: annak minden vetületével alapos ismertséget ápolsz. A magyar garage / bizarr / trashblues / artrock / neoprimitív színteret (egy erősebb túlzással élve tulajdonképpen) jelentő RNR 666 szervezőbrigád tagja vagy évek óta... Hogy képzeljük el ezt a gyakorlatban?
PB: Az RNR 666 családban leginkább szakács, közönség, fellépő / lemezen kiadott zenekar és posztíró vagyok, de előfordult már, hogy szerveztem is párszor. Megmondom őszintén, az utóbbi nehéz tud lenni, mert még így is, hogy Budapesten egész sok helyre lehet vinni koncerteket, a klubok nem szoktak beszállni a büdzsébe. Az RNR 666 általában külföldi, turnézó zenekarokat szokott hívni (plusz mindig magyarokat is), ezeknél a buliknál aztán lehet izgulni, hogy eljöjjön legalább 50-60 ember... de azt hiszem, ez azért nem lehetetlen feladat és nem is feltétlenül kellenek hozzá pályázati pénzek, támogatások, uzsorakölcsönök, stb.
RS: Az RNR 666 tényleg valami beteg famíliának ("Szent Családnak!") tűnik. Notórius arcai felbukkannak a friss klipben is... Ugyan ez az első olyan, amiben te vagy és némi dramaturgia, korábbi számaidhoz már találhatunk felkavaró kisfilmeket és montázsokat. Mindezeket ki követte, ki követi el? És számíthatunk az új EP-(k)ről még több szám megképesítésére?
PB: A Vitamins már bő fél éve megvan, azt egy Psyche Coaster néven futó francia srác készítette mindenféle szívszaggató és nosztalgikus képsorokból. Ő már korábban csinált egyet a Baby Disorderhez, aminek az az érdekessége, hogy felbukkan benne egy Rubik kocka anélkül, hogy az járt volna a fejében, hogy magyar vagyok... Az új klipet meg Molnár Alexandra (Rusek) rendezte és vezényelte le és a beteg ötletet közösen találtuk ki - annyira azért nem lesz beteg, mint egy Immortal videó! Más videó most nincs tervben. Ez is igazából azért lett, mert egyszer kicsit bolondosabb pillanatomban kiposztoltam tumblerre, hogy (látva a sok klassz videóját - Gustave Tiger, Demén Hirst stb) igazán csinálhatna egyet nekem is. Meglepetésemre benne volt és ezt követően igen hamar le is forgattuk a kicsikét! ...És hogy a RNR666 mennyire családi vállalkozás? Hát épp az RNR666-ra meg a Csühes Paliéknak főzök épp, szóval én így ÉPÍTEM A KULTÚRÁT. (Eme interjú készülésekor még éppen corvinteteji évadzárás volt. Ugyanitt meg kívánja jegyezni e cikk írója halkan, hogy Zsófi KIKÚRT JÓ PÖRIT CSINÁL.)
RS: Akkor nincs is más hátra. Megnézzük?
PB: De meg ám!
~
by Nemesúr(/Nemes Márk)
