Egyszer volt, hol nem volt... az egyszeri magyar ámbörnek pénze, kedve, kifogása menni, vagy nem menni az "alulról szerveződő" (értsd: kultúrmissziós tudattal, nem a vurstlit falig rakás, hanem valami tematika, zenei irány, urmabocsá értékrend mentén összeálló) fesztiválokra.

Még én is így álltam ezzel. Mikor pénz volt, idő nem, mikor idő, meg pénz nem. És ez a sztori itt véget is érhetne, HA nem kacsintgatnék oly régóta összefele már majd' 2 éve ezzel a szép külhoni leánnyal. Aztán amikor Malomka meghívott magához, gondoltam, utánanézek, mi ez a nagy bazseva a Délvidéken...

/// Figyelem! Az ajánló a RNR 666 bulik szellemiségéhez és fílingjéhez autentikusan illő nyelvezettel, valamint kialvatlanság, szexuális frusztráció és túlcsorduló beleszarás hatása alatt született. Hasonló tünetek esetén: hallgass a benne foglaltakra. Tehát. ///

Jóóóóó régen írtunk RNR 666 buliról. That's sad. Ezért mindjárt most lesz is 3 fellépő. All very sad. Vasárnap viszont tudod majd így mire indulj szétbaszódni többedmagaddal, mint a jógyereknek a családi ebéd után. Hétfőn meg lesz mire panaszkodni. Ami sad, sad megint. De ha a hétfőre panaszkodsz, akkor eleve nem a hétfődet utálod, hanem az életed. Sad!

Ha utálod az életed, pedig itt a helyed.

Az, hogy Pozvakowski, még a teljesen szűz füleknek is kell mondjon valamit. Valami szovjet szakemberes, rideg precizitást egy letűnt korból. Gyárak szelíd háttérzaját, szalagok siklását, tárcsák kattogását. Tökéletesen ragadták meg a névvel a világot, amit létre akartak hozni... és amitől az iterumon jobban eltávolodtak, mint remélni mertem. Még a tőlük szokatlanul szecessziós-viktoriánus borító is erre, a karton pedig nyersességre, pőreségre utal.

A 6. lemezén a Pozvakowski csak bemutatkozásukkor látott tömörségre szorítkozott, de minden eddiginél sivárabban, mégis diszkrét monumentalitással csendülnek fel. Az iterum egy rendkívül összeszedett album, de az "átgondolt" jelzőt nem mondhatjuk rá, és ez itt bók: a határok nem is olyan világosak, a váltások jól előkészítettek, a monotónia nem válik unalmassá és többé nem rendező elem, és mégis, minden egyes résztvevőnek van tere sikálni, sivítani, gerjeszteni, roncsolni, egy szóval: zajt csinálni. Mert ebben a hazai színtéren utánozhatatlanok, és szerintem a globálisban is figyelemreméltóak... Az iterum pedig nem csak kitűzött programjának lekövetésében csúcsteljesítmény.

Az egykori Nick Cave-gitáros, Bad Seeds-alapító Hugo Race több mint negyedszázada hozta létre (legfontosabb) saját együttesét, a True Spiritet. A súlyos, mély, bluesos-balladás rockot játszó zenekar hét év kihagyás után idén jelentette meg új albumát. Mick Harvey, Blixa Bargeld, Kid Congo Powers, James Johnston után újabb ex-Bad Seeds-tag az A38 Hajón november 18-án!

Néha az ember úgy is elmegy egy-egy koncertre az ország másik felén, ha nincs rá akkrede, pénze, ajánlólevele, meg kell hívnia a kollégáját, senki le se szarja, semmit nem tud a főfellépőről, és aznap dönti el, hogy nosza.

És ilyenkor az ember, ha szemfüles, belenyúl a jóba.

06.24.-e szerda ilyen "néha" volt. A zsákbamacskán mindenki zúgó füllel nyert egy olyan tripla garázspunkshowt, amit emlegethet bárki, aki szereti ezt a mocskosul alulbecsült, félreismert, tág keretek közt működő műfajt... vagy az, aki csak simán szereti a leszarom rock'n'roll hepajt. Mer' az volt rendesen.

"Ezek a rákenró háromszorhatos fiúk mindig kitanálnak valamit!" - mondaná a nagyi a barkácsreklámban, ha lenne zenei ízlése, vagy wifije. De neki nincs. Ha neked legalább az egyik van (és hidd el, elég az egyik), akkor viszont nincs mentséged, csak a buszpénz: január 29.-én csütörtök éjjel fröcsögő zsötemek és tereminné fuzziskéső gitárok lopnak egy kis garázsromantikát a Corvintető kistermébe, szigorúan olyan verem-pápák nyomdokain, mint Iggy Pop és az Oblivians. A hazai agresszívrádiózaj THE ODDDS puhít bennünket a crack-tangóban utazó The Handsre és a legendás montreáli underground muzsikusra, az immár kísérőzenekarral érkező, másodállásban rajzolgató hanghipnotizőr Skip Jensenre!

(A cikk több része csak nyálcsorgatás meg felvételek, ha ez nem keltette el az érdeklődésedet, akkor inkább tényleg menj Grofóra. Ez a buli garantáltan roxa- és indexvideó-mentes!)

Németh Zsófi egy asszonyi formatervű zenegép. Itthon fantomsztár státuszban leledzik - a Piresian Beach a rock-underground, a 2010's évtized első felét átfésülő budapesti lo-fi hullám, a tumblr-fetisiszták és a Coollisták ünnepeltje lett, mialatt az ország java még megjegyezni se tudja bandái nevét (ld. még Summer Schatzies)... Most, egy kisebb alkotói válság, egy nagyobb hallgatás és 2 friss, baszotterős, fülbe festett körmöket mélyesztős visszatérő EP után körülnéztünk hálószobatáján... na, nem úgy, mint a Velvet tenné, hanem kizárólag zeneileg: itt készül a hangjegyekbe oltott lélekmarcang. A magyar garázsrock gardedámja némi fényt csiszol a földmélyi félhomályba nekünk...