Ez itt egy koncertajánló. Benne 3 elszabott zenekar, 3 koncert, 3 városban. Mindről naagyon fontos infók és nagy és szép szavak. Nem fizet érte senki és ahogy ezt írom, reggel hat van, téged meg épp nekem kell kérlelnem, hogy méltóztassál már művelődni legyélszíves köszidrága, szóval ennyi tellett. Nem lesz szép, viszont szórakoztató, az de. Mint a jövőnk. Mint a fellépők. Mondom, mutatom:
Az Eagles of Death Metal, azaz a globálisan terjedő Kurvák És Kamionosok Rockshow G-(izé) Hangolásban, még a 2015-ös Hegyalja Fesztiválra jött volna (ha az lett volna) tenni, amit a legjobban tesz: megkínálni minket a jó öreg hankypankyvel. Aztán ez tolódott októberre, novemberre, terrortámadás, megfeneklés, 3. időpont, Barba Negra, 4. időpont 3. helyszín, Akvárium, és végül csak' sikerült. Úgy, ahogy kellett. Örömünnepileg, rock'n'rollosan, és talán még nálunk is jobban örült ennek... a zenekar maga.
Aki azt hitte, hogy Jesse Hughes alakulatát megtörik a november 13-án történt borzalmak, és fél lábbal bizony még én is ide tartoztam, nos, azoknak jön az igazi örömhír. Az Eagles of Death Metal újraizzítja és 2016 első felében végigmuzsikálja a párizsi terrortámadások által megakasztott koncertturnéját!
Néha az ember úgy is elmegy egy-egy koncertre az ország másik felén, ha nincs rá akkrede, pénze, ajánlólevele, meg kell hívnia a kollégáját, senki le se szarja, semmit nem tud a főfellépőről, és aznap dönti el, hogy nosza.
És ilyenkor az ember, ha szemfüles, belenyúl a jóba.
06.24.-e szerda ilyen "néha" volt. A zsákbamacskán mindenki zúgó füllel nyert egy olyan tripla garázspunkshowt, amit emlegethet bárki, aki szereti ezt a mocskosul alulbecsült, félreismert, tág keretek közt működő műfajt... vagy az, aki csak simán szereti a leszarom rock'n'roll hepajt. Mer' az volt rendesen.
GARÁZSADÁS sorozatában Nemesúr olyan régiókba kalauzolja avatott, fekete körmű (festett vagy koszlott) és bőrbe vont kacsójával rockeri figyelmedet, ahová magától az talán sosem tévedne... Meglepő, bizarr, innovatív színterek, műfajok, előadók, rockkultúrák tablójaként alakulnak majd az adásaink - ha mást, ha újat, ha mait akarsz hallani, akár kimondhatatlan messzeségből, akár egy fővárosi pincéből csupán, lesd az adást a garázsból. Recsegni fog, ráz a kép, nem is érted elsőre, aztán rájössz majd lassacskán, hogy mi hiányzott az életedből!
...Simán elképzelhető, hogy épp az, ami e cikkben áll... Persze, persze, ez a Garázsadások egyetemes ígérete is lehetne, DE! Ennek olvasása közben jó eséllyel azon agyalsz, mennyi eséllyel kapsz cukorbajt a megközelítőleg 3 kiló csokitojás elfogyasztásától, vagy érelzáródást a cubákos nyuszisülttől, esetleg olyan illatfelhőt áraszt a fejed, mintha csőtörés lett volna a kölnigyárban, és a te hajaddal mostak volna fel. Na, ÉPP ilyen alkalmakra tartogattuk a 3. rész 5 zenekarát, a countrys kedveskedéstől a miajókurvaéletvoltez?!-ig. Ugyanis - dobpergés, nyusszogás - a következő fura formák és formációk MINDEGYIKÉBEN központi szerepet kap a bogyókaki és nimfománia cuki, szőrös kis totemállata! (NEM, nem Danny De Vito. A nyuszira gondoltunk.) Szóval... Nózi-ficegtetésre és hangerőszabályzók kitekerésére fel, sört és rágórépát behűteni!
GARÁZSADÁS sorozatában Nemesúr olyan régiókba kalauzolja avatott, fekete körmű (festett vagy koszlott) és bőrbe vont kacsójával rockeri figyelmedet, ahová magától az talán sosem tévedne... Meglepő, bizarr, innovatív színterek, műfajok, előadók, rockkultúrák tablójaként alakulnak majd az adásaink - ha mást, ha újat, ha mait akarsz hallani, akár kimondhatatlan messzeségből, akár egy fővárosi pincéből csupán, lesd az adást a garázsból. Recsegni fog, ráz a kép, nem is érted elsőre, aztán rájössz majd lassacskán, hogy mi hiányzott az életedből!
...Mondjuk annak az alapvető ténynek a fel- avagy elismerése, hogy vajon 2 fő elég lehet-e egy teljes értékű rockshowt összehozni? Hogy ki lehetséges-e tölteni 2 elmével és akár csak 2 hangszerrel a teret? A 2. adásban - stílszerűen - mindkét kérdésre IGEN & IGEN a válasz! Élőben is megbizonyosodhatsz erről, személyesen méghozzá, amikor is mindjárt az első páros 3x kúr oda Magyarországnak a héten...
Az e cikkel és nagy svunggal induló GARÁZSADÁS sorozatban Nemesúr mostantól olyan régiókba kalauzolja avatott, fekete körmű (festett vagy koszlott) és bőrbe vont kacsójával rockeri figyelmedet, ahová magától az talán sosem tévedne... Meglepő, bizarr, innovatív színterek, műfajok, előadók, rockkultúrák tablójaként alakulnak majd az adásaink - ha mást, ha újat, ha mait akarsz hallani, akár kimondhatatlan messzeségből, akár egy fővárosi pincéből csupán, lesd az adást a garázsból. Recsegni fog, ráz a kép, nem is érted elsőre, aztán rájössz majd lassacskán, hogy mi hiányzott az életedből (az óriási hellokittys bongon, a piros lávalámpán meg egy igazi románcon kívül). Szóval, övet befűzni, dorcót kikötni, és köszönj előre az új kedvenceidnek!
...Akik a mai, első esetben belgák. A belgák baszottul betegek. Igen, ez a fordulat már másodszorra hangzik el a cikkben, és még csak a 2. bekezdésben botladozunk, DE ez se hiába: nem lehet elégszer elmondani. Amire átlapozod ezt a kis összeállítást, te is ezt fogod szajkózni: csöcsök, torokszorító giccs, istentelenség, undorkeltés, katartikus hisztéria, és végül: nudi rockrandi a Corvintetőn MÁR MOST SZERDÁN!.
Egyes szenvedélyek lassan apadó lángúak, nehezek, fejfájdítóak, mégis vissza-visszatérnek.
Mások pedig rövid életűek, ám annál lángolóbbak.
A fuzzfenyvesek nemrég újra megszólaló Sötét Anyája, a Piresian Beach néven alkotó Németh Zsófi efféle röpke (és minden szakállovag szerencséjére kizárólag zenei) frigyre lépett Matthias von Stumbergerrel, a garázsblues visszahúzódó, szlovén álgrófjával, Barcelonában. Eme szentségtelen, ám annál klasszabb frigynek az eredménye egy rövid, de intenzív anyag: egy vinylnyi sallangmentes, neoprimitív, szinte stonerré durvított, össze-vissza-szétvert echókban és distrókban lubickoló baljós táncra készült garage-rockdal gyűjtemény. Ezt az EP-t a 2014-es év májusában megjelent I Cannot See For Miles szólóanyaggal együtt elemezzük/ajánljuk addig is...
"Ezek a rákenró háromszorhatos fiúk mindig kitanálnak valamit!" - mondaná a nagyi a barkácsreklámban, ha lenne zenei ízlése, vagy wifije. De neki nincs. Ha neked legalább az egyik van (és hidd el, elég az egyik), akkor viszont nincs mentséged, csak a buszpénz: január 29.-én csütörtök éjjel fröcsögő zsötemek és tereminné fuzziskéső gitárok lopnak egy kis garázsromantikát a Corvintető kistermébe, szigorúan olyan verem-pápák nyomdokain, mint Iggy Pop és az Oblivians. A hazai agresszívrádiózaj THE ODDDS puhít bennünket a crack-tangóban utazó The Handsre és a legendás montreáli underground muzsikusra, az immár kísérőzenekarral érkező, másodállásban rajzolgató hanghipnotizőr Skip Jensenre!
(A cikk több része csak nyálcsorgatás meg felvételek, ha ez nem keltette el az érdeklődésedet, akkor inkább tényleg menj Grofóra. Ez a buli garantáltan roxa- és indexvideó-mentes!)
Németh Zsófi egy asszonyi formatervű zenegép. Itthon fantomsztár státuszban leledzik - a Piresian Beach a rock-underground, a 2010's évtized első felét átfésülő budapesti lo-fi hullám, a tumblr-fetisiszták és a Coollisták ünnepeltje lett, mialatt az ország java még megjegyezni se tudja bandái nevét (ld. még Summer Schatzies)... Most, egy kisebb alkotói válság, egy nagyobb hallgatás és 2 friss, baszotterős, fülbe festett körmöket mélyesztős visszatérő EP után körülnéztünk hálószobatáján... na, nem úgy, mint a Velvet tenné, hanem kizárólag zeneileg: itt készül a hangjegyekbe oltott lélekmarcang. A magyar garázsrock gardedámja némi fényt csiszol a földmélyi félhomályba nekünk...
...ami december 6..-án, szombat este kerül megrendezésre a fent említett nagynevű népszórakoztatási intézmény kistermében. Primitív garázszajongás, egy kis disszonanciának gúnyolt kényelmű hamiskásság, rettenetes mennyiségű limitált poszter, egyszeri nyomású underground póló, matrica, lemez - tulajdonképpen börze, karácsonyi vásár, és rossz sör, sör! SÖRRR, "folyjon, csak folyjon a sör, csak folyjon!" - ahogy a mottó tartja. A jók adjanak egy kis időt a tegnapi bebaszás miatt késlekedő télapónak megtölteni a rohadó dorkót, a rosszak meg cseréljék el a csokimikiket kazira helyben. Igazi, autentikus garázsomlásnak nézünk elébe...
A Black Moon Spell az az album, ami valszeg első hallásra felcsesz, idegesít, mégsem akarod majd kivenni a lejátszóból, és nagyjából a 2. szám közepére hátradőlsz, amikor pedig vége, módszeresen elszomorodsz. Minden, ami romantikussá tette a rock'n'rollt 1965 és 1980 között, itt, ezen a szent lemezen keveredik össze és böfögődik vissza brutális echókon, az önirónia és önparódia határán egyensúlyozó szövegeken és nyávogó éneken át, popzenévé NEMgyalázva, hanem magasztalva! Kyle Thomas nagyot alkotott a Black Moon Spellel, és letette végső voksát a minimalista, feel-good rock (avagy, ahogy ő mondaná, A Rock) mellett. Olyan, mint a Misfits, csak cukibb; olyan, mint a Ramones, csak lazább. Egy egyszer s mindenkorra 20 éves ősrock'n'roller esszenciális önarcképe a Black Moon Spell - viszont neked, kedves Hallgató, nem muszáj mély fejtegetésekbe bocsátkoznod hallgatása során, mint nekem.
Csak rázni a csípődet, vizezni a sört, áthívni a lányokat és befűteni a bongot.
Hiszen ez a zene ezért él.
Keménynek tűnt a választás, hogy a Rockmaraton legpsychobillysebb napját kihagyjam-e EZÉRT a buliért, de végül győzött az asszonyi vonzerő, és az a fajta másik, ami csak kiakasztott flanger- és fuzzpedálokkal megerőszakolt vintage gittyókból árad, mint a százdeci. Jó választás volt. A garázsrock ezen az estén egy konszolidált, glitteres, sötétrózsaszín monster truckká változva bedarált, megcsócsált, átment rajtam, és nekem még jobb volt ez, mint neki. Az aréna a Gozsdu Manó klub, a 2x2 kerék a Wattican Punk Ballet (Örményország-Budapest vonalon) és a Deap Vally (a legdögösebb dél-kaliforniai import alkatrészek) voltak. Jómagam pediglen a fröccsös földig lehengerlődtem.
Hétfőn, megérkezve a Hajóra, a várt tömeg fogadott. Sima liba, sold out közeli állapot. Tudtam, hogy tele lesz, imádjátok a minőségi zenét! A God Is An Astronaut pedig nem árul zsákbamacskát, sokat látott, rutinos banda, tudják mi kell a népnek, és erre nálunk van is kereslet. Tavaly az Arenában, Bécsvárosban ugyanezen turné keretében erős félház volt, lagymatag hangulattal. Itt mindkét Düreres bulin együtt élt a zenekar, és a közönség, folyt a veríték, lüktetett az egész, ezúttal sem volt másként.
Kedden megérkezve a Tarfikba este 21:45-kor, csak pár picsarészeg szervező fogadja a brigádot, zene semmi, közönség zéró! Rögtön tudtuk, hogy ez fasza buli lesz! Az egész este olyan, mint ha félálomban történt volna. A hely, a körülmények, az állapotunk, és a külvilág állapota mind azt vetítette elő, hogy ezt az estét nem lehet elrontani!
Szóval vannak ezek a pécsi srácok, voltak ők már RTL Klubban Csillag Születikben, megfordultak Csinos presszók mélyén és kalandoztak az Adria felé is turnéik során, meg nyomtak egy tök jó ingyenes garázsrockalbumot is ki meg egy víganzenélős meg egy érzelgős klipet.
És most ezt. Derült égből CICKÓK.
Én már boldog vagyok az idei Valentin-napon, mert mi más tenne boldoggá,
mintsem a TITS, BOOBS és variációik!...
Egyfős jukebox, minikaraván, egy két lábon járó kompakt darab garázs rock’n’roll a nemrég Budapestre és Pécsre is ellátogatott Jérémie Malisz, ismertebb nevén az egyfős bandák reneszánszát elindító KING AUTOMATIC, a Voodoo Rythm kiadó húzóneve.
A lakonikus frank bugyinedvesítő a legendás pécsi Kino Sessions programsorozatot is feltámasztó koncertje és 3 pihenőcigi után engedett be
szűkös-füstös világába egy félsötét sarokban…
Egy vörös anyaállat és egy szőke rockmacska bandát alapítottak 2011-ben, valahol Californiában, egy kis kötögetés után. Ketten maradtak benne, szarozás pedig nem. Sejthetően nem kevés marihuana, karcos bakelit, torzítópedál, sör és kanrajongó (élve) elfogyasztása után tavaly végre kiadtak egy demót is, mire felfigyelve azonnal levadászta őket az ISLAND, és mindenestül jól megtolta a járgányukat. Így száll be két, ránézésre White Stripes gruppi a garázsrock forradalmasításába: a Sistrionixon kb. szexet izzadnak és jackkábelt szarnak, természetesen mindezt dögös, fülledt bluesba és fuzzba csomagolva. Hölgyeim és uraim: a Sistrionix a 2013-s év legszexibb albuma!