RockStation

Yeeehaaaw! Blaze it!: Weedeater - Goliathan (2015)

2015. május 07. - RaczUr

weedeater_goliathan.jpg
A Weedeater mindig segít emlékeztetni, hogy a zeneipar nem csupán hangszerbuzikból vagy pózer pávákból áll, nagy részt amúgy sem. A név már alapból nomen est omen. A frontember Dave „Dixie” Collins meg egy annyira megátalkodott gazember, hogy az élete már most egy filmért kiáltana, de legalább is egy sitcomért! A legutóbbi Jason… the Dragon lemeznél már írtam pár sort róla, de zanzásítva: hősünk párszor behányt a korai koncertjein, ellőtte a nagy lábujját véletlenül, ezzel a vicces tetoválással emlékezett meg a szerencsétlen esetről. Egyébként egy interjúban elmondta, hogy a mai napig hordja azt a cipőt, amit átlyuggatott a shotgunnal. Első személyes élményem a 2011-es budapesti bulin volt, amikor az előttük játszó Zoroaster alatt egy szakadt-törött gyerek esernyőt a feje fölé tartva vegyült el sikertelenül a közönség soraiban.

Aki eddig egy pillanatig is feltételezte, hogy a józanság, a kimértség és komolyság jellemzi a Weedeater zenéjét, az messze jár az igazságtól. Sludge. Doom. Stoner. Nincs benne semmi nagy megfejtés, a súlyos, lomha Black Sabbath által nemesített riffek találkoznak a délies (értsd: redneck) hangzással, és életfelfogással. A Goliathan az ötödik lemezük, és azt is mondhatnám, hogy semmi különösebb nem történt, mint sem a Weedeater ott folytatja, ahol abba hagyta négy éve, sőt kicsivel nagyobbat is dobbantanak.

A Jason.. the Dragon nem ért el osztatlan sikert nálam, leginkább a rövid, kifejezetten semmitmondó vicc számok miatt. Ott legalább is nagy volt a kontraszt az egyébként kőkemény, beton biztos dalok és a töltelék másfél perces bendzsózások között. A Goliathan is hozza ezt a receptet, igaz kicsit finomítva.

A nyitó Processional lírai ócska szinti és hawaii slide gitár alapjaira Dixie elővette a blues hangját, és négy sorban írt egy gyönyörű költeményt „I really hate your face…” nyitással. WTF? A Weedeaternél ez belefér. A Battered & Fried alap country-blues dallamai bendzsó kísérettel szintén fura, de ennél tovább nem nagyon merészkednek hála az égnek. Na jó! A már megszellőztetett Bully már-már crust punkba hajló mondókája azért még kicsit kikezdi a bandába vetett hitemet, de ezen felül a Goliathan nagy része a az iszappakolt, dzsuvás riffek bűvkörében hömpölyög.

weedeater-2015-1080x608-1080x608.jpg

És ott hibátlant nyújt. Többek közt a Bow Down, a Claw Of The Sloth, vagy a címadó Goliathan olyan magabiztos gyomrost visz be, hogy a poén perceket sikeresen lenullázza az agyamban. Ráadásul nem mozdulnak a tíz perces monoton jammelés felé a dalok, sőt! Alig lépik át a négy percet a tételek, de így sincs az az érzése az embernek, hogy egy gyors lefolyású lemezt hallgatna. Ez meg leginkább annak köszönhető, hogy olyan ízes-tökös zúzásokkal töltötték meg a Goliathant, hogy abba nem lehet belekötni.

A legújabb Weedeater leginkább olyan, mintha az Eyehategodot kereszteznéd a Sleeppel, plusz a punkos hozzáállás, mínusz a mondanivaló. Könnyen hallgattatja magát a Goliathan, és végig benne van a fíling, hogy bármelyik pillanatban jöhet, és menetrend szerint jön is a lemezen egy olyan téma, ami rátromfol az előzőre. Ez talán a legnagyobb erőssége a Weedeaternek. Egyszerű, de végtelenül őszinte, és szerethető zenét csinálnak. Ennél több meg nem is kell a sludge/stoner/doom vonalon. Talán csak egy olyan sokat megélt frontember, mint Dixie. Ha élőben is csekkolnád őket – erősen ajánlott! - nem sokára megteheted, nem mellékesen a Today Is The Day és a Darkest Hour társaságában! Naptárba bevésni: Júni 14 Dürer!!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr367432114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum