Az 1980-as évek „hajmetal”-korszakának egyik legkülönlegesebb, legzeneibb formációja, a House Of Lords ma is aktív. Rendszeresen készít lemezeket és turnézik, méghozzá Európában is, nálunk pedig már harmadik alkalommal léptek fel a minap. Az énekes James Christian, mint köztudott, különösen munkamániás, és ha csak rajta múlna, a leállásnak még csak a gondolatával sem foglalkozna. A Backstage Pubbeli, roppant feelinges buli utáni beszélgetésünk során a jövőre vonatkozó terveiről is szó esett…
Egyetértesz azzal, hogy az Indestructible album keményebb és tempósabb lett, mint az előző néhány lemezetek?
James: Agresszívebb lett. Már nem álltunk neki azon agyalni, mit kellene tennie a Hosue Of Lordsnak. A lemezcégek néha előállnak azzal, hogy ezt vagy azt kell csinálni, mert azt hiszik, tudják, mi kell a piacra. Mi meg azt mondtuk magunknak: „Írjunk zenét és kész! Ami a legjobban szól, az kerül majd fel a lemezre.” Ez lett az Indestructible. Egy gyilkos lemez, amelynek megvan a maga kisugárzása is. Legalábbis szerintem. Amikor a 100 Mph-t vagy a Go to Hellt éneklem, tele vagyok adrenalinnal.
A Stand and Deliver képében most ráadásul olyan gyors nótátok is van, amilyen a Slip of the Tongue vagy a Kiss of Fire óta nem született.
James: Van úgy, hogy az ilyen gyors tempók élőben nem működnek, mert a zene annyira sűrű, hogy nem érződik a lüktetés. A Go to Hell vagy a 100 Mph jobban átjön. Az embernek muszáj megválogatnia, mit játszik a bulikon. De azért szeretem a Stand and Delivert is.
Mi adta az ötletet a lemez címéhez?
James: Rengetegen mondogatták állandóan, mennyi tagcseréje volt a House Of Lordsnak. A korai időkben valósággal jöttek-mentek a zenészek. Végül a World Upside Down után a tagság állandósult, én pedig arra gondoltam, tudatni akarom az emberekkel, hogy a jelenlegi felállásunk elpusztíthatatlan. Kiálltuk az idő próbáját. Senki nem mondhatja, hogy ez nem igazi zenekar. Folyton megkapjuk ugyanis, hogy ez nem az igazi House Of Lords. Holott a Whitesnake-ben sincs már senki az eredeti tagok közül David Coverdale-en kívül. Akkor meg minek összehasonlítgatni a kettőt?! Úgy éreztem, hogy ezt sok-sok év után végre hangsúlyoznom kell.
Szóval nem a betegségből való felépülésed ihlette?
James: A felépülésem még most is tart. Bárcsak elmondhatnám magamról, hogy elpusztíthatatlan vagyok! De hát a dolog nem így áll, nagyon is gyenge vagyok. A következő lemezem akár egyben az utolsó is lehet! Talán egy jó lemez van még bennem, és utána vége. Ennyit enged az egészségem. Belém diktálhatják a világ összes gyógyszerét, de ezt nem tudom irányítani. Egészséges vagyok ugyan, de nem annyira, amennyire kéne. Boldog vagyok, amiért azt csinálhatom, amit csinálok. Az idő múlásával viszont nem dacolhatok. Lehet, hogy vissza kellene vennem a tempóból. Szóval talán még egy lemezem lesz… Próbálok pozitívabban hozzáállni, de azt sem mondhatom, hogy öt lemezt készítek még. Ha a saját mércémmel mérve nem jó, amit csinálok, akkor leállok vele. Az Indestructible befejezése után iszonyúan kimerült voltam. Az orvosaim meg is mondták, hogy lassítanom kell, mert túlerőltettem magam a turnézással, a stúdiózással, a zeneírással. Nem is tekintenek teljesen gyógyultnak. Azt mondták, egy-két évig folytathatom még a zenélést. Addig pedig igenis dolgozni fogok.
Idén huszonöt éves a Sahara album. Mi minden jut róla eszedbe elsősorban? Milyen emlékeid fűződnek hozzá?
James: Akkor már jó ideje a pályán voltam, és megmondtam, hogy olyan lemezt szeretnék csinálni, amelynél nem azt vesszük figyelembe, mit akarnak hallani a rajongók vagy a lemeztársaság emberei, vagyis mivel adhatnánk el minél többet belőle. Olyan zenét írjunk, amilyet szeretünk. Talán éppen emiatt veszik majd jobban az emberek. A dolog be is vált. Egyszerűen csak írtunk. Alkottunk. Nem foglalkoztunk sem a kiadóval, sem a rajongókkal, csakis saját magunkra hallgattunk. Ez érződik is az albumon. Szívünket-lelkünket beletettük. Az azt megelőző lemezünk szintén nagyszerű volt, de szerintem ebből még inkább sugárzik, mennyire szívvel-lélekkel készült. Az emberek tisztában is voltak ezzel. Érzeték, hogy nem a számadatok motíváltak minket. Én magam sem akarok így lemezt csinálni. Érzelmektől vezérelve akarok zenélni.
Mi az oka annak, hogy a Demons Down albumról már jó ideje nem játszotok élőben semmit?
James: Az a legjobb lemez, amelyet valaha készítettem! Viszont élőben a legnehezebb visszaadni. Meg is mondtam a zenésztársaimnak, hogy ha valaha játszunk bármit a Demons Downról, azt egy különleges koncert keretein belül tesszük majd, nagyzenekarral, kiegészítő zenészekkel, mert nem akarom rangján alul kezelni. Csodálatos album volt, csak rosszkor jöttünk ki vele, hiszen a zeneipar átváltott a dallamos rockról a grunge-ra. Eléggé el is keserített a szakmának ez az éles váltása, mivel a Demons Down már esélyt sem kapott. Rengetegen kérik, hogy játsszunk róla, ezért megfogadtam, hogy lesz még olyan koncert vagy turné, amelyet ennek az albumnak szentelünk. Az lesz a „Demons Down Tour”. Eljátsszuk majd a teljes lemezt nagyzenekarral, háttérénekesekkel, billentyűsökkel.
A Sahara teljes egészében való eljátszását nem terveztétek a huszonötödik évforduló kapcsán?
James: Ezt inkább a Demons Downnal szeretném megvalósítani. Imádom a Saharát, de a Demons Downba egyenesen szerelmes vagyok. Az örök kedvencem. Meg is akarom adni a módját. Ha lesz még egy lemezem és turném, az lesz a megfelelő alkalom. Sok pénzt fogok bukni vele a nagyzenekar és a többi zenész miatt, viszont álomszerű, felejthetetlen előadás lesz. Vannak, akik képesek a lemez egy-egy példányáért száz, sőt akár ötszáz dollárt is kifizetni. Hihetetlen! Megvehették volna tizetötért is a megjelenésekor. De hát az egy más korszak volt. Az emberek akkor már Nirvanát, meg Pearl Jamet hallgattak, és a dallamos rock egyik pillanatról a másikra eltűnt.
Mit gondolsz a mai színtérről, illetve Gene Simmonsnak (aki egy ideig a House Of Lords pályáját egyengette anno) arról a közelmúltbeli nyilatkozatáról, amelyben a rock n’roll haláláról beszélt?
James: A rock n’ roll halálán ő azt értette, hogy ma már hiányzik belőle a hajdani idők misztikuma. Régen hallottál egy bandát, megvetted a lemezüket, és alig vártad, hogy élőben is lásd őket. Most meg öt perc alatt megnézhetsz egy Youtube-videót az Interneten. A rock n’ roll olyan értelemben halott, hogy a zenét már nem övezi az a rejtelem, mint annak idején. Amikor a KISS felbukkant, csak koncerteken lehetett látni őket, hiszen a Youtube még nem létezett. Gene igen fontos tényező volt a House Of Lords életében, és ma is nagy rajongónk. Minden lemezem megjelenésekor felhív, és elmondja: „James, ezek voltak a kiváló albumok, azok meg a kevésbé kiugróak. Te viszont mindig nagyszerű lemezeket csinálsz, és ezeket fogod magad után hagyni.” Ezért írok zenét ma is. Nem kényszerből, hanem mert imádok írni.
Az egykori House Of Lords tagokkal tartod még a kapcsolatot?
James: Egyedül Chuck Wrighttal és Lanny Cordolával. Olykor beszélek Greggel is, de Ken Maryvel csak nagy ritkán. Ken nagyon a szívére vette, hogy nélküle ment tovább a House Of Lords. Azért döntöttem így, mert Ken már nem akart hagyományos House Of Lords muzsikát játszani, inkább modernizálni szerette volna a zenekart. Holott mi nem modern banda vagyunk, a zenének egy bizonyos korszakából származunk. A mi stílusunkat nem lehet megváltoztatni, minket nem lehet a Nirvanával vagy bármely más bandával vegyíteni, hűnek kell maradnunk önmagunkhoz. Ken nem hitt ebben. Úgy gondolta, lehetnénk korszerűbbek. Tettünk is egy próbát a The Power and the Myth-tel, és csúnyán belebuktunk. Utána elhatároztam, hogy új tagokkal folytatom, akik ugyanazt akarják játszani, amit én.
Tény, hogy azon a lemezen a név és a zene sehogy sem illett össze.
James: A House Of Lords az énekest jelenti. Akárcsak a Whitesnake. David Coverdale sem fogja megváltoztatni a zenekara nevét. Ahogy a Whitesnake-nek, úgy a House Of Lordsnak is megvan a saját hangzása és kisugárzása. A kiadó sem akarta, hogy nevet váltsunk.
Két éve szólólemezzel jelentkeztél. Várhatunk még tőled újabb önálló anyagot?
James: Még egy szólólemezt meg akarok csinálni. Megfogadtam magamnak, hogy megcsinálom. Lehet, hogy többre is képes leszek, de egyet mindenképpen elkészítek.
Van-e még olyan előadó Robin Becken kívül, akinek a lemezein társszerzőként és / vagy producerként dolgozol?
James: Nincs. Robin lemezein dolgozom, hiszen ő a feleségem, de jelenleg csak Robin és a House Of Lords dolgaira akarok összpontosítani, valamint egy újabb szólólemezre. Lényegében ez minden. Utána az egészségem lesz az elsődleges. Amúgy sincs már időm ennél többre.
Miből tudsz ennyi energiát meríteni mindehhez?
James: A zene szeretetéből. Sőt, nem csupán szeretem, hanem egyenesen imádom, amit csinálok. Ha nem lennék képes írni, előadni és énekelni, akkor csak ülnék otthon, és elveszettnek érezném magam. A feleségem mindig azzal jön: „James, állj le! Már eleget dolgoztál, és százszor is bizonyítottál!” Én azonban nem tudom abbahagyni, ameddig csak képes vagyok rá. Ebből persze állandó vitáink vannak, hiszen az egészségem forog kockán. De hát muszáj dolgoznom.
