"Roots Bloody Roots" - A velőből jövő üvöltés ami átjárta a kilencvenes évek második felét, az abszolút refrén amit, ha már élted a zenét ezekben az években és nem egy légó pincében nőttél fel zárt ajtók mögött, akkor egészen biztosan hallottál. Arról a bizonyos utolsó klasszikus felállású Sepultura lemezről, ami 1996. február 20- án jelent meg, azaz éppen ma húsz éve, és amin még Max Cavalera hallatta a hangját. Az ezzel a lemezzel végleg csúcsra futó Sepultura ugyanis ebben a felállásban többé nem készített hanganyagot. Ez azonban egyik kedvenc lemezünk nimbuszából mit sem veszít, vagy vesz el. És habár gyászolhatnánk is, hiszen azóta is sokan várják, hogy a klasszikus felállást egyszer újra egy színpadon láthassák, mi mégis ünneplünk, mert a Roots is egy olyan lemez, amiből még egy nem fog születni. Zenetörténelmi fordulópont volt, amit megkerülni a metál zenében lehetetlen, de megemlékezni róla kötelező.

Persze ez a lemez azért nem a semmiből érkezett a csúcsra. Hiszen az említett évtized közepére a csontokból kirajzolódó S betű már minden metál rajongó retinájába durván beleégett. A Roots albumot megelőző ötödik Sepultura nagylemez a Chaos A. D. ugyanis már bőven hozta a hangzást, amit az utána következő öt évben, nagyjából mindenki le akart nyúlni a mainstream metál berkeiben. Ez a két album pedig egyértelműen említhető egy lapon, hiszen ezek az alkotások adtak igazán saját ízt a brazil thrash csapatnak, és ezekkel írtak valóban történelmet. A fiúk saját zenei íze pedig abból táplálkozott, hogy visszanyúltak saját gyökereikhez az őserdőkbe és ebből megszülethetett valami, ami igazán brazil. Valami, ami a Chaos lemezen indult el, de igazán a Roots lemezen testesedett ki. Az egészen újszerű mélyre hangolt gitárok mellé ugyanis megérkeztek a törzsi elemek, dobok, hagyományos hangszerek, kántálások, ami szó legszorosabb értelmében babonáztak meg mindenkit.

Ilyet ugyanis előttük a metálban nem nagyon csinált még senki. A zenekar tagjai utazásokat tettek a brazil őserdőkben, többek között a Xavante törzsnél, hogy inspirációt gyűjtsenek ehhez a zenei forradalomhoz. Majd megnyerték a lemez produceri munkálataihoz Ross Robinson személyét, aki a maga területén a Korn debütálló lemezével szintén valami egészen forradalmait alkotott. Ehhez még hozzájött, az addigra már mind Sepultura rajongóvá vált jónéhány neves közremüködű, köztük olyanok, mint a brazil Carlinhos Brown, a Korn-dobos David Silveria, Mike Patton, Johnatan Davis és a House Of Pain lemezlovas DJ Lethal. Hogy elkészülhessen az a 16 számos lemez, amit később kétmilió példányban adtak el. Ami egyszerre a Sepultura munkássága, a nu metál és a grovve metál csúcsa is nagyjából. Nem tudom született-e a Roadrunner Records-nál sikeresebb kiadvány, de aligha.

Ez azonban mégsem volt elég ahhoz, hogy egyben tartsa a Max, Igor, Andreas és Paulo alkotta zenekart, ugyanis ahogy említettük ez volt az a lemez, amit ebben a felállásban elkészítettek. És habár az olyan dalok meghatározó és sajátos hangzásvilága, mint a Roots albumon hallható Ratamahatta, Attitude vagy Itsári, a Max nélkül tovább élő Sepultura lemezein, és a frontember új zenekarának a Soulfly formáció zenei arculatának is fontos hatásai, elemei maradtak, ilyen lemez mégsem készült több. Ettől függetlenül és pontosan ezért, szerintem mindannyiunkban ott van egy óriás köszönöm. Pontosan ma húsz éve, mert "Roots Bloody Roots"!