A hosszú hétvége első napja minden tekintetben ígéretes volt, és bár nyilván azt is lehetett ünnepelni, hogy eme nap után következett még három, amikor a népek java lábat lógathat, azért a vérbe szakadt zenei végletek kedvelőinek ennél még egy kicsit többet tartogatott ez az este. Ugyanis ekkor, vagyis március 12. - én lépett színpadra a közös turné keretében a Magrudergrind és a Primitive Man a Dürer Kert kistermében. Ami azért is volt szerencsés szervezés, mert egyrészt ez a két név egy színpadon mindenképpen kuriózumnak számít, másrészt aki tényleg közel engedte magához a zene, mint behatároló fogalom, két legvégső pontján elhelyezkedő banda műsorát, annak lehet kellett is utána a három nap betegágy.

Az eredetileg három magyar előzenekarral tervezett buli plakátjáról hamar lekerült a Wasted Struggle neve, amit én személy szerint nagyon sajnáltam, mert a zseniális Hidden Track, Cycles és társai vastag kéreggel ugyan, de jól simultak volna az este zenei hangulatához. Amit végül a Ghostchant nyitott meg elsőként, hozzáteszem nem gyengén. Az utóbbi időben többször is láttam őket élőben és ezek után ezen az estén jutottam velük oda, hogy élő produkciójukhoz már semmi más nem hiányzik, csak egy igazán őrült és bátor közönség. Ugyanis harmadszor látom őket úgy, hogy elsőként játszanak egy estén, és a profin összerakott, vérző szívű számaik megérettek már egy csúnya csordázásra, ahol szakad a színpad, repül a kábel és tépik a mikrofont.Kis átszerelés után őket követte a békési "viharsarok fastcore", azaz az Another Way. Akik meg kell hagyni szintén profin nyomták és persze szélsebesen. Mindezeken túl pedig mocskosul jól is szóltak. Így jól látszott, hogy nem voltak rossz választás a Magrudergrind elé, hangolni az estét. Azonban bevallom engem ők sosem fogtak meg igazán, pedig az Idő rövid története című lemezükkel sokat próbálkoztam. Így az ő bulijuk második fele esett áldozatául annak, hogy kicsit mászkáljak és lecsapjam a pacsikat szép számmal a telt házas Dürerben, ahol a kisterem mellett a nagyteremben és a pincében is zajlottak párhuzamosan bulik, így nem volt kevés az ismerős pacek.Aztán úgy tíz óra körül kezdett a Primitive Man és már kicsivel előtte vastagon elkezdett sűrűsödni a kisteremben az embermennyiség. Innen sejtettem, hogy nem csak bennem volt kellő várakozás a Denver városából érkező trióval kapcsolatban. Akiknek az első Scorn című lemezébe teljesen véletlenül futottam bele két éve egy gondtalan videómegosztós szörfölgetés alkalmával. Ami addig volt gondtalan és onnantól gondterhelt. Szóval kíváncsi voltam, hogyan szólal meg élőben ez a szinte emészthetetlen és hígítatlan massza. Amiben egy percre sem csalódtam. Azt hiszem ezek a fizikai valójukban is súlyos srácok tényleg elmentek a legvégéig. Mert ami ennél lassabb és őrlőbb lenne, az már nem lenne zene szerintem. Az gomolygó, lomha, mély verem témákat szabdaló ősüvöltések a két méteres rasta fazon torkából pedig valóban megrázóak voltak. Végig az volt az érzésem, hogy innen nincs tovább. A dobon leütött súlyos egyek, a gitárhangzás, az atmoszféra, mind azt mutatta nincsen lejjebb. Nem is volt könnyű végig hallgatni a többnyire tíz perces dalokat, a Bag Man, a Loathe és Downfall az új kislemezről simán elég lett volna, de nyomtak még a régebbi anyagról is, amikbe csak egyetlen gyorsabb tétel vegyült ami szerintem a Streched Thin volt még az eleje felé. Egyszerűen lenyúltak a gyomrunkba. Az utolsó szám széjjel játszott gitárja pedig nem hagyott mást, csak megdöbbenést az arcokon, akikhez ez a banda két szám között egy szót sem beszélt különben.Na és ezért volt érdekes ez a turné! Mert két teljesen másik végleten mozgó bandát hozott össze estéről estére. Ami nekem külön tetszett. Persze tök jó egy Rotten Sound, Magrudergrind közös buli, másik három grindcore zenekarral felvezetésnek, csak piszok egysíkú, és mivel nagyon hasonló dolgot játszanak, gyakorlatilag egymás elől lövik le a poént, hiszen aki előbb játszik, az süti ki mindenkinek az agyát. Így én mindig bátorítanám a változatosságot, mert a stílusok rajongói között simán lehet átfedés, mint ahogy itt is sokan voltak egyformán kíváncsiak mindkét bandára. És akik végig vágták magukat az előző bandán, és élvezték ahogy az elnyújtott témák mintha soha nem akarnák elhozni a kielégülést, azok közül biztosan sokan voltak éhesek a sok egy - egy perces robbanásra. Mint ahogy én is. Ezt pedig meg is kaptuk a pofánkba! Habár nekem az első Magrudergrind lemez marad a kedvencem, a nemrég megjelent legutóbbival sem hibáztak, és a zenekar minden időszakából érkező számok szerintem levertek mindenkit a lábáról, mint a Mortal Kombat játékban egy jó lábsöprés. A régi thrash / grind és az új sludge vastag gitárral játszott vagdalózó témák pedig ugyanúgy bemozgatták a közönséget. Ha pedig az előttük játszóknál végletről beszéltem, akkor most ott folytatom ahol abbahagytam, csak a másik végén. Fokozhatatlan gyorsasággal játszottak mindent, a dobos nem is tudom, hogy mit csinált. Mindehhez pedig olyan vastag volt a sound, amilyet már régen hallottam. Sokáig értetlenül is álltam a dolog előtt, hiszen egy gitár volt összesen a színpadon, de valami technikával ez biztosan megvolt oldva, mert ahhoz képest tényleg nagyon durván szólalt meg az egész. Teljesen egyben volt az az egy óra, amit látványosan élvezett a közönség és a zenekar is, akik azzal távoztak, ők nem egy rock and roll zenekar, és az utolsó épp középtempós lesokkolás után, aminek ne kérdezd a címét, egyszerűen lesétáltak a színpadról. Ezzel együtt voltak ezen az estén baszottul meggyőzőek.Ha pedig már említettem, hogy három buli zajlott az ingatlanban, akkor lezárásul elárulom, hogy innen még lenézett a pincébe, belefuthatott leeresztés gyanánt egy Social Free Face - be, és ha nem is ugyanaz a vonal, meg nem is ugyanaz a közönség, nekem nagyon jól esett egy régi sulis énekelgetés a fenti világvége után, és a hétfői kanadai Fuck The Facts bulit várva, akik ezen a hétvégén szintén nagyon ígéretesnek tűntek, szintén a kisteremben, ami most pár napra grind paradicsommá változott. 

Fotók: infinitebeat.hu, További képek ITT.