A rock sosem volt még elevenebb – gondolhattam volna a belbudai rock groupiek hordáit szemlélve, de ilyen végtelenül primitív és egyszerű sablonokkal mégsem dobálozhatunk egy Mother’s Cake és Wolfmother koncert után.

Utálok késve beszámolózni és maga a tudósítás sem tűnik életszerűnek – fantasztikus csak kár, hogy felesleges írni egy koncertről, amit jobb esetben sosem adható vissza teljesen, rosszabb esetben csak negatív jelzőkkel lehetne illetni – milyen jó, hogy a múlt hét szerdán megtartott Mother’s Cake és Wolfmother parádé szerencsére bőven az első kategóriába tartozik.

Az osztrák Mother’s Cake (Yves Krismer – ének, gitár, Benedikt Trenkwalder – basszusgitár, Jan Haußels – dobok) 2008 óta bizonyítják be a világnak, hogy a kortárs rockzene nem pusztán a korábbi hősök kellemes személyiségjegyeinek eltulajdonításáról és lebutításáról szólhat. A trió zsigerből, elementáris erővel képviseli Hendrix, a Red Hot Chilli Peppers, a The Mars Volta, meg a Led Zeppellin vagy éppen a klasszikus zene mestereinek tudását – teszi mindezt egy nagyon is mai köntösbe bújtatva.

Az utóbbi évek egyik legjobb kortárs rock zenekarának tartom a Mother’s Cake formációt így talán nem meglepő, hogy igazából jobban vártam az ő fellépésüket, mint a fő zenekarét. Az első daltól az utolsóig elsöprő erővel rántott magával a virtuozitásuk pofátlan nagyszerűségük, de pontosan ezért méltatlankodva vettem tudomásul, hogy ennyire rövid ideig tarthatott az élmény – itt még szerintem elég jól működött a hangosítás, vagy csak ők vették jobban az Akvárium – Nagy Hall technikai akadályait, mindenesetre egy lendületes, mégis rövid koncertbe csöppenhettek bele a jelenlévők.

Ezzel szemben a Wolfmother (Andrew Stockdale – ének, gitár, Ian Peres – basszusgitár, Alex Carapetis – dobok) fellépés legalább fele inkább egésze nettó halláskárosodás volt – és nem a banda miatt, akik halkan jegyzem meg az év egyik rock buliját hozták el közénk. A folyamatosan elszálló technika, az érthetetlen módon felbukkanó circle pit kezdemények meg álpunk keménykedések közben a trió egy ütős, mégis laza és dögös másfél órát ajándékozott nekünk – egyértelműnek tűnt a teltház.

Fotók: Akvárium, Hegyi Júlia Lily. További képek ITT.