A virginiai Pontiak a napokban adta ki nyolcadik nagylemezét Dialectic Of Ignorance címmel, amin pontosan nyolc szám szerepel. Poros vidéki zenefilozófia, jól felfogott rock nyelvezettel lekommunikálva. Ahol a bandát, ha egy adott kocsiról nevezték el, abban biztos felcsendültek párszor a Gilmour harmóniák. A finomabb elszállások mellett azonban rozsdás riffek is húznak, amik szét ugyan nem tépik a kerítést, de a meglévő lukakon egy-két karcolással még simán átröppennek. Ignorance Makes Me High című számhoz készült el a klip, ami talán a leglégiesebb a nóták között. A gitárja van olyan jó, amitől ilyen csak kevés lemezen hallható. Herb is My Next Door Neighbor pedig az, amit leginkább a dob, a kolomp és az ének visz el, amíg a basszus a tetőcserepeket rezegteti a gitár pedig magányba fordulva dúdol messzebb a többi hangszertől. A lemez utolsó, We've Fucked This Up című dalára pedig gyújtogatni is lehet. Ha más nem akkor cigiket. A basszus ebben is nettó arcodon átrezonál. Az autentikus szóló pedig háttal mindennek megint egy külön világ. Érezni, hogy nagyon bele van rakva ebbe a lemezbe az érzés, ettől lüktetnek benne a legegyszerűbb témák is a legjobb hangulattal. Iszonyat intelligens az egész. Érzékien kikoptatott. Kyuss, Pink Floyd, meg ilyenek. A Pontiak simán egyre jobb lemezeket csinál. A klip is simul a dalhoz. Az énektéma messze visz. A többi meg itt van, tokkal-vonóval.
