A Pain pénteken fellépett a Dürer Kertben. Hogy mi? Mit? Merre? Miért? - jöhetnek most sorban a kérdések azoktól, akik kicsit kevesebbet ülnek gép elé, vagy ritkábban nyomogatják a telefonjukat. Egy last minute buli volt, ingyé', beleágyazva egy eleve odaszervezett magyar négyzenekaros buliba, így persze hiába terjed az Interneten gyorsan a hír, sokan meglepődhettek utólag. De jóarcság volt ez a svédektől? Igen! Jó volt? Hajjajj! Na,inkább lássuk részleteiben! (A fotók az áprilisi Barba Negrás koncerten készültek)
Nem is tudom, hol kezdjem. Kezdhetném a Meshuggah szinte napra pontosan tíz évvel ezelőtti Kultiplexes koncertjével. Hogy jön ez ide, amúgy? Úgy, hogy annak idején Jens Kidmanéknak is volt egy üres napjuk a turnéban, gondoltak egyet, előző nap belengették, hogy szívesen fellépnének Budapesten, aztán eljöttek és odavertek egy gazdagot. Mondjuk én pont nem tudtam résztvenni rajta, de úgy tudom, elég combos lehetett, jókat hallottam róla.
A Pain is hasonlóan tett. Csütörtök este feldobták a Facebookra, hogy ha már elmarad a szlovákiai More Than Fest, ők az üres napon örömmel ellátogatnának hozzánk egy kis zenélgetésre, csak legyen egy dobcucc, egy színpad, meg egy hely, ahol lehet némi seritalt vásárolgatni. Több sem kellett a magyar közönségnek, gyorsan be is lettek pattintva az egyébként is odaszervezett Planet Void, Lifehack, Pennhurst, Lost Continent sorba, majd átrakták az egészet a Dürer nagytermébe, lévén, hogy egy nagy név és az ingyenes szó keveréke azért sokak nyálelválasztását be tudja indítani. Szerencsére be is indította!
Az este persze nem volt teljesen meseszerű, technikai okok miatt kb. egy órányi csúszással kezdődött el minden. A Planet Void legalábbis annyival kezdett, aztán végül is többé-kevésbé maradt is az egész ilyen extra idővel. Az ötös az industrial stílusnak megfelelő kinézettel pattant a színpadra és nem is volt rossz a produkció. Az industrial sajnos kevés kivétellel nem feltétlen a kenyerem, így inkább a kinti, kellemes időt választottam a benti relatív meleg helyett, de azt lehetett hallani, hogy nem nyeretlen kétévesekről van szó. A stílus rajongóinak csak ajánlani tudom!
Aztán folytatódott a technikai basz', így a Lifehack beállása (a menetrend tartása miatt) majdnem, vagy lehet, hogy ténylegesen is hosszabb ideig tartott, mint maga a koncert. A csajfrontos modern rock banda így csak öt tételnyi időt tudott beszuszakolni a megmaradt keretbe, de abban igyekezték a lehető legtöbbet nyújtani. Közben is ment még az állítgatás, de a láthatóan frusztráló probléma ellenére jó bulit csapattak.
Viszont ahogy sokan mások is, én is a Pain miatt mentem oda. Tägtgren úrékat tavasszal már elcsíptem a Barba Negrában, interjút is sikerült készítenem a vezérrel, kíváncsi voltam most hogyan veretik oda az északi fémet. Azt előre lehetett tudni, hogy egy negyven perces programmal készülnek a svédek (aki a hossz miatt panaszkodik egy ingyenes, last minute buli esetén, az menjen el a... valamerre) és ez szerintem teljesen rendben volt. Persze, nyilván a többen is elbírtak volna még többet is, de értitek, na. Egyébként egy jó kis szűkített best ofot kaptunk, lévén, hogy azért csak fesztivál fellépésekre készültek a svédek, a megadott időbe pedig kilenc dal fért be, melynek a megfelelő helyeken utána is tudtok nézni, én inkább a hangulatról beszélnék kicsit.
Eleve, ha valaki a hirtelen jött üres napján bevállal egy ilyen bulit, az hatalmas respekt kategória. Innen lehet tudni, hogy az előadó szereti a zenét, szereti, amit csinál, a közönség kiszolgálása a célja (jó, meg persze az anyagi veszteség minimalizálása, de most tekintsünk el tőle). Nem volt most semmi látványbeli extra, nem voltak molinók, kényszerzubbony, semmi, egyszerűen minden körítés nélkül, utcai cuccban robogott fel a négyes, intro nélkül csaptak bele a lecsóba. Igazi klubkoncert hangulat! Hatalmas volt! Talán ilyen szempontból még jobb is, mint a Barba Negrás koncert. A zenészek láthatóan jól érezték magukat, a nagytermet kétharmad tájig megtöltő közönség is tombolt, amennyire csak lehetett, oda-vissza ment az energiaáramlás. A hangzás is teljesen rendben volt, én a keverő környékén álltam, talán csak az éneket találtam egy hangyafasznyit halknak, de bánja a fene! Mondom, igazi, combos energiabomba volt ez a koncert! Kvázi ráadásként még két plusz dalt is kaptunk, ami azt jelentette, hogy inkább még belefér az időkeretbe, mert ahogy elnéztem, szívesen maradtak még volna a színpadon hőseink - ez is elég ritka manapság.
Ahogy szívesem maradtam volna szívesen én is a Dürerben, mert mind a Pennhurst, mind a Lost Continent bulija is igen érdekelt volna, de a csúszás miatt még a Pain utolsó taktusait is kénytelen voltam lecsippenteni - a vidéki létnek is megvannak a maga hátrányai. Viszont abszolút pacsi a szervezőknek és a zenekaroknak is! Nyilván sokkal jobb lett volna, ha nincs a technikai fennforgás, de az nem az emberi részen múlott. Amit a zenekarok megtehettek, azt odatették, a közönséget is láthatóan szétvetette az energia (főleg a Pain alatt), ezzel gondolom a továbbiakban sem volt gond. Fasza volt? Fasza volt! Bárcsak több banda is meglépne egy ilyet alkalomadtán...
