Újra Budapesten járt a Pain, ismét hatalmas bulit csaptak. Ez mondjuk körülbelül alap náluk. Na, persze ilyenkor, amikor túl ideálisan indul valami, rendszerint beüt valami ménkű, így a koncert egésze végül jól meg lett rakva, viszont ennek ellenére szerencsére a Dürer számomra új nagyterme is. Már a lehetőségekhez mérten.

Amilyen szaftosnak ígérkezett előzetesben a Pain turnéjának itthoni állomása, akkorát borult az egész egy nappal a nagy este előtt. A zenekarok turnébusza, karavánja Szófiából idefelé a most egyébként is necces útvonalon baleset miatt extra dugóba keveredett, ami miatt szanaszét kellett variálni az estét, melyek miatt a Ryujin és az Eleine fellépése alapból kuka lett. Sajnálom, mert mind a kettőt nagyon vártam. A japán zenekart még Gyze néven láttam a Barba Negrában a Prielle Kornélián, akkor igazán meggyőzően tolták, kimondottan kíváncsi voltam, hogy tolják az új név alatt, de... majd máskor.

A kezdés az említett útibalhé miatt jól eltolódott, a három órával későbbre tett kapunyitás után a Pain nyitott, negyed óra plusszal az eredetileg meghirdetett 21:30-as kezdés után. Ahhoz képest, hogy bő két órával azelőtt estek be, minden pöpecül ment, a Tägtgren Bt. az első perctől felfűtötte a helyiség népségét. A hangzás tök rendben volt, az elején volt csak kis maszat, de az tapasztalataim alapján már szinte alap.

A jó érzékkel összerakott, másfél órás szettben ott volt minden kötelező (mozgott is a nép rendesen), persze a rajtuk kívül álló késés miatt is elnézést kértek. Tök jó arc dolognak könyveltem el, hogy Peter a két kimaradt zenekar merch-einek vásárlására bíztatott mindenkit, hiszen ha azt nézzük, ők most ezt az estét alsó hangon nullásan zárták. A műsor előtt, alatt bedobott vetítések jópofák voltak, király volt, hogy néhány dal alatt is megdolgoztatták a LED-falakat. Úgy emlékszem, de javítsatok ki, a legutóbbi Pain turnén még nem volt ilyen. Igény viszont ezután is lenne!

A zenekar és Peter a nyilvánvaló ideg mellett is hozták a buliformát, szó nem érhette a ház elejét, sőt, még az új lemezelőzetes, a Revolution is felcsendült az este alatt. A körülményekhez képest maxpontos fellépés volt, le a kalappal a zenekar és a crew előtt!

Az estét egy aránylag gyors átszerelés beállás után a hivatalosan a Pain elé szánt Ensiferum folytatta, illetve jelen esetben zárta le. Bevallom, nekem a folk (a nagyon ritka kivételek figyelembe vételével) nem kenyerem, de azért szórakoztató műsort adtak. Nyilván megvolt az ötven perces szett, ami eredetileg is lett volna, azt kaptuk mi is, mint mindenki. Az elején látni lehetett a zenekaron, hogy ők is elég fáradtak (nem csak én), de a közönség pozitív visszajelzésére csak felébredtek (én sajnos nem). A képi világ itt már jóval szegényesebb volt, mondjuk ezt nem tudom, hogy a beállási idő hiánya, vagy az alapjában vett elözenekari státusz miatt volt-e.

Mindenesetre itt is szépen, lendületesen ment minden, úgy vettem észre, hogy a Pain után ittmaradt arcok java azért még élvezte a későre csúszott zúzdát. Altatni biztos nem kellett senkit a fél egyig tartott koncert után. Egyébként meg le a kalappal az Ensiferum előtt is, hogy az ilyen tűzoltó jelleg mellett is ilyen jó bulit kreáltak. Lehetett volna máshogy is.

Szóval nem habosítva a mondanivalót: a megfeleződött műsor mellett is a lehető legtöbbet hozta ki ez a két zenekar az estéből, habár ha nincs az utazási gond, akkor biztos sokkal bikább lett volna az egész. De ha már így alakult, így kellett kiélvezni minden pillanatát, amire szerény véleményem szerint azért bőven akadt lehetőség.

Azért kíváncsi vagyok, hogy a hirtelen, Peter Tägtgren által bedobott esetleges pótló koncertből lesz-e valami. Azt hiszem, igény lenne. Köszönöm, hogy ott lehettem!

Fotók: Dürer Kert. További képek ITT.