Ha 2006/07 környékén valaki csak megemlítette a svájci Monkey 3 nevét, máris teljesen lekenyerezett. A 39 Laps albumuk annyira elkapta az ízlésvilágomat (psy-stoner-post-rock vonalon), hogy az a lemez még a mai napig simán benne van egy top 25 best ever képzeletbeli válogatásomban, de top 10 felső részében lenne a „legalulértékeltebb mesterművek” kategóriában. A későbbi dolgaik sem túl rosszak, bár az utolsó kettő lemezük(The 5th Sun, Astra Symmetry) már nem nagyon ragadt meg bennem. Az mindenesetre biztos volt, hogy egy ilyen régen várt zenekar első magyar bulijára illő volt megjelenni, már csak a tíz évvel ezelőtti rajongásom okán is. Nem mellesleg Svájc- Magyarország vébéselejtező is volt a koncerttel egy időben, így rendhagyó módon mindkét eseményről jön a beszámoló.

Budapest, Robot, 21:40, 80 néző

A svájci csapat az előzetesen bejelentettnél kicsit késve jött ki, és ez meg is látszott a fiúkon. Eléggé keresték ők és a nézők is a helyüket. A Monkey 3 altatással kezdte a találkozót, az ambientes/keleties hangulattal megidézte legutóbbi lemezét (Abyss), de később is előhúzták ezt a figurát (Moon). Viszont idejekorán szakították meg a lágy lebegést a tökéletesen időzített, kíméletlen stoneres zúzásokkal. Dobtunk is egy hasast így bő negyedóra után. (1-0) Idő sem volt felocsúdni, mert mit tud tenni az ember fia, ha felcsendül egy Jack a már fentebb említett 39 Lapsről? Csak tehetetlenül álltunk, megadva magunkat a bólogatásnak. (2-0)

Ezek után sem állt le a svájci együttes. Továbbra is hozta a pontos, de mégis változatos stílusát. Pedig lehetett volna félni, hogy a trió akadozik majd, de minden belépő precíz volt, és a váltásokat is úgy hozták, ahogy azt tanítják. Színes hangzásvilág, megtámogatva samplerrel, és vetítéssel. Nem is csoda, hogy egyre inkább dominálják a színpadot, és az sem meglepő, hogy mi meg újból kapitulálunk. (3-0)

Félidő

A frissítő szünet után megint csak sakk-matt szituáció: rögtön a negyedórányi epikussággal, az Icarusszal köszönnek be. (4-0) Azért itt már megjelent az a túlzott progresszivitás, ami nem annyira a csapat erőssége, és talán ekkor volt egy kis esély arra, hogy azt higgyük elbukhatja a csörtét a Monkey 3 (4-1). Ezután sem maradt kétség viszont afelől, hogy ez az este a svájciakról fog szólni. Jön a Drive, és olyan pontosan talál be a hallójáratokon át az elmébe, mintha Lichtsteiner jobb lába sült volna el (5-1). A biztos előny tudatában léptek le a színpadról (5-2), de a közönség visszatapsolására, még belefért egy rövid örömzene/örömjáték.

Végig magabiztos volt a Monkey 3, és még az előzetes elvárásoknál is jobb formát mutatott. Kiegyensúlyozottak, és mégis változatosak voltak ezen az estén, és tökéletesen hozták azt a stílust, ami miatt ki jár a tisztelet a pszichedelik-stoner-prog vonalon. Jó hangulatot teremtettek, és habár nem igazán olyan új hatású, mint tíz éve, így is egy kiváló fellépést sikerült összehozniuk. A három gólos győzelem pedig teljesen megérdemelt.

A képek nem az eseményen készültek,
forrás: a Monkey 3 facebbok oldala