Az indusztriális elektronika egyik legnagyobbja visszatér az A38 Hajóra: a Front Line Assembly ezúttal a német pályatárssal, a Kruppsszal állt össze egy európai turnéra. Az alapító ipari zseni, Bill Leeb mellé (immár sokadszor) visszatért a másik alapító, Rhys Fulber, és az augusztus 31-i fellépésnek különös aktualitást ad, hogy pár napja jelent meg a WarMech című, monumentális nagylemez, az AirMech Wasteland játék FLA által írt kísérőzenéje.
A nyolcvanas évek közepén még kevesen gondolták volna, hogy sötét, súlyos indusztriális technó legkeményebb vadhajtásai nem valami füstös iparvárosból, mondjuk Detroitból vagy Manchesterből, hanem egy szellős, kellemes nagypolgári városkából, a kanadai Vancouverből fakadnak majd ki. Abban, hogy Vancouver lett a kilencvenesévek-beli EBM fővárosa, óriási szerepe van egy megszállott úriembernek, Bill Leebnek, aki a Skinny Puppy egykori tagjaként szinte egymaga építette fel a szcénát. Irgalmatlan mennyiségű együttműködés, projekt, zenekar és formáció alakult kezei alatt, amik közül a legnevesebb és legfontosabb talán a Front Line Assembly volt.
A zenekar gyökerei 1986-ba nyúlnak vissza, amikor Leeb elhagyta a modern indusztriál egyik legfontosabb előfutárának tekinthető Skinny Puppyt, és Rhys Fulberrel közösen saját(os) hangzásokkal kezdett kísérletezni. A duó a szoftvermágus Michael Balch érkezésével trióvá bővült, és kőkemény kísérletezésbe fogott. Két lemez után Balch elhagyta a zenekart, hogy a Ministryt röpítse a világhírbe, a Front Line Assembly pedig módosított a recepten, és az 1992-es Tactical Neural Implant lemezzel egy megalkuvás nélküli, ám táncparketten is használható, kegyetlen, hideg és precíz indusztriál-techno albumot jelentetett meg, amit a mai napig az EBM (azaz az electronic body music) alapdarabjaként kezelnek.
Azóta a Front Line Assembly folyamatosan a csúcson van: bár tagcserék tömegei követték egymást, Fulber elhagyta a zenekart, visszatért, majd újra távozott, majd ‒ úgy tűnik, végleg ‒ újra visszatért, Bill Leeb zsenije változatlanul ontja a sötét, darkba hajló klubhimuszokat. A „himnusz” kifejezés igencsak találó az FLA esetében: talán nincs zenekar, amely ilyen meggyőzően emeli az elektro sötét oldalát a himnikus magasságokba.
A Front Line Assembly maga a megtestesült, eszenciális indusztriáltechno: kíméletlenül zuhogó négynegyedek, döngölő basszusok, gerjedő gitárok és kegyetlen szinti-csapatás, mindehhez baljós dalszövegek. A kilencvenes években a Nine Inch Nails mellett az FLA jelentette az elektronikus alapú ipari zenét, és Leeb elkötelezettségének (no meg Fulber visszatérésének) köszönhetően a projekt mit sem vesztett régi fényéből. Ugyanaz az elsöprő erő, magába szippantó transz uralja a koncerteket, mint egykor. Sajnos most már nem láthatjuk a nemrég elhunyt Jeremy Inkel billentyűst, akival az utolsó felvételt a múlt héten jelentette meg az FLA: a WarMech című, monumentális nagylemez a pár évvel ezelőtti AirMech játék-kísérőzene folytatása.
A gyári zajok, a fémes csörgésű elektronika, a feszes szintitémák és a metalos komorság hívószava közel negyven éve jelent egyet a düsseldorfi Die Krupps hagyatékával, amin olyan produkciók nőhettek fel az elmúlt évtizedekben, mint a Rammstein vagy az Oomph!. A minden értelemben műfajteremtő zenekar négy év után tér vissza Magyarországra, hogy életművének minden állomásából, hőskorszakából és kísérletezős periódusaiból egyaránt válogathasson. A kilencvenes évekre már világhírűvé vált, és addigra egy egész zsánert saját képére formáló zenekar Bill Leeb zenekarával, a Front Line Assembly-vel tér vissza, akik a kilencvenes években remixeltek is Die Krupps dalokat, és azóta is többször keresztezték egymás útjait. További infók a koncertekről ITT.
