Szathmáry Ákos az Omega Diatribe egyik alapítója. A srácokkal időt tölteni mindig móka és kacagás. A háttérbe húzódó, nyakát nem kímélő basszusgitárossal beszélgettünk egy kicsit, hogy hogyan is kezdődött az egész hacacáré nála.

RS: Mióta foglalkozol zenéléssel?
ÁKOS: Egészen kisgyerekkorom óta nagyon nagy hatással volt rám a zene. Szerencsére szüleimnek köszönhetően születésemtől kezdve értelmes zenéket hallottam. Édesapám hegedült és gitározott, így általa rengeteg jó bandát/zenészt ismertem meg, mint pl a Genesis, Pink Floyd, Jimi Hendrix, Led Zeppelin, és még sorolhatnám. Neki köszönhetem azt is, hogy elkezdtem már nagyon fiatalon felismerni és elkülöníteni az egyes hangszereket a zenében. Általános iskolás koromban kezdett bennem körvonalazódni, hogy valamilyen módon zenét kell kreálnom. Két barátommal alapítottunk is egy rap bandát. Ami kb abból állt, hogy egy 25 billentyűs kis casio szintetizátorral készített alapra rappeltünk valami iszonyat gagyi szöveget. Ez még a kazettás időszak volt, szóval gondolhatod milyen profi munkát tudtunk végezni gyerekként. Később középiskolában, kb 15 évesen, kezdtem el komolyabban zenekarozni és a basszusgitárral foglalkozni.

RS: Honnan jött, hogy basszusgitárt fogj?
ÁKOS: Régebben próbálkoztam akusztikus gitáron játszani, de valahogy sosem tetszett annyira, hogy meg is tanuljak rajta játszani, aztán mikor elkezdtem a metalosabb vonal fele érdeklődni és hallottam először a Korn és a Mudvayne számait, akkor figyeltem fel arra, hogy a basszusgitárral milyen érdekes dolgokat lehet művelni, ha különböző pengetési technikákat alkalmaz az ember. Nagyon nagy szabadságot és lehetőséget láttam ebben a hangszerben, valahogy éreztem, hogy ez az amit nekem találtak ki.

RS: Az Omega Diatribe idén 10 éves, előtte hol zenéltél?

ÁKOS: A Blindfold nevű formációban kezdtem, amit a középiskolás barátaimmal alapítottunk (kb 2004). Fel is vettünk egy EP-t Lack Of Freedom címmel és egy-két évig koncertezgettünk is, de aztán apránként szétszéledt a társaság, azóta már egyikőjük sem foglalkozik a zenéléssel komolyabban. Utána volt még pár próbálkozásom, hogy beszálljak zenekarokban, de sosem volt az igazi.

RS: Hogy jött az ötlet, hogy megalapítsátok az Omega Diatribeot?
ÁKOS: Hájer Gergővel már a Blindfoldos időszak óta ismertük egymást közös koncertek révén és sokszor szóba került, hogy kéne valami közös projektbe kezdeni. Mivel mind a ketten olyanok vagyunk, hogy 100%-osan arra koncentrálunk amit éppen csinálunk, ezért ez akkoriban elmaradt, hiszen neki is meg nekem is meg volt az aktuális zenekarunk. Aztán mikor befuccsolt a Blindfold és végül a SyCo I is, ahol Gergő nyomta, egyből tudtuk, hogy itt az idő a közös útra lépni.

RS: Számodra milyen nehézségek voltak ezalatt a tíz év alatt?
ÁKOS: A legnehezebb egyértelműen mindig az egyes tagok kiválása volt számomra. Az legalább olyan fájdalmas tud lenni, mint egy szakítás mivel mindig nagyon jó barátságok alakultak ki közöttünk. Ilyenkor mindig kilátástalan a helyzet, hogy most akkor hogyan is tovább. 

RS: A civil életben mivel foglalkozol?
ÁKOS: Műszaki menedzserként végeztem az egyetemen, de  végül teljesen elvesztettem az érdeklődésemet ebbe az irányba. Jelenleg egy multinál dolgozom, mint supply chain analyst (bármit is jelentsen..). Erről többet nem is szeretnék beszélni.  Ami valóban érdekel az a kiadványok tervezése és a videózás, az Omega Diatribe anyagokat (flyerek, paythrough/studio videók) is főként magunknak készítjük el, így kénytelen is vagyok egyre jobban belemélyedni a témába.

RS: A basszusgitárosok elég gyakran hanyagolva vannak, de most itt az esély. Mesélj egy kicsit a cuccodról.
ÁKOS: Igen, a metal már csak ilyen gitárcentrikus műfaj, de ezért is törekszem rá, hogy valami kis furcsaságot, különlegességet csempésszek a játékommal a zenénkbe. 
Élőben egy Line 6 előfokot, Prolude végfokot és Prolude 4x12-es ládát használok. Stúdióban pedig egy Darkglass B7K előfokpedált. Rengeteg torzítást használok és a mélyre hangolás ellenére is tökéletesen érthetők maradnak a témák ezzel a pedállal. Ami a bőgőt illeti, egy 2010-es Special Edition 5 húros Warwick Thumbbal szelem a hallójáratokat.

RS: Jövőben akarsz valamit fejleszteni a felszereléseden?
ÁKOS: Mindenképpen. Jelenlegi célom, hogy felépítsek egy kisebb pedálboardot, ami majd az előfok helyére kerülhet.

RS: Mit gondolsz mi jellemző a játékodra?
ÁKOS: Alapjában véve is elég agresszívan bánok a húrokkal ami a pengetést illeti és ezáltal egy extrém perkusszív, éles/csattanós hangzást tudok elérni ujjal is. Emellett igyekszem minél több jobb kéz (pengető kéz) technikát és stílust vegyíteni és integrálni a zenénkbe.

RS: Milyen zenék vannak rád hatással?
ÁKOS: Ami a metal műfajt illeti főként a 90-es évek és 2000-es évek elején született albumokból táplálkozom. Tudni kell rólam, hogy mivel a rap, hip-hop irányból keveredtem a metal oldalra, így iszonyatos nagy nu-metal rajongó voltam, és részben még vagyok is. Manapság a modernebb zenék közül általában azokat szeretem, amelyik elsőre nem egyértelműen fogós számomra, és többszöri hallgatást igényel a felfedezése. Ugyanakkor az is fontos, hogy ne essen át a ló túloldalára és egy öncélú zenei maszturbációvá váljon. Nagy hatással vannak még rám a különböző psychedelic, elektronikus zenék is.

RS: Te szoktál új témákat vinni próbára?
ÁKOS: Az első két lemeznél ez nem volt jellemző, inkább arra törekedtem, hogy a bassline minél extrémebb legyen a dalok alatt, de a Trinity-re már készültek témáim. Általában ez úgy működik, hogy átküldöm Gergőnek a témát és ő még kicsit gatyába rázza a bénaságaimat.

RS: Melyik dal köthető hozzád?
ÁKOS: Az egyik a Denying Our Reality, a másik pedig a Filius Dei, aminek a szövegét is én írtam. Dalszövegben még a következő dalok köthetők hozzám: Three Mystic Apes, Abstract Ritual, és a Wraith.

RS: Hétköznap mennyi időt szoktál gyakorlással tölteni?
ÁKOS: Sajnos nem eleget, de törekszem rá, hogy napi egy órát, ha egy mód van rá, a kezembe kerüljön a hangszer.

RS: Most tértetek haza egy EU turnéról, milyen élményekkel gazdagodtál?
ÁKOS: Ez volt az első ilyen volumenű kiruccanásunk, hogy 11 napot egyhuzamban koncertezéssel töltsünk el, úgyhogy mondhatom, hogy tanulságos volt. Rengeteg olyan dolog van, amit legközelebb biztosan másképp fogunk csinálni, de lényegében jól éreztük magunkat és szereztünk pár új rajongót, ami külön öröm számunkra. Amit még kiemelnék, hogy a hangosítás a legkisebb klubokban is kiváló volt.

RS: Mit gondolsz mi a következő lépés a zenekar életében?
ÁKOS: A háttérben már azon dolgozunk, hogy jövőre még több helyre eljuttassuk a világon a jelenlegi műsorunkat, illetve már dolgozunk új témákon is. Olyan irányba kacsintgatunk, ami eddig nem volt ránk jellemző. Na de majd 2019-ben már biztos, hogy a közönség is hallhat belőle valamit.