Olyan hazai stoner albummal jövünk most, amit tuti nem hallottál még. Itt van a Band In The Pit legújabb anyaga! Olvassál csak tovább! Itt a Mecoptera!

Ha olvastál már tőlem valamilyen írást, ha akár többet is, akkor tudod, hogy a stoner műfaj áll a legközelebb a szívemhez. Nincs mit szépíteni, itthon a stoner zenekarokkal Dunát lehetne rekeszteni, ellenben kegyetlenül kevés igazán jó zenekar van ebben a műfajban. Sok szép próbálkozás van, de nagyon kevés azon zenekaroknak a száma, akik tényleg  fel is tudnak mutatni valami értékelhetőt. Ha ez nem lenne elég, akkor még kevesebb azoknak a zenekaroknak a száma, akik instrumentális zenét tolnak. Talán egy kezemen megtudom számolni, hogy mennyi hazai banda működik ebben a szűk rétegben.

A Band In The Pit számomra mindig is érdekes volt. Volt szerencsém nem egyszer látni őket élőben, játszani velük, dumálni többet, és eszméletlenül tetszik a hozzáállásuk a dolgokhoz. Nagyon sok zenekar tanulhatna tőlük. Hagynak időt maguknak és nem számít semmi más csak a zene. Ez az a dolog, amit rengeteg zenekar figyelmen kívül hagy, és helyette a sikert, a koncerteket, és az ingyen sört hajtja. Ez baromság…. ezek csak hozadékok. Szabiék egymásra figyelnek, arra, hogy az a húr úgy rezonáljon ahogy ők rezonálnak egymás felé. Úgy legyen megütve a cintányér, amilyen lágyan abban a percben szólnia kell.

A zenéjüket soha nem gondolták túl, és ez most sincs másképp. De ez nem is az a műfaj, pláne a stoneren belül az övék meg még inkább nem, ami az atom megfejtésekről szólna. A trió most mert egy vadat álmodni és mondhatjuk, hogy megalkották a hazai Dopesmokert. Oké, nem lesz annyira legendás ez az album, mint a Sleep műve, de el kell ismerni, hogy egy mérföldkő a hazai zenei életben. A Mecoptera egyetlen egy számból áll, ami ötvennégy percig tart, noha én érzek benne egy-két helyet, ahol esetleg fel lehetett volna szelni az anyagot három dalra. De ez csak szőrszál-hasogatás a részemről.

A srácok a sok effekttel megáldott témákat fokozatosan építik fel, majd pedig le. Az egész lemez egy marha nagy, békés utazás. Nem tudom miért, de megfogott az anyag, és amikor berakom a lejátszóba, akkor általában nem is kapcsolom ki, amíg végig nem pörgött. Ha lazítani akarsz, akkor ennél jobb idén megjelent anyagot keresve sem találhatnál. Ez a muzsika, mindenkiben felidéz valamit. Nehéz leírni, hogy pontosan mit, ezért igazából én azt javaslom, hogy mindenki szenteljen neki időt és hallgassa egyszer végig. Ellenben ez tényleg nem az a zene, amit beraksz és elindulsz a városban ügyeket intézni és pörögsz mellette ezerrel. Erre figyelni kell, ehhez nyugalom kell, harmónia. Ha ez nincs meg, akkor nem fog betalálni az album.

Érdekes, hogy egy ilyen lassabb, hömpölygősebb anyag, hogy tud folyamatosan érdekes maradni. Nagyon sok zenekar van, akik simán írnak tíz-tizenöt perces dalokat, de abban a tíz percben fele ennyi érdekes dolgot nem tudnak összekaparni.  Valahogy, úgy érzem, hogy a Mecoptera megbabonázott, és ha nem is minden nap, de azért minden harmadik nap meg kell hallgatnom legalább egyszer.

Béke, Szeretet, Metal!