Az egyik este jött a szerkesztőségi e-mailre egy levél, hogy van ez az Igor'Z és akkor meg kellene hallgatni az új anyagot. Low, nem mond sokat a cím, gőzöm sincs, hogy mire számítsak, de azért nekiestem.
Az első gondoltam az volt, hogy a zenekar a lehető legjobb nevet választotta magának. Azért lássuk be, hogy van egy-két IGOR zenekar. A hatszámos lemeztől ezután nem vártam sokat, de azért így is nekiestem. A levélben szerepelt egy YouTube link a Killing An Animal dallal, amit kis videóval támogatott meg a zenekar.
Ettől a számtól pofára estem. Nem a világ megváltására kell itt gondolni az Igor'Z esetében, de visszahozott egy olyan hangulatot, amit nagyon régóta nem éreztem. Be is nyomtam a fülest és elindítottam a teljes albumot. Nagyon gyakran van az, hogy egy-egy szám eszméletlen jó lesz, a többi viszont valahogy lapos. Nincs meg bennük az az erő, amit annál az egy dalnál érzel. Na, a soporoni trióval nem ez a helyzet. Végig fenn tudták tartani a figyelmemet és akaratlanul is, reggel az ő zenéjüket indítottam el a Rammstein új albuma helyett. Azért ez már alapjáraton sokat elmond a dologról,nem? Pedig, bejön a Rammstein új anyaga, de ne kalandozzunk.
A Low Motherfucker olyan nyitó dal, amit sokan csak kívánhatnának maguknak. Hangzásügyileg a zenekar totálisan a helyén van. Zenéjüket én úgy írnám le, hogy kicsit a populárisabb grunge, de ezt minden rossz jelző nélkül. Ami eszembe jutott hazai viszonylatban az FISH! Talán Senior Halék zenéjéhez lehet a legjobban hasonlítani a zenekart, ha már hasonlítgatni akarok. Meg van bennük az a lendület, amitől nem unod meg, amitől újra kedved van meghallgatni. Tökös maradt a hangzás, nem egy langyos,unalmas pohár víz, de közben azért az is bebírja fogadni, aki mondjuk nem Cannibal Corpse-on nevelkedik. Mindeközben azért a szólók terén én azt érzem, hogy itt-ott beficcen némi stoner életérzés is, kis funkyval fűszerezve. Nagyon érdekes és összetett anyag. Viszont az első hallgatásra kiderült, hogy a már említett klipes nóta a legerősebb. Ez száz százalék, ajánlani tudom edzéshez, mert benne van az az energia, amitől nem bírsz megállni.
A középhosszú három-négy perces dalok fülbe mászóak, a refréneket két hallgatás után már én is vágtam kívülről. Ilyen szempontból talán a Helot van a legjobban megírva, de közben még is visszahúz a szívem a Killing An Animalhez. A zenekar már öt éve létezik, és az biztos, hogyha ezzel az anyaggal nem nyernek nagyobb figyelmet, akkor nagyon nagy baj van a magyar hallgatósággal. Most végig mehetek az összes dalon, de mindegyikben van valami, ami felkelti az érdeklődésem és csak dicsérni tudom továbbra is őket. Ritkán kap el ennyire magyar zenekar, pedig azért keresem folyamatosan az újat.
Béke, Szeretet, Metal
