Világos, hogy még most is mindenki az utolsó magyarországi Slayer koncerttel van elfoglalva, de azért ne felejtsük el a Cannibal Corpse-t sem. Ugyan most nem Tom Arayaék előtt léptek fel - mondjuk, attól függ, honnan nézzük, hehe - hanem egy önálló klubkoncertet adtak, tehát mindenféleképpen észben kell őket is tartani. Főleg úgy, hogy este kilencre már sold out lett a buli az A38 Hajó gyomrában.

Amikor sok évvel ezelőtt megörököltem a testvéremtől az első Cannibal Corpse pólómat, ami az Eaten Back To Life volt, már akkor eldöntöttem, ha nagyobb leszek, akkor annyi Corpse koncertre megyek el, amennyire csak tudok. Jelzem, itt még gyerek voltam. Azóta hála égnek felnőttem, voltam is már rengeteg koncertjükön (ellenben a testvéremmel…. ), szóval semmi nem tartott vissza, hogy ne emeljem az est színvonalát jelenlétemmel, ezen a csodálatos pünkösdhétfőn.

Már ment a Slytract koncertje, amikor beléptem a terembe, Knapp Oszival kiegészülve. Sajnos csak egy dal erejéig, ami a Son címet viseli a legfrissebb albumukról. Érdekes hangzás, kurva jó színpadkép, de a rákövetkező dal után ki kellett mennem a teremből, már annyira zavart a hang…. Sajnálom, pedig a Hajó az egyik legjobb ezen a téren és a zenekarra is nagyon kíváncsi voltam. Legközelebb végig nézem, az fix. Bocsi!

Ezután a Cannibal Corpse-ig semmi izgalmas nem történt, ami titeket érdekelhetne… Tudod, bandázás, merchpultnál vásárlás, ilyesmik. Aki volt már koncerten, tudja mi a teendő ilyenkor. Főleg, ha nem vagy finnyás pöcs, mint jelen esetben én.

Na, de ezután jött a lényeg! Közel egy év elteltével újabb hazai Cannibal Corpse koncert (tavaly ugye a Rockmaratonon láthattuk őket) ráadásul végre egy „kis” klubban! Ahogy fentebb említettem, totál teltház, ami számomra meglepő volt, hiszen másnap jött a Slayer utolsó koncertje. Azt hittem ez kicsit keresztbe tesz ennek a bulinak, de szerencsére nem így történt.

Lassan, de biztosan sikerült beverekednünk magunkat a terembe, közben már ment a mosh és a headbang ezerrel a Code of the Slashers-re. Csodálatos kezdés volt, maradtunk is a Red Before Black lemeznél, mert következett az Only One Will Die, majd a címadó dal.

Dalcímekkel nem untatnék senkit, a neten megtaláljátok a setlistet.  Ugye azt is tudja mindenki, hogy Pat O’ Brien nem lehetett jelen itt sem, helyette Erik Rutan nyúzta a húrokat, akinek nem mellesleg ezen a napon volt a születésnapja. Nagy meglepetés nem történik egy Cannibal Corpse koncerten, itt se volt semmi. Corpsegrinder ellőtt egy-két poént, de amúgy meg csak a 101% death metal.

Azt azért halkan megjegyzem, hogy az I Cum Bloodtól a záró Hammer Smashed Face-ig teljesen elszabadult a pokol a Hajó gyomrában. Ahogy egy kedves barátom mondta; méltó komponálás volt!

Köszönet a Concerto-nak a lehetőségért! Hail Cannibal Corpse!