Underground és extrém arcok figyelem! Ez a hely nektek való! Idén egy új fesztivált szerettem volna kipróbálni és a választás a sok barátom által sokat dicsért Black Silesiára esett. Egyrészt, mert még lengyel fesztiválon nem voltam és imádom a történelmi testvéreinket, másrészt a felhozatal igencsak kecsegtető - black, thrash, death. Bevallom őszintén tavaly is sokat szemezgettem vele, de a végén másképp alakultak a dolgok. Idén viszont ahogy dagadt a zenekarok listája, úgy lett egyre biztosabb a buli számomra. A móka akkorát ütött, hogy szinte biztos, hogy jövőre is megyek! Sör, vodka, black rock'n'roll, thrash, old-school death, morcos black és sok-sok felvarrós részeg mániákus! Hibátlan. És persze ott van a helyszín: a Rycerski erőd, ami nincs is messze a déli lengyel határtól. Sátrazás az erdőben kecskék között, akad egy kilátó is, illetve egy tó. Ha lemezkritikát írnék akkor 5/5...
Az utazást bérelt kisbusszal oldottunk meg, így a végén egy kilenc fős társaság gyűlt össze, ami persze a partywagonná alakult, ahogy egyre fogytam a kilométerek. Bekábult kipakolás és sátorállítás után célba vettük az erődöt. Ostromról szó sem volt, inkább tántorgásról, azért a vodka beüt a napon... Irtó kedves személyzet, karszalag fel, átkutatás csak, ha nagyon indokolt.
Kb. 400 Ft-ös sör, amivel egy baj volt - lengyel törvények szerint 3%-ra kell "redukálni" a nedűt, mivel 500 fő fölötti a rendezvény. Így feles se volt. Ez negatívumon, viszont nagyjából mindenki behozott valahogy egy üveg vodkát, amit előszeretettel toltak az arcomba, főleg miután ellőttem a "polak węgier dwa bratanki (magyar lengyel két jó barát)" köszöntést. Így nem mondanám, hogy szomjas voltam. Sőt... rengeteg magyar arc volt kinn, Turanian Honour Records-os, Tales Of Morbid Butchers-es és Total Därkness Propagandas srácok, úgy hogy brutális össznépi italozások voltak.
Az erőd előtt sör és kolbászosbodé, fesztivál merch és még vagy három sátor, ahol pólókat, felvarrókat és egyéb nyalánkságokat árultak.
Az első banda 15 órakor lépett az erőd színpadjára és öt perc után kiderült, hogy a hangzás profi, az akusztika hibátlan. Árnyék hébe-hóba, de nem volt vészesen meleg, a lájtos hideg sör pedig jót tett. A messzi Ausztráliából érkező Dracula klasszikus heavy metallal készült. Igazi underground gyöngyszem, konkrétan egy Mercyfull Fate/King Diamond worship. A basszeros frontemberen piros palást, sárga póló, fekete latexgatya és egy fehér holdjáró csizma. Sikít, vonyít, érezni lehetett a hűvös, baljós, süvítő kárpáti szeleket és az erőd átváltozott egy erdélyi kastéllyá. Vannak húzósabb Drakula centrikusabb zenekarok, de nekem nagyon szimpik voltak a srácok és egy klasszik hiteles bulit hoztak.
Ezek után bedurvultak a dolgok, jött a belga Bütcher, ahol az énekesnek még a karján is töltények voltak. Black-es speed metal söpört végig az erődben. Beindult a moshpit, bár még aránylag kevesen voltak, de erre az energiabombára valószínűleg sokan bemásztak a színpad elé. Egyetlen lemezüket a Bestial Fükkin' Warmachine-t erősen tudom ajánlani!
A következő buliért helyi arcok voltak felelősek - a Stillborn elég keményen odatette a rothasztó black/death-t. Bár nem voltam végig benn, mert az előző két bandával beszélgettem, azért messziről is lehet hallani, hogy nem szórakoznak, bár én a rock 'n' rollosabb cuccokért vagyok oda.
Ezután jött a tesi óra, ugyanis a Voidhangerre elég sok (főleg kopasz) arcnak kedve támadt pogozni, így számomra is meg volt a napi testmozgás. Nem is kicsit... olyan mosh kardiót lenyomtam, hogy utána csak nyakaltam a söröket. Őket vártam az egyik legjobban és nem kellett csalódnom, igazi izmos black/death csakis agresszívan, amiből lett egy orrtörés meg két mentő. Kicsit bedurvultak a lengyel kopaszok, jómagam is elvágódtam a murván. Igazi csata volt. Remélem fognak hazánkba is látogatni, hiánycikk az ilyen zene! Le a kalappal!
Az Imperator a harmadik lengyel zenekar volt egyhuzamban, viszont ők már igencsak veteránnak mondhatók. Egy kultikus albumot raktak le a 90-es évek elején az asztalra (The Time Before Time) és azóta nem igazán álltak színpadra. A Black Silesia kedvéért viszont 26 év után ismét fesztiválbulit vállaltak. Nekem a Morbid Angel jut eszembe róluk - intenzív, feszes klasszik death metalt játszottak és rendesen megmozgatták a nyakakat és kicsit felrázták a sört és a vodkát a gyomrokban.
A görög misztikumként érkező Varathron olyan öblös atmoszférát teremtett sötét riffjeivel és baljós szintetizátor témáival, hogy ránk is sötétedett. A csuklyás hellének súlyos okkult arcoknak néztek ki, de nem igazán vártam mást, hiszen a görög black színtér egyik legnagyobb alakjai. Tipikus egyedi hangzásuk a fekete mágia szintjeit súrolja. Mindenképpen újranézném, de inkább egy club buli keretei között.
A fesztivál headlinerét a hazai Tormentor testesítette meg. Nem meglepően, itt volt a legnagyobb közönségjelenlét, amit nem csak a létszámot takarja, hanem a részvételt is. A lengyelek fejből tudták az összes dalt, órási circle pit és ökölrázás. Jó volt látni, hogy hazai zenekarra ekkora őrület van. Nyilván ehhez Attila rendesen hozzátett - betegen hergelte a népet, akár két mikrofonnal is. Révén, hogy a Tormentornak csak klasszikusai vannak, így csak klasszikust játszottak. Persze az Elisabeth Bathory, a In Gates Of Hell és a Seventh Day of Doom kötelező volt. Totális kultusz!
A Tormentor után kicsit megfáradtam, így csak messziről, fél-füllel hallottam az utolsó két bandát. A Hellfire Deathcult nem az én zeném volt, Blasphemy szerű war black/death. Egy nagy massza. A Vesicant szintén black/death, de már az élesebb, tisztább fajtából. Keményen szólt még a kempingből is... de hát valamikor bulizni pihenni is kell.
Másnap már 13 órakor kezdődött az őrület és tudtam mire számíthatok. Négy zenekaron keresztül ment az atom jó blackened thrash/speed, igazi pumpálós rock 'n' roll fílingű bandák nyomták. A lokál Warfist nyitott - Motörhead szerű hármas felállással egy iszonyat kemény darálást kaptam "reggelinek". Ráadásul most jött ki egy új állat lemezük, a Grünbergen. Második a sorban az olasz Violentor! Nekik már érezni egy csipetnyi blacket a zenéjükben, de alapvetően itt is a bugi, ami viszi a bulit. Egy jó 40 percig adagolták az áldást. Ősszel Budapesten is fellépnek az Abigail bulin, az egy komoly este lesz!
A Sodomizer frontembere már Berlinben él, de alapvetően brazil figura. A többi dél-amerikai srác nem kísérte most el Lengyelországba, hanem két német arccal nyomták a black/speedet - a dobos ráadásul a Morgoth (volt) ütőse. Kőkemény lucskos aprítás volt és lassan a közönségnek is kezdett kinyílni a csipája egy kis moshpitre. A negyedik, thrash-ciklust záró banda ütött nálam a legnagyobbat, ugyanis a svéd Antichrist legendás az undorító, rüszök zenéjéről az underground körökben. Felturbózott borotvapenge éles riffek és beteg, visszhang effektes földöntúli vokál. A hangzás továbbra is profi volt, ami óriási élmény ilyen műfajt játszó bandáknál, hiszen nem kása az egész.
Lassabb, de annál elszálltabb vizekre eveztünk ezek után. A lengyel Nekkrofukk sátánimádó black/doom. A kiállásuk, a hangzásuk minden szempontból egyedi és kultikus. Mivel a zenekar alapvetően egy egyszemélyes project, így vendégzenészekkel keltette életre patadobogós iszonyatát a banda agya, a szögekkel és láncokkal felfegyverkezett Lord K.. A Voidhanger háromnegyede ismét színpadra állt, ugyanis az előbbi az Infernal War tagok másik projectje. A lengyel zenekar - mint a fesztivál egyetlen tiszta black metal formációja - szigorú tiszteletét tette szombaton. A műsört valóban ezzel az egy szóval lehet leírni: szigorú. Ezek a srácok nem szaroznak, frontember ijesztően beleélte magát a durvulásba.
A programban lett egy kis csavar, ugyanis az Iron Angel és a Nunslaughter helyet cserélt, így az amerikai mániákusok még világosban léphettek színpadra. A devil metalt okádó négyes formáció a legtuskóbb death-t csavarja és több split lemezük van (jelenleg pont 66), mint egy hadsereg. Számomra ez volt a Black Silesia egyik csúcspontja és egyben legvadabb bulija. Féllábú cimborám műlábat lóbáltuk őrülten a levegőben, ment a circe pit és olyan tempó pörgettet, mintha be lennék speedezve. Kár, hogy a Nunslaughter ilyen keveset jár Európában, mert hibátlan élőben.
Közeledünk a fesztivál végéhez, hiszen az Iron Angel így a szombati nap headlinerének tekinthető. A német veteránok elég sok fellépést lemondtak az utóbbi pár hónapban, úgyhogy kifejezetten örültem, hogy a lengyeleknél nem szórakoztak. A felélesztett ős speed formáció nem vonzott annyi embert, mint a Tormentor, viszont óriási bulit csinált. Szintén a fesztivál fénypontja. A bandában az egyetlen eredeti tag az öreg énekes, Dirk Schröder, igen jókedéllyel nyomta a koncertet. Még talán viccet is mondott... Heavy Metal Soldiers!
Záróakkordként beraktak egy orosz death/black őrületet, ami agyonnyomott a fesztivál végére. Az énekesnek brutális erejű hörgése volt, arca nem látszott a hajától és úgy vonaglott, mintha megszállták volna. A Psudogod megnyitotta a pokol kapuit egy órára, viszont elfelejtette bezárni azt, bár a lengyelek gyorsan kidőltek, ugyanis semmiféle afterparty nem volt. Az egyetlen sör mérő hely is hajnali egykor bezárt és csókolom. Még a kemping is halk volt. Ennek ellenére fergeteges volt ez a két nap amit a Black Silesian eltöltöttünk. Várom a 2020-as felhozatalt és a vodkagőzös visszatérést!
A képekért óriási köszönet cimborámnak, Oláh Gábornak! 
