Mindig kíváncsian figyeljük, hogy melyik fesztivál milyen sztárfellépőt jelent be az év elején. Nem volt ez másképpen idén sem, amikor a Rockmaraton végre mutatott egy olyan nevet, aminél nem volt kérdés, hogy azon a bizonyos júliusi szombaton irány Dunaújváros! Amikor megtudtam, hogy Anselmo Európában turnézik, ráadásul 100% Pantera settel, akkor nem volt kérdés, hogy ezt valahogy látnom kell. Ugyanígy nem volt kérdéses a bécsi Tool koncert sem. Azonban szerencsére most nem kell elhagynunk az országot, és hála a Rockmaratonnak a jegy sem lesz többtízezerforint. Mondanám, hogy hálát adhattunk a kellemes idő miatt, de ez nem lenne igaz. Egésznap kínzott a migrénes fejfájás, egyik percben sütött a nap, úgyéreztük mintha negyven fok lenne, a másikban meg szakadt az eső.
Akkor most úgy kell folytatnom a beszámolót, ahogy azt anno tettem a Return The Roots turnéval kapcsolatban is.
A RAJONGÓ
Koromból adódóan nem volt lehetőségem látni a Panterát, így nyilvánvalóan vágytam rá, hogy halljak egy-két dalt egyszer Phil tolmácsolásával. Anselmo számomra különben is egy kulcsfigura a rock-metal történelemben, imádom majdnem minden dolgát. A Down például ott van a TOP3 zenekarban nálam. Így egyértelmű volt, hogy látni kellett őket Dunaújvárosban. Az olyan páros, mint a Yesterday Don't Mean Shit - I'm Broken kombó egyszerűen a földbe állítótt. Soha nem hittem, hogy a Hellboundot fogom élőben hallani, a New Leveles zárástól pedig éreztem, hogy kezd megtelni a pelus. Minden rajongó ilyen setlistről akar álmodni, vagy ilyenről álmodik. Nem jöttem el csalódottan a koncertről, Eszméletlen király dolognak éltem meg, hogy láthatom megint Anselmót, aki egy remek showman még mindig, és egyszerűen nem tudod levenni róla a szemed!
AZ OBJEKTÍV
Megérte lemenni a Maratonra és látni Phil Anselmót, ahogy Pantera dalokat énekel. Noha az öreg hangja már nem olyan, mint régen, a harmadik-negyedik számnál már érezhető, hogy néhol visszafogja magát, ettől függetlenül jobb állapotban van, mint a Hegyaljás Down koncert idején. A Mouth For War - Becoming nyitás eszméletlen kemény volt, objektív szemmel sem tudsz mást csinálni, csak Anselmót figyelni a koncerten, ugyanis ez egy az egyben róla szólt. Ha nem lenne mögötte senki, csak egy kazettás magnóról szólna az alap, akkor is ugyanígy viselkedne, mi meg ugyanennyire élveznénk a bulit. Egy dolgot azért nem értettem az előadással kapcsolatban: Vörös Attilát minek hívta be a Walk alatt énekelni? Attila Európa egyik legjobb gitárosa, aki úgy tolja a Pantera dalokat, hogy mi arról csak álmodni merünk, de minek énekelt? Akkor már sokkal inkább Apeyt kellett volna a mikrofon elé csalni.
És akkor térjünk rá a rossz részére. Ahogy mondtam Anselmo hangja közepesen rendben van, nem vártunk el tőle többet. Tökéletesen megfelelt az elvárásoknak, DE! Dimebaget senki sem pótolhatja. Hiába a két gitáros, egyik sem tud úgy, mint az a kis pocakos, göndör hajú srác. Amit ő egyedül lehozott a színpadon annó, azt most két gitáros nem képes eljátszani, a dobos ugyancsak gyenge volt. Lötyögött az egész instrumentális szekció. Értem én, hogy elragad a Pantera hév mindenkit, de ezek a srácok nem játszottak jól. Sokkal feszesebben, sokkal pontosabban kell ezeket a dalokat előadni. Kövezzetek meg azért, amit mondok, de a koncertfelvételek alapján a Remembering The Steel vagy a mostani Vulgar Display Of Cover milliárdszor jobban játszik, mint az Illegals.
Ezekkel a vegyes érzelmekkel jöttem haza most éjjel Dunaújvárosból, és ezekkel írom a beszámolót. Mindenki döntse el maga, hogy melyik részt részesíti nagyobb előnyben! Azért az biztos, hogy ha megint erre kanyarodik ez a banda, megint megnézem majd őket! Béke, Szeretet, Metal!
FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.
