Itt, nálunk debütál az Our Last Drop új videója, a Houston gond van. A fiatal budapesti csapat a nemrégiben kiadott EP-jük címadó dalára készítette el a klipet, melyet lent, egy hosszabb kérdezz-felelek után találtok meg.

Sziasztok, srácok! Először is: mivel először jelentek meg nálunk meséljetek pár szóban, mit kell tudni rólatok!

Sziasztok! Az Our Last Drop zenekar vagyunk. Stílusunkat kicsit nehéz behatárolni, inkább azt mondanám, hogy milyen stílusok vannak/voltak ránk hatással a dalok írásakor. Az alapvető elképzelés az volt, hogy old-school rockot játsszunk . Ehhez hozzájött a sok helyen funky-s basszus, valamint a dallamos, de mégis erőteljes breakdownok. Így kerekedett ki az Our Last Drop hangzásvilága.

Hogyhogy női énekről férfira váltottatok? Ez esetleg hozott valami stílusbeli változást nálatok?

Férfi énekkel terveztük, hogy elindítjuk a zenekart, de egy énekes lány volt az, akivel megtaláltuk először a közös hangot. Azonban rövid idő után éreztük, hogy mégsem mentek igazán gördülékenyen a dolgok. Más a stílus, és másak az elképzelések. Ezután egy hirdetés kapcsán talált meg minket Dávid, és már az első próbán tudtuk, hogy Vele meg fogjuk csinálni azt a zenekart, amit elképzeltünk. Mivel a dalok alapjait Patrik és Zoli hozták, zeneileg nem változott a történet, de összképben és az előadások hangulatát tekintve mindenféleképpen pozitív irányban mozdultunk el. Azt gondoljuk így lett teljes a csapat, és abszolút megvan az egyetértés közöttünk, mind zeneileg, mind a kommunikáció terén, és emberileg is.

Kik a legfőbb hatásaitok?

Rengeteg előadó, és dalaik hatással vannak ránk. Hogy párat soroljak: A kemény mélyre hangolt metálból a Korn-t említeném meg, de Slash és a Guns’N Roses dalai is még a mai napig ihletet adnak sok dalhoz. Dávid nagy példaképe Myles Kennedy, az ő énekhangja nagyon inspiráló számára, de a klasszikus, punkos vonal, amelyeket a Green Day képvisel szintén észrevehető a zenénkben. A basszus is egy érdekes téma. Apacs sokszor említi Marcus Miller nevét, az ő játékát nagyon szereti. Kicsit furán hangozhat először, hogy egy funky-s, vagy Jazzes basszus van egyben a dobbal, de az tudja érdekessé tenni a zenét ha nem egy alap, csak a ritmusgitárt követő basszust hallunk a dalokban, hanem bizony néha kiemelkedik a háttérből, mindezt úgy hogy megadja a dalok súlyát.

Még relatív fiatal a zenekar vagytok, de már elég rendszeresen koncerteztek. Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?

Az esetek többségében pozitív visszajelzéseket kapunk. Igazából negatív visszajelzésünk még szerencsére nem volt, inkább építő jellegű kritikákat szoktunk kapni. Igyekszünk rendszeresen koncertezni, de még csak most jön a java! Egy lemezbemutató turnét szerveztünk. Első körben a Dunántúlt céloztuk meg. Több nagyvárosban is fogunk fellépni, Budapesten kezdtünk  Október 4-én a KVLT-ben, aztán 10-én az S8-ban, de a turné keretein belül érinteni fogjuk Pápát, Komáromot, és Győrt is.

A nyáron kijött az első hivatalos videótok a Játékszerre. Arra milyen visszajelzések jöttek?

Igazából ez csak egyszerű próbatermi videónak készült, de azt gondoltuk, hogy ha egy kicsit jobban nekifekszünk akkor lehet belőle egy hivatalos klip is. Kicsit féltünk kiadni a kezeink közül, de ez volt a kulcsa annak, hogy nevezhessünk egy tehetségkutatóra. Az emberek meglehetősen sok „lájkot dobtak rá”, hogy így mondjam, ezért végül nem csak a nevezés sikerült de a tehetségkutató élő fordulójába való bejutást is lehetővé tette. Azóta is versenyben vagyunk, és már az elődöntőbe tartunk.

És akkor most beszéljünk kicsit az új dalról és videóról. Mit kell tudni róla, hogy született, mi a téma?

A „Houston gond van” lett a megjelent lemez címadó dala. Egy olyan emberről szól, aki nap mint nap küzd a saját démonaival. A társadalomnak van egy elvárása aminek próbál eleget tenni, és normál emberként viselkedni. De bizony előfordul az, hogy elveszti az uralmat a saját elméje felett, ilyenkor tombol, és akár egy világot szét tudna verni. Ezen állapothoz való eljutást írja le a szöveg. Az első állapot mikor érzi, hogy előtörne, de vissza tudja magát fogni. A második amikor nem tudja visszafogni, hogy előtörjön ez az őrület, azonban mégis sikerül magát megnyugtatni, és visszatérni a normál kerékvágásba. A harmadikban pedig a teljes elborulás érezhető, mindeközben hogy az ember azt mondogatja magának, hogy ő bizony nem fog megőrülni. Itt már nem veszi észre hogy igazából már túl van a határon és teljesen szétcsúszott az elméje.

A videóról mit kell tudni? Honnan jött az ötlet?

A videó nagyrészt egy úgynevezett „imidzs-klip”, a fő jelenetsorokban zenélünk, mindezt úgy hogy a képi világ és a cselekedeteink átadják az érzelmeket. A megnyugvást,a feszengést, azt hogy az ember még néha magától is megijed.

Mik a távlati céljaitok, hogyan tovább? Lemez, EP esetleg várható tőletek?

Az első EP-nk október 1-jén jelent meg, a videoklipet pedig a címadó dalhoz forgattuk le. Tervben van egy nagylemez, de ez a jövő zenéje lesz. A mai világban-úgy gondoljuk, hogy egy nagylemez kiadásának akkor van értelme, ha a zenekarnak van már egy stabil rajongó bázisa. Ezt rengeteg promóval, koncertekkel reméljük hogy ellehet érni. Első lépésben ezt a kislemezt fogjuk megturnéztatni. Eközben írogatjuk az újabb dalokat, olyannyira hogy a következő SINGLE  is már elkészült, és egy nyugisabb időszakunkban stúdióba is fogunk vele vonulni. Várhatóan január környékén lesz ennek a dalnak a megjelenése.

Mi lenne az a szint így zenekari szinten, amire már azt mondanátok, hogy "Igen, ez már valami!"?

Nagy dolog lenne azt mondani, hogy megakarunk ebből élni. Nyilván ez lenne a végső cél. Először örülnénk ha kialakulna az aktív követőkből álló tábor, akik szeretnek a koncertjeinkre járni, és van is rá lehetőségük. Ez már egy tök jó dolog lenne. Akkor van értelme csinálni, ha nem csak mi adjuk át az energiát, hanem abból mi is visszakapunk Tőlük. Ha ez nem történik meg, akkor nagyon egyoldalú a dolog, és elgondolkozhat a zenekar, hogy jól csinálja-e, amit csinál. Szerintünk jó úton haladunk, mivel nekünk ez az érzés eddigi összes koncerten megadatott. A lépcsőzetes előrehaladás lehet a titka a sikernek. Nem egyből bele ugrasztanak minket a mélyvízbe, hanem szépen fokozatosan egyre több ember megismeri, és megszereti a zenénket. Mindeközben fontos dolog az is, hogy ne álljunk meg egy elért szinten. Mindig legyenek kihívások, és mindenki tudjon előre lépni. Nem elég az ha egyénileg fejlődünk, hanem az kell hogy együtt, mint zenekar folyamatosan jobb és jobb dalokat tudjunk írni.

Valami, amire esetleg nem kérdeztem rá, de mindenképp el szeretnétek mondani?

Csak annyit, hogy mindenkit szeretettel várunk a koncertekre. Nagy bulik lesznek! :)