Már nincs sok az évből, konkrétan öt hét. Bevallom, hogy kezdek belefáradni a heti lemezismertetőkbe. Nagyon nagy mennyiségű új zene ez. Senkit se lepek meg vele, ha elmondom, hogy a nagyon nagy többségük underground zenekarokról készült, akikről azelőtt nem is hallottam. Amikor elcsigázva keresem a heti új anyagot, akkor ugrik fel a semmiből Sefcsik Marci üzenete "Kész a borító!" Felkapom a fejem, és azt látom, hogy kint van a Gyilkos legújabb Obelsik Of Power elnevezésű anyaga.

A Gyilkos zenéjével körülbelül két éve ismerkedtem meg. Kellett idő mire megértem hozzá, mire magaménak érezhettem az anyagot. A srácok nem is tudom, hogy milyen zenét tolnak. Nehezen behatárolható a műfajuk. Kicsit olyan, mint a Black Tusk, de annál azért a jóval lassabb. Habár előfordulnak a gyorsabb témák náluk is.

A zenekar utoljára júniusban mutatott nekünk egy dalt Be The Voyager címmel. Ekkor még nem sejtettük, hogy a srácok még idén stúdióba vonulnak, ahol rögzítik a legújabb négy számos EP-jüket. Igen, csak négy szám, de én ezzel úgy vagyok, mint a Slayer Reign In Blood-jával, így a tökéletes! Az Obelisk Of Powerrel négy olyan dalt kapunk, ami letépi a benőtt lábkörmödet is fél másodperc alatt. Totál felesleges lett volna ezt nyújtani és mondjuk még két közepesen erős, langyosabb dalt felpakolni az anyagra.

A nyitó Be The Voyager-ről már volt szó. Ismerhettük, számomra ez a totális Black Tusk hatás, ezt is említettem már, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a srácok leültek és órákon keresztül az amcsi bandát hallgatták és lenyúlták a riffeket. Azonban azt ki kell emelni, hogy ez a Black Tusknak is a jobb érából való feelingje, a Taste The Sinre próbálok rávilágítgatni. Marci hangja annyira megnyerő, mellette pedig a védjegyévé vált Brent Hinds signature gitáron olyan témákat toll, amitől padlót fogsz. Remekül rekeszt, nem erőlködik, úgy ordít, ahogy azt itthon nagyon sokan szeretnék csinálni. A négy dal közül talán ebben van a legtöbb riff, a legtöbb témaváltás.Olyan dinamikával rendelkezik, amire érdemes odafigyelni. Remekül fel van építve a dal, a tempós bevezető után, a közepén a tekeréssel, és a végén pedig az a könnyedebb téma, ami gerjedésbe megy át. Első hallgatásra meggyőzött, hogy jól döntöttem a heti lemezismertetőnél, hogy őket válasszam.

A Quick Ride-ban én éreztem némi Red Fang ízt, amit tökéletes monotonitással, és marha precíz, pontos pengetéssel hangsúlyoznak. Ez amolyan a világba ordítós dal, amit koncerteken feltétlen hallani akarok, hallanom kell. Föléd tornyosuló kitartott gitárhangok, amik aztán átcsapnak a dobok vezénylésére egy black metalos tekerésbe. Az a jó a Gyilkos zenéjében, hogy a stoner/sludge/death stílus elemeket rendkívül jól vegyíti. Ez az, ami miatt számomra magasan az átlag magyar zenekarok fölé tornyosulnak. A vad tekerés után, még egy kis Mastodon hatású tappingelős szóló is beficcen a dal végére. Hiába a Brent Hinds-es gitár mindenkire hatással van. Ennél a dalnál is, akár csak az előzőnél egy masszív, szépen felépített levezetést kapunk, ami tökéletesen felkészít a következő dalra.

A Heavy Thorn Crowns már jobban a punkrock szellemében íródott, tukatuka és az erre épülő riffre épül. De ez elmondható igazából majdnem minden hazai udnerground zenekarra. Akárki akármit mond a punkrock valahol ott van mindenkiben. A dal közepénél nekem megint csak egy kis Mastodon feeling ugrik be, de valami őrült ordibálással, majd jön egy szóló, amit Máté egy rendkívül jól megírt Russian Circles hatású basszus témával vezet át. Nem azért mondok ennyi zenekart, mert a srácok kopiznák őket, hanem sokkal inkább olyan színvonalú muzsikát állítanak elő, mint a nagyok. Lehet tőlük tanulni, kérem szépen!

A közel húsz perces anyag utolsó darabja Máté eszméletlen király basszus játékával, illetve soundjával indul. A Mass Of Unsureness egy összetettebb dal, akárcsak az elődjei, de itt érzem a legjobban azt, hogy megmozgatják az agyam, és itt van a legmasszívabb duplázás is, amit a lemezen hallani lehet .Ahogy már megszoktuk a srácoktól, a dal végébe beleadnak minden maradék érzelmet, amitől én totál padlót fogtam. Itt dőlt el, hogy az anyag biztosan ott lesz az év végi TOP 10-ben!