A veterán brit thrasherek hosszú szünet jelentkeztek új albummal, hiszen a legutóbbi szimplán VI című lemezük óta már hét év is eltelt! Nagy Britanniáról elsősorban nem a thrash zenekarok jutnak eszünkbe, hanem mondjuk a Black Sabbath és a NWOBHM mégis ugyanolyan részei a brit metal történelemnek és az Egyesült Királyság legeredményesebb thrash együtteseként sikerült kult státust elérniük a rajongók körében.
Az 1982-ben alapított Onslaught három albumot adott ki, mielőtt 1991-ben felbomlott, majd a 2007-es Killing Peace-szel való visszatérésük óta folyamatosan csiszolták kompromisszum nélküli thrash metaljukat és nem adták lejjebb a minőséget, sőt. A VI kiadása óta az Onslaught sokat turnézott a világban, hogy támogassa a lemezt, valamint különleges show-kat szervezett, ahol teljes egészében a The Force-t játszották a 30. évforduló alkalmából, vagyis a hét hosszú év nem telt tétlenül.
Röviddel az új album bejelentése előtt a zenekar arról számolt be, hogy az énekes Sy Keeler távozott és a helyére Dave Garnett állt be (aki számomra még ismeretlen volt). A hír hallatán Keeler távozásáról kissé szkeptikus voltam az új anyaggal kapcsolatban, de miután Dave Garnett hangját meghallottam, tudtam, hogy rendben lesz mert fantasztikus munkát végzett! Az új énekest mindig nehéz eladni a rajongóknak, különösen így, hogy az utolsó pillanatban lépett színre és a feladata az, hogy az énekét hozzáadja a már előre rögzített zeneszámokhoz és bizonyítania kell, tehát a nyomás nagy volt, na de hiányzik Sy Keeler hangja? Egyértelműen nem. Tipikus thrash metal hanggal rendelkezik. Kemény, ugyanakkor dallamos, ráadásul a hangja miatt az egész album súlyosabbnak hangzik. Garnett több, mint a Sy Keeler által hátrahagyott nagy cipőt kitöltő torok, az elődjére emlékeztető stílusban, ám még mindig a saját hangzásával, agresszív és nyers énekmódjával abszolút szerencsés választásnak bizonyult.
A Generation Antichrist egyenes folytatása annak a vonalnak ahol a VI című lemezzel abbahagyták hét évvel ezelőtt. A zenekarok mindig azt mondják, hogy az új albumuk a legsúlyosabb, de ez most nem a szokásos marketingszöveg, tényleg így van. Ami nem meglepő, mert az albumot a Grammy-díjas Daniel Bergstrand producer (Behemoth, In Flames, Meshuggah) keverte a svédországi Uppsala Dugout Studios-ban és olyan hangot adott Onslaughtnak amit még korábban soha nem kapott.
A Strike Fast, Strike Hard és a Bow Down To The Clowns félelmetesen nyitó duó, minden borotvaéles, a gitár, az ének, amely szinte igényli az együtténeklést a lemezzel, és az Empires Fall is egyenesen ezen a vonal mentén folytatódik. Nincs semmiféle önhittség, hivalkodás, csak tiszta, gyors és pusztító thrash metal. A Bow Down to the Clowns-ban egy kicsit visszavesznek a tempóból, egyenletesebb, kissé egyszerűbb riffekkel, amelyeket csak
hangsúlyosabbá tesz a dobalap.
A Generation Antichrist egy prédikátor hangjával kezdődik, mielőtt az egész lemez legjobb riffje elindul-gyors és pusztító, határozottan kiemelkedik az albumon. Míg az All Seeing Eye inkább hagyományos közepes tempójú, az Addicted To The Smell of Death ismét felgyorsít de néhány elképesztő gyilkos riffel bombáznak minket mindkét számban.
Az Empires Fall egyenesen a Mennyország déli oldaláról érkezett megnyitással kezdődik, és a tempó itt lassabb marad, ezzel összehasonlítva a Religiousuicide magas tempójú, amely valóban lehetővé teszi Garnett számára, hogy megmutassa, mit tud. A záró A Perfect Day to Die már több mint egy éve létezik online formában, de azoknak, akik nem ismerik: ellenálltak a vágynak, hogy egy epikus finálét tegyenek a lemez végére. Ehelyett egy újabb fülbemászó négy percet kapunk. Végül ez lett az egyik kedvenc számom ezen az albumon, a tempó, az ének és a szólók nagyszerű keveréke, a legjobb számokkal együtt az erő és intenzitás kombinációja, mintegy
összegezve az albumot.
Az album ismételt meghallgatása kellett, hogy rájöjjek, nincs semmi ami gyengének tekinthető! Persze, a zene némi adósságot hordoz az Exodusnak, a Testamentnek, és természetesen a Slayernek (-a kiváló All Seeing Eye és Empires Fall Slayeres pillanatai), de ezekben semmi zavaró nincs és nem megy az eredetiség rovására. Az összes dal úgy hangzik, mint a legjobb, mind az öt tag top formájában van,.a hangzás kifogástalan és a fiúkat dicséret illeti a modern, de nem túlmunkált produkcióért! A Generation Antichrist egy gyilkos thrash album az Onslaughttól! Ajánlott!
