A világőrületnek és kis családunk bővülésének „hála” közel 8 hónapja nem jártam koncerten. Hol van már a február, amikor a Maiden, Priest, Parkway Drive, Korn stb. koncerteket vártam…

Ezen a pénteki napon azonban végre megérkezett a jól megérdemelt agyszaggatás-adag, hiszen a nyugati határ mellé, a kultikusnak bátran nevezhető Végállomás klubba látogatott a hazai extrém metal egyre magasabbra törő kalapácsa, az Omega Diatribe.

Az estét a szemtelenül fiatal srácok alkotta Visionless Humanity nyitotta. A metal berkein belül eléggé eklektikusnak tűnt zenéjük, lendület, lelkesedés van bennük. Ritkaságnak volt változatos instru nóta, illetve zárásként a Sepultura Roots Bloody Roots klasszikusa, amit mindig jó hallani. Gyorsabban játszották a dalt az eredetinél, így a súly nem jött teljesen át, különösen a leállásnál hiányzott a mázsás pofon. Hogy búcsúzáskor a frontember viccelt, vagy valóban nem tudta a főzenekar nevét, az számomra nem volt egyértelmű.

Igaz, hogy a győri Devoid kb. 2 éve alakult, de a tagság más-más bandákban jelentős underground tapasztalatot szedett már össze. Death metal-HC zenéjükből nekem az old school death metal tűnt hangsúlyosabbnak, ezt az érzésemet erősítette a fiatal Corpsegrinderre emlékeztető gitáros is J. Az acsarkodásért felelős Szilárd finom angol humorral dobta fel a hangulatot, Fake Gleam című nagylemezük elérhetőségét is megosztotta a – sajnos elég szerény létszámú – nagyérdeművel. Zúztak rendesen, igen kellemes volt végre egy üveg sörrel extrém metalra lazulni. Klasszikus itt is volt zárásként, egyik kedvencemmel, a Slayer Silent Scream-jével búcsúztak, de sajnos a hibátlan nóta a szóló előtt félbeszakadt, így csak a léggitáromból szakadhattak (volna) ki Hannemann és King vijjogó futamai.       

Tavaly a Whitechapel előtt találkoztam először az Omega Diatribe-bal. Akkor az élő teljesítményen, az erőn túl nem éreztem magamhoz túl közel a Meshuggah hatású zenefolyamot. Idén kiadott lemezükkel, a Metanoia-val (ami többek között filozofikus értelemben vett mentális változást is jelent) viszont meggyőzött a banda, nálam berúgták azt a bizonyos kaput. Nem mintha nagy slágereket hoztak volna, de fogósabbak, hallgathatóbbak, atmoszférikusabbak, hangulatosabbak, amit eddig hiányoltam tőlük, de nyilván aprítani sem felejtettek el. Parallel, Mirror Neuron, Grinder of self és más dalok is nem kizárólag az áradó energiafolyammal, hanem fogósabb, megjegyezhetőbb dallamokkal is segítik a gyalulást. A klipekben is odatették magukat, no meg bizonyos Tue Madsen, legutóbb pedig a Jens Bogren nevű úriemberrel dolgoztak lemezeik hangzásán. Angry music for happy people-olvashattuk Milán pólóján, aki mozgásával kiválóan alkalmazkodott a banda pulzáló zenéjéhez, a fejrázásra késztető groove-okhoz

Brutál erő jött a színpadról egy összeszokott, erőtől és önbizalomtól duzzadó bandától. A koncert után pedig külön jófejség volt, hogy pihenés nélkül lejöttek a srácok dedikálni a frissen vásárolt cd-met. Mert a Metanoia-nak bizony a gyűjteményben a helye. Mert jót tenne a világnak a mentális változás.

FOTÓK: UHLÁR BRIGITTA. További képek ITT.