Supergroup: azon zenészek népes csoportja, akik saját zenekaruktól megcsömörlötten keresik hasonló cipőben járó társaikat, hogy egy új bandába tömörülve ugyanazt csinálják, mint normál esetben.

Supergroup 2: nagy ritkán a fentiektől eltérő eredménnyel is képesek működni, de abban az esetben a, Mike Patton benne van a buliban b, Mike Pattoné a zenekar.

A Mr.Bungle nálam az 1991-es lemezükkel indult és ért véget. Azt a csodálatos kakofon káoszt, stíluskavalkádot és őrületet azóta sem sikerült reprodukálni sem Pattonnak, sem más bandának. Az, hogy a frissen megjelent The Raging Wrath of the Easter Bunny a zenekar demója, számomra ismeretlen infó volt, így csodálkoztam, miért megy hagyományos thrashelés, laza ska helyett. Persze Scott Ian és Dave Lombardo csatlakozása a Bungle legénységhez nagyjából borítékolható stílus iránymutatást garantált, elsőre akkor is furcsának hatott. Persze mire az Habla Espanol O Mure-hez elértem, már úgy mosolyogtam, mint a tejbetök. Csodás kikacsintás ez, és mire idáig elértem, az is világossá vált, hogy Dave Lombardo soundja, játéka hozza az ős-Slayer érzést, Ian riffelései pedig az S.O.D/Anthrax ízt, így robbantva ki a XXI.század nagy thrash háborúját az unalom és silányság posványának közepén, még ha az alapjai 1989-ig vezethetők vissza.

Mike Patton amúgy is a hősöm. A Faith No More sosem múló hóbort, a Mr Bungle kiismerhetetlen őrület, a Mondo Cane modoros tangó, a Dillngerrel készített EP is nagyon zsivány, a Dead Cross egy üdítő kivétel a szürke supergrouppok közt, a Fantomas-Peeping Tom-Tomahawk hármas pedig mind-mind Patton sokoldalúságának egy-egy lenyomata, az aktuális korra reflektáló kis szilánkja egy zenei zseninek, aki sosem kergette a mainstream hamis, talmi bájait, inkább így hagyta örökül önmagát. Ebből a perspektívából azt hiszem elkerülhetetlen, kihagyhatatlan és szükségszerű volt felvenni a The Raging Wrath-et, és a végeredményt hallgatva, nem találhatott volna magának a Spruance-Dunn alaptagság mellé két ekkora mestert, mint Lombardo és Ian.

Ebben az ocsmány, szemét, köpedelem évben igazi felüdülés volt végighallgatni ezt a remekművet. Azt hiszem soha jobbkor nem jöhetett volna a Mr.Bungle nagy "visszatérése"!