A Working with God a Melvins - mindent is beleszámítva - 33. albuma, ami nagyjából 37 percben járja körbe az eddig megismert és szeretett stílusjegyeiket, hogy a végén esélyünk legyen rájönni; mivel váltak ők több, sok esetben náluk jóval híresebb bandák örök példaképévé.
Talán semmi sem állhat közelebb az eredeti, ős Melvins hangulathoz mint a Buzz Osborne, Dale Crover és Mike Dillard felállás, amiben annyi a csavar, hogy Dillard újbóli csatlakozásával Crover felel a basszusgitárért. (Most itt is hagyjuk azt a demót, és dalt ahol basszusgitárt és a dobokat is ő reprezentálja. És ami azóta is a grunge ősrobbanás egyik zsenge felvétele - ebben a formában kissé 'tisztább' minőségben).
A Melvins korszakalkotó hatása egy külön cikket vagy sorozatot érdemel, leginkább Buzzo karaktere és az egész történet miatt, de ha a Working with God marad a téma, akkor nem hagyhatjuk ki az I Fuck Around Beach Boys átköltést, mint albumindító dalt. A troll tini hangulat garantált és levakarhatatlan mosolyt hoz magával, ami ki is tart a maradék 12 dalnál is.
Valahogy az van, hogy a Melvins eddig ismert kártyatrükkjeit minden egyes alkalommal sikerül úgy újrakeverni, hogy nem érzed soknak vagy ismétlésnek, pedig semmi olyat nem villant itt Buzz kapitány, amit eddig ne láttunk/hallottunk volna Melvins ügyben. A sludge/grunge/doom metal színek itt is fel-felbukkannak, és magukkal hozzák a nagy kérdést: a harmincvalahanyadik lemez környékén, közel negyven év után mit várhatnak és kaphatnak tőle a Melvins munkásságát ismerő és kedvelő hallgatók, és azok akik mondjuk pont itt és most találtak rá a zenekarra?
A csalódás talán teljesen kizárt, a lemez tökéletes arányban adagolja a hol idegesítő, hol szerethető, tapadós témákat és csavarokat, erőlködés nélkül játékos és van benne kellemes mennyiségű önkritika, viszont abban már nem vagyok biztos hogy a Working with God felkerül az esszenciális Melvins albumok listájára.
Első hallgatások után a Negative No No és a Bouncing Rick erőlködés nélkül hozzák a Melvins formulát persze anélkül, hogy másolták volna a korábbi dalaikat, de a lemez abszolút csúcspontjai sokkal inkább a The Great Good Place, a Hot Fish, vagy a Hund. Ez utóbbi a sludgeos, szétterülő kísérletezgetéssel kifejezetten váratlan meglepetés.
A Brian The Horse Faced Goon két részben tálalva pedig talán az album leginkább Melvins csibészsége, de a Fuck You 1 és 2 is bájosan troll, és az első fele mostanában szokatlan megoldás, a maga feldolgozás dimenziójával (Harry Nilsson; You are breaking my heart). Viszont nem lehet mosoly nélkül végighallgatni miközben magunk elé képzeljük a Buzz - Dale - Mike triót, ahogy a színtér legendáiként 'ugrabugrálnak', már megint.
A Working with God, ha nem is kiáltjuk ki rögtön a Melvins legjobb albumának, mindenképpen figyelemreméltó és emlékezetes marad a felvonultatott műfaji sokszínűségért. Az eddigi lemezeikhez hasonlóan sikerült újra önmagukat hozniuk, megmondás, erőlködés és feszülés nélkül. Ajánlom mindenkinek, aki szeretné pár percig nem túl komolyan venni saját magát és a lehetőségeit.
Melvins - Working with God (Ipecac Recordings, 2021. február 26)
Leginkább Melvins: Negative No No
Aktuális kedvenc: Hot Fish
A dal, ami kötelező a lemezről: The Great Good Place
Bandcamp, Spotify, Facebook, Instagram
És jöhet a KISS - Melvins cikk?
