Május 20-án egy este erejéig a Pólus Center mozijában látható volt a Lindemann aznap megjelent koncertfelvétele, a Live In Moscow. A Pannonia Entertainment szervezésében megvalósult eseményen volt szerencsém ott lenni, ráadásul mindamellett, hogy egy remek filmet láthatott a közönség, bennem rengeteg vegyes, nosztalgikus, fura gondolat halmozódott fel... Az általános vezérszál: milyen durva, hogy a nevezett buli csupán egy éve volt és mégis mennyit változott azóta a világ!

A film anyagát tavaly március 15-én, azaz lényegében a Nagy Otthonlét előtti egyik utolsó estén rögzítették - utána pár nappal már senki se ki, se be, mindenki kézifékre rakta az életét is jött a "Na, most mi lesz?". Talán még nem is kell annyira részletezni. De a koncert estéjén még csillogtak a szemek, tömörültek a népek és habár egy-két arcon már ott figyeltek az azóta általános megjelenés részének mondható maszkok, még a mosolygós, teli torokból éneklő tömegek voltak a jellemzők. Szinte már belegondolni is furcsa, nem? Azóta mozi se nagyon volt, koncert is csak elvétve, kombinálva meg már szinte a múlt homályába vesző helyeken jártam a vetítés alatt - örömömben!

De a film! Nos mit lehetne elmondani erről? A Lindemann mindig is figyelt a körítésre, nincs olyan klipjük, ami rossznak, igénytelennek mondható, a dalok is karcolnak a maguk módján (van, aki nem szereti az ilyet, én nem tartozok közéjük), ennek megfelelően a koncertanyag is príma beállításokkal, vágásokkal operál, a színpadi fények és a háttérvetítés is gyönyörű, a hangszeres játék meg precíz, mint a svájci óra. A hangzást mondjuk kicsit megszenvedték a mozi hangszórói, a sűrű témák néha maszatosak voltak, de biztos vagyok benne, hogy a műanyag korongokon ezt orvosolni fogják az illetékesek. Ha meg nem, akkor mondjuk ki: meglesz benne az élő hangzás dögje!

ÉÉÉÉS akkor most szólok, hogy apa-anya vigyázva nézi meg a filmet a kis Petikével, mert szinte minden dalban megjelenik a cici-puni-kuki hármas valamelyike közelről-távolról. Vagy ha az nem, egy-két női idom, legyen az akármilyen testalkatú - a Fat alatti vetítésnél meztelen, telt hölgyek lovagoltak egy dildó farkú műlovon, de a Skills In Pills alatti a segglyukba dugott kapszula sem volt épp kutya. Nem árt utánanézni a dalszövegeknek, ha esetleg valaki nem nagyon figyelte volna őket a film előtt, mert meg fog lepődni! Aztán még ott a többi nóta és azoknak a képi világa! Mesélhetnék, de engedelmetekkel nem spoilerezném el a látottakat. Arra érdemes készülni, hogy a nunik majdnem annyit vannak a képen, mint a gitárok. De jó eséllyel a zenekar kedvelői erre fel vannak készülve, már-már el is várják, haha!

Till Lindemann kutya egy forma, az zicher, de ezt a Rammstein élén is láthattuk már tőle. Míg ott a kissé komolyabb, máshogy perverz dolgait éli ki, itt a szexuálisan (túl?)fűtött agymenéseit szabadítja az azt kajáló közönségre. Persze kellett ehhez egy Peter Tägtgren, aki összerakta ezekhez az alapot és kellettek oda a többiek is, hogy színpadra vigyék, de azért valljuk be, hiába a neves kíséret, a legtöbben a batár bolondra voltak kíváncsiak ott, Moszkvában is. Ez a disznó pedig megdolgozott rendesen a pénzéért: grimaszolt, kamerát (meg mikor mit) molesztált, közben hamis hang nélkül hozta a részeit, de hogy a többiek is játszhassanak, az Allesfresser végén tortával dobálták a közönséget, a Fish On után döglött hallal... Vót' buli, na! De akkor gondoljuk végig!

Érdemes volt megnézni a filmet? Mi az hogy! Jó bulit láttunk? Értelemszerűen! Igényes munkáról van szó? Nem is kérdés! Érdemes lesz megvenni a fizikai formátumot? Naná! Jó lenne újra egy ilyen bulin veretni? Bárcsak ott tartanánk már...