Eljött hát az év közepe és vele együtt az új Powerwolf lemez is. Július 16-án ugyanis megjelent a német power metál talán legismertebb képviselőjének 8. stúdió albuma a Call of the Wild. Nagyon készültek a lemezre a srácok, szépen promózták, mindenféle földi jó kíséretében meg lehet vásárolni és egy bónusz lemezt is készítettek mellé, amolyan: nézzétek a legjobb számaink jó arcokkal feldolgozva mottóval.

Ugyanis, ha valaki a Deluxe verziót hallgatja akkor bizony 2 órán át hallgathat 32 Powerwolf dalt. Nem semmi ugye? Végig szoktam menni az albumon megtalálható számokon, de ezt most ennél az ismertetőnél inkább kihagyom. Az alap Call of the Wind 11 dalt tartalmaz ebben nincs semmi meglepetés. Két minőségi klip is napvilágot látott a közelmúltban így tényleg nincs okunk a panaszra.

A Powerwolf-ban nekem mindig is az tetszett, hogy miközben egy-egy dalukat hallgatom, átjár az igazi metál hangzás, lassan hatalmába kerít az epikus hangszerelés, a latin szövegek, az orgonával kísért dallamok és azon kapom magam, hogy most azonnal leigázom a galaxist, ha kell egy frankó kis középkori ruhában esetleg apáca öltözékben. Attila Dorn hangja pedig mindent visz, egyszerűen csodálatos ahogyan énekel.

Az album a Faster Than the Flame dallal indul, amely tökéletes választás egy kezdő számnak. A csendes másodperceket felváltja az egyre erősödő dob és vonós hangzás, mint ahogy a kezdő szikrákból tűz lesz.

A Beast Of Gévaudan májusban kapott egy klippet is amely hozza a megszokott színvonalat. Igényes képek, jelmezek és „színészi” játék. Annyira jó látni, hogy tényleg átélik a zenét, amit játszanak. Külön öröm, hogy egy francia históriáról kapta a dal a nevét. A gévaudani bestia ugyanis 1764 és 1767 között tartotta rettegésben a dél-franciaországi Gévaudan vidékét. A mai napig nem tudják pontosan, hogy egy hatalmas farkas vagy farkas és kutya keveréke volt-e az állat azonban a franciák embert és pénzt nem kímélve üldözték a fenevadat, amelynek áldozata 98 és 210 közé tehető. Ugyebár rég volt, a feljegyzések pedig sosem pontosak. Visszatérve a dalhoz szerintem ez egy kiemelkedő közönségkedvenc dal lesz, remekül énekelhető a refrén a koncerteken.

A Dancing With The Dead is kapott egy videót, amolyan Szépség és a Szörnyeteg a ’20-as években stílusban.

A soron következő Varcolac kezdeti másodpercei csak nekem hasonlítanak egy ismert klasszikushoz? Nem mellesleg ahogy a Beast Of Gévaudan úgy a Varcolac is csatlakozott a Powerwolf megénekelt fenevadjai közé ugyanis a román vérfarkashoz van szerencsénk általa.

Az Alive or Undead a lemez közepén egyfajta fordulatot hoz magával. Lassan lágyan indul más, mint az eddigiek, ugyanis ez egy ballada. Kicsit lepihenhetünk az albumot hallgatva és új értelmet nyer az Élve vagy Halva kifejezés.

Személyes kedvencem lett a Blood for Blood (Faoladh), ez az ír hangzás szerintem illik a zenekarhoz, mesterien beleillesztették a dudát a stílusukba. Volt már egy francia és egy román farkas teremtményünk azonban minden jó buliba kell egy ír is. Kis érdekesség, hogy a faoladh egy olyan vérfarkastípus, amely nagyban különbözik a hagyományos európai vagy teuton vérfarkastól. Sőt, olyannyira különbözik, hogy ezeket a vérfarkasokat nem éppen vad szörnyetegeknek vagy egyáltalán szörnyeknek tekintik. Kontinentális rokonaitól eltérően ez az alakváltó a gyermekek, sebesültek és elveszett lelkek őrzője és védelmezője. Egyes ősi források szerint a faoladhokat még a királyok is toborozták háború idején. Más mesék szerint a félig farkas, félig ember alkotta lények az erdőkben kóborolnak, néha szarvasmarhákat és juhokat zsákmányolnak, máskor pedig az embereket védik.

Kis mitológiai kitekintés után térjünk vissza az albumhoz.

Üde színfolt a latin-német szövegű Glaubenskraft amely belesimul a végig angol-latin dalokba. Igazából először fel sem tűnt, hogy ez nem is angol így kicsit jobban utánajártam a dalnak és nagyon fontos gondolatokra bukkantam. A Glaubenskraft magyarul annyit tesz, hogy a „Hit ereje”. A dalhoz készült Track-by-Track videóban Matthew Greywolf pedig azt mondta:

A Powerwolf történetében először éreztem késztetést arra, hogy kritikus dalszövegeket írjak elég közeli eseményekről. Arról beszélek, hogy a katolikus egyház hogyan kezelte a közelmúltban történt visszaéléseket, a soraikban. Ami nagyon szótlanná tett, az az, hogy ennek kivizsgálását magukra az egyházra bízták. Az egyházi törvény az alkotmányos törvények felett áll, és nem a rendőrség vizsgálja ki. Nem a középkorban élünk, hanem 2021-ben. Szó szerint elakadt a szavam, és van ez a mondás: "Ahol a szavak nem érnek célba, ott a művészetnek kell megszólalnia", és tényleg úgy éreztem: "Oké, ez az a fajta, amire tényleg szükségünk van". Valami ilyesmi.

Így tehát megszületett ez a dal.

8. helyen szerepel a tracklisten az album címadó dala a Call of the Wild. Első benyomásom az volt, hogy hú ez pörög, tényleg felfrissít. Szintén egy jó koncert nóta született általa. Nem azt mondom, hogy az album itt laposodni kezd, de érezhető egyfajta kiegyensúlyozatlanság a számok elrendezésében ahogy az egyik jó barátom mondta nem áll össze egy nagy egésszé, de bármikor meghallgatható.

A hátralévő dalok is hozzák a megszokott Powerwolf hangzást és színvonalat. Összességében az albumon érezhető az az energia és munka, amit belefektettek a srácok. Új vadakkal és epikus dallamokkal ismerkedhetünk meg a lemezt hallgatva. A Reverent of Rats pedig jó lezárás lett és nem mellesleg kapcsolódik a Dancing With the Deadhez , ugyanis együtt látták meg  a napvilágot.

Számomra nagyon jól telt az a fél óra amíg az albumot hallgattam és újra vissza fogok térni hozzá. Egyáltalán nem okoztak csalódást a power metál német papjai.

Aki pedig úgy érezte, mint én, hogy ennyi aztán maximum bevezetésnek volt elég annak ajánlom a Deluxe albumot ugyanis csupán az 1. lemez a Call of the Wind. A 2. lemez a Missa Cantorem nevet kapta és a 10 legismertebb daluk került feldolgozásra rajta.

A 2. lemez első dala az a szám, amellyel én megismertem és rögtön meg is szerettem a Powerwolf-ot a Sanctified with Dynamite nem kisebb névvel közreműködve, mint Ralf Scheepers a Primal Fear frontemberével. A Demons Are a Girl’s Best Friend pedig nem mással készülhetett el, mint az Arch Enemy énekesnőjével Alissa White-Gluz-al. Helyet kapott még a mikrofon mögött Doro, Björn “Speed” Strid, Johannes Eckerström illetve az Alestorm skót kalóza Christopher Bowes a lista nem teljes, részt vett még pár ismert és kevésbé ismert német és svéd énekes is.

A 3. lemezen visszatérhetünk a Call of the Wind dalaihoz ezúttal azonban teljesen Orchestral Verzióban. Nem mondom érdekes és kellemes élmény így hallani az amúgy is orchestra stílusú dalokat. Nem hiába mondják, hogy mindig van feljebb.

Összességében tehát a Call of The Wild egy jó Powerwolf album lett és egyszer mindenképpen érdemes a 3 lemezes deluxe kiadást is egyben végighallgatni egyszer. Hozott nekünk a zenekar újat, régit és különlegeset a nyárra. A grafikai munka pedig amely végigkísérte a megjelenést gyönyörű. Köszönöm a figyelmet és kellemes zenehallgatást!

Ha pedig többre vágysz, mint otthon, buszon, kocsiban hallgatni a dalokat akkor ha minden jól megy október 20-án a Barba Negrában élőben is átélheted a Powerwolf élményt.

A koncert Facebook-eseménye ITT érhető el, a jegyeket IDE KATTINTVA tudjátok beszerezni.