A Cruz Del Sur Music az elsősorban a Trouble hajdani frontembereként ismert Eric Wagner (lásd még The Skull, Blackfinger, Lid) eddig nem ismert számokból álló szólómunkájának posztumusz kiadásáról adott hírt a minap. Az In The Lonely Light Of Mourning címet viselő album 2022 márciusában lát majd napvilágot. A doom metal ikonikus alakja – akinek hazánkhoz is volt némi kötődése családi vonalon – idén augusztus 22-én hunyt el hatvankét esztendős korában.

Az Alpha Sound Services és az Aardvark Recording stúdióban rögzített anyag egy hónappal az énekes halála előtt került véglegesítésre és jutott el a Cruz Del Surhoz. A lemezcég eredetileg 2021 novemberére tervezte az In The Lonely Light Of Mourning megjelentetését, de Wagner menedzserével, Mike Smithszel közösen arra a megegyezésre jutottak, hogy a jövő évre ütemezik át a kiadást, hogy a lemez ténylegesen megkapja a kellő figyelmet.

„Megadatott számomra, hogy együttműködhettem Erickel és ez hatalmas megtiszteltetés számomra – nyilatkozta Enrico Leccese, a Cruz Del Sur Music vezetője. – Egészen azóta számít meghatározó figurának az életemben, hogy rajongóként az 1980-as években megvásároltam a Trouble albumokat. Az, hogy a kiadó kihozhatja Eric szólólemezét, 100%-ban Tom Phillips (While Heaven Wept) érdeme. Erre a kiadványra Eric igazán odatette magát, beleadta minden szenvedélyét, a legmélyebb érzelmeit és képességei legjavát. Szintén köszönetet mondok Mike-nak és Ron Holznernek, amiért roppant megfontoltan tudtunk tárgyalni Eric halála után. Az ő elvesztése tragédia és reményeink szerint ez a lemez igazságot szolgáltat majd a karrierjének.”

A kiadvány – amelyet Eric már régóta tervezett – méltó emléket állít az egyik legnagyobb becsben tartott doom metal vokalistának. Wagner a Blackfinger dobos David Snyder (szintén ex-Trouble) segítségével rakta össze az album nyolc tételét. Menet közben kedvenc muzsikusai is csatlakoztak a lemezkészítés folyamatához, köztük a Trouble, a Blackfinger, a The Skull, a Lid, a Pentagram, a Death Row és a Place Of Skulls egykori, illetve jelenlegi tagjai.

„Az In The Lonely Light Of Mourning egy utazás Eric megszentelt, jellegzetes doom világában, melankolikus akusztikus gitárbetétekkel szegélyezve. Az eredmény egy sokszínű, mély és súlyos dalgyűjtemény, amely Eric rajongóinak a kedvére való lesz. A Trouble, a Blackfinger, a Lid és a The Skull ötvözetének nevezném – mondja Phillips.  – Mindenből vegyítettek egy keveset. Lényegében mindenkinek tartogat valamit az anyag!”

„Nagyon fellelkesítették a dalok – teszi hozzá Erickel kapcsolatosan Snyder. – Valamivel több, mint négy éven át dolgoztunk vele ezen a projekten. Azért ilyen hosszú ideig, mert többnyire telefonon kommunikáltunk. Ő Chicagóban vagy Új-Mexikóban volt, én meg Nyugat-Virginiában, úgyhogy elküldtem neki a feldemózott riffjeimet és ha neki megtetszett valami ezekből, akkor hangszerelési ötleteket adott, én pedig újból feldemóztam az adott számot az ő elképzelési szerint, hogy rá tudja helyezni a szöveget. Már most hiányzik a vele közös munka! Mielőtt Eric elindult az utolsó The Skull turnéra idén nyáron, beszélt nekem a lemezről, és ezt mondta: ‘Ez összeállt. El fogom küldeni a Cruznak.’”

Smith szerint egy Eric Wagner szólólemezt pontosan azokkal az emberekkel kell elkészíteni, akikkel Eric együtt dolgozott – és így is van, aki kimaradt. A vendégzenészek terjedelmes listája magyarázatot ad arra, miért lelkesedett annyira egy olyan „családi összejövetelért”, amely gazdag pályájának szinte minden időszakát felöleli.

„A vendégek Eric valamennyi zenekarát képviselik, és ott van köztük a család egyik további tagja, Victor Griffin is, ami által a kör szépen be is zárul – mondja Smith. – Bár az ő bevonása sehol nem szerepelt az eredeti tervek között, a folyamat előrehaladtával kiderült, hogy innen már csak ő hiányzik. Ennek így kell lennie.”

Ron Holzner, aki a The Skull és a Trouble soraiban is együtt játszott Erickel, a lemez egyik vendégszereplője. Elmondása szerint Eric számára az In The Lonely Light Of Mourning „személyesebb” volt, mint a Blackfinger és a Lid anyagai, amelyeket a Trouble kötelékéből kiszakadva készített:

„A Lid lemez (az 1997-es In The Mushroom) kikapcsolódást jelentett neki a Trouble után, ott ízlelte meg először a szabadságot. A Blackfinger albumok inkább arra szolgáltak, hogy a The Skullhoz képest eltérő módon fejezhesse ki önmagát. Szövegileg ez egy hosszú utazás volt Eric számára és már közeledett a vég. Érezte, hogy nem maradt sok hátra. Az új lemezzel a pályája bizonyos értelemben körbeér. Valamennyi anyagáról szerepelnek zenészek ezen az albumon, amelyet nem zenekari keretek között akart elkészíteni. Ez az album inkább tekinthető szólómunkának, mint bármi, amit korábban csinált. Muszáj volt megosztania ezt az utazást az emberekkel, mivel ez a lemez jelentette a véget – már a visszavonuláson gondolkodott. Az új The Skull lemezzel emlékeznénk meg róla.”

Eric augusztusban bekövetkezett váratlan halála után olyan zenei hagyaték maradt hátra, amely számtalan bandára gyakorolt hatást, egyszersmind megnyugvást és vigaszt adott azoknak, akiket megérintettek a szövegei. A Candlemass mellett a legbefolyásosabb Black Sabbath inspirálta doom zenekar kétségtelenül a Trouble. Első négy albumuk vitathatatlan klasszikus, amelyeken Eric az eltiportak és békétlenek egyedüli hangjaként szólalt meg.

„Egyértelműen és jogosan a metal egyik ikonikus énekeseként fog megmaradni az emberek emlékezetében – és nem kizárólag a doom metalról beszélünk, mivel bármivel, amit csak énekelt, képes volt hidat ácsolni a pszichedelia és a sötétség, az akusztikus lágyság és a zúzós metal között – így Phillips. – Persze mindig is a Trouble munkásságához fogják kötni, ami által szinte mindenki – magamat is ideértve – a doom metal stílus alapítói között tartja majd számon. Viszont mi, akik ismertük őt, ugyanígy örökre megőrizzük a laza személyiségét, a humorérzékét és az ’Eric-izmusait’. Halála megdöbbentő veszteség és abszolút elkerülhető lett volna, de ő a saját szabályai szerint élt és azzal töltötte a 2021. évet, amit a legszívesebben csinált, úgyhogy ez legalább némi vigaszt ad.”

„Azt csinálta, amit akart, azt mondta, amit akart, úgy élt, ahogyan akart és azt írta, amit akart… a maga módján – mondja Holzner. – Jó néhány lelket érintett meg az életével és a halálával.”

„Mindenkivel barátságot kötött, akit csak megismert – fűzi hozzá Snyder.  – Mindig is együtt lógott a rajongókkal, a zenéjével pedig rengeteg embert segített át a nehéz időkön, magamat is ideértve. Szövegei mindig is gondolat-ébresztőek voltak, a hangja pedig egyedülálló. Az ember azonnal felismerhette, hogy Eric Wagnert hallja! Hagyatékát számomra végső soron a Trouble vele közös munkássága jelenti. Örökké hálás leszek azért, hogy időnként közel lehettem hozzá, hogy befejezhettem ezt a lemezt és hogy együtt dolgozhattam a ’Doom Keresztapjával’, ahogyan sokan nevezik őt.”

Eric kedves barátom volt és elmondhatatlanul hiányzik nekem – zárja Smith. – Ebből a szólólemezből sokkalta több lett annál, amit kezdetben vártunk és remélem, hogy a rajongók nyitott szívvel tudják majd hallgatni, miközben ráeszmélnek, mennyire szerencsések voltunk, amiért Eric az életünk részévé vált. Amikor befejeztük az albumot és leadtuk a Cruz Del Sur Musicnak, Eric olyat mondott, amit sosem fogok elfelejteni: ‘Ha ez az utolsó anyagom, akkor tökéletes záró fejezete lesz a történetnek.’”

Íme az In The Lonely Light Of Mourning dallistája is: 

1. Rest In Place
2. Maybe Tomorrow
3. Isolation
4. If You Lost It All
5. Strain Theory
6. Walk With Me To The Sun
7. In The Lonely Light Of Mourning
8. Wish You Well