Két év kihagyás után november 18-án és 19-én ismét lesújt a balsors pörölye Bajorországban. Az utolsó eseményen történetesen ott voltunk, és a folytatásra megint olyan fellépőgárdát rittyentettek a szervezők, amely képes lesz feledtetni az elmúlt döglött időszakot.
Úgy peregnek a koncertbejelentések, mintha muszáj lenne - csak bírjuk majd lendülettel és pénztárcával! A már most sem rövid 2022-es sorba a Napalm Death lemezbemutatója is beáll, Barney apánkékat a Doom, a Siberian Meat Grinder és a Show Me The Body fogja kísérni. A helyszín az A38, a dátum: február 5.
A Cruz Del Sur Music az elsősorban a Trouble hajdani frontembereként ismert Eric Wagner (lásd még The Skull, Blackfinger, Lid) eddig nem ismert számokból álló szólómunkájának posztumusz kiadásáról adott hírt a minap. Az In The Lonely Light Of Mourning címet viselő album 2022 márciusában lát majd napvilágot. A doom metal ikonikus alakja – akinek hazánkhoz is volt némi kötődése családi vonalon – idén augusztus 22-én hunyt el hatvankét esztendős korában.
A gyökerekhez való kötődés fontosságáról szól a harmadik Magma Rise lemez dalainak egy része, az impozáns borítókép szintén ezt sugallja. Más számok pedig veszteségeket, személyes tragédiákat dolgoznak fel. Ez a kettősség nem tudatos előzetes elgondolás volt; az élet hozta úgy, hogy Holdampf Gábor énekes-basszusgitáros az utóbbi felé igazította az anyag szövegi koncepcióját. Mindez máris előrevetíti, hogy az előző teljes album után nyolc (!) évvel megjelent To Earth to Ashes to Dust – az utolsó kiadvány, az At the Egde of the Days EP is 2017-ben jött ki… – a csapat eddigi legmélyebb alkotása.
A mostanában menő, női énekessel pörgő Frayle egy újabb videót mutat nekünk a Live at House of Wills elnevezésű koncertjükből. A Johnny Cash által előadott Ring Of Fire került most a zenekar górcsöve alá. Nagyon más, nagyon fura, de azért BURN!
Leif Edlingnek a vérében van a doom. Alkothat bármit, bármilyen zenekarnév alatt, a metal súlyos és epikus vonalához való kötődése mindenre rányomja a bélyegét, ami csak kikerül a keze alól. A svéd úriember neve természetesen a stílusformáló Candlemasszel fonódik össze elsődlegesen, de oroszlánrésze volt az Avatarium pályára állításában (dalszerzőként a legutóbbi lemezükön is közreműködött), remek dolgokat hozott létre a Kruxszal és The Doomsday Kingdom „fedőnéven”, ráadásul mindezek mellett szimplán Leif Edlingként is kirukkolt egy szólóanyaggal. Bő negyven év alatt több mint húsz albumot kitevő diszkográfiát halmozott fel – nem számolva a demókat, EP-ket, koncertfelvételeket, válogatásokat vagy a (rá amúgy kevéssé jellemző) vendégszerepléseket. Hogy mikor aludt, csak ő tudja…
Minden műfajban megvannak azok a sokat látott veteránok, akikre bármikor lehet számítani. Habár a hollandiai székhelyű Beast Of Revelation csak 2019 óta létezik, elég a tagok nevét átböngészni, és az ember máris tudja, hogy ezek az arcok nem fogják cserbenhagyni.
Hamarosan érkezik egy a doom metalról szóló dokumentumfilm (röviden minden, ami rohadt mély és iszapos). Egészen pontosan július 9-én fog napvilágot látni. Eléggé izgalmasan hangzik az egész, a tovább gomb megnyomása után már láthatjátok is az első trailer-t a filmről.
Manapság szinte feldolgozhatatlan mennyiségben jelennek meg dalok, albumok, azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindegyikbe érdemes is belefülelni. Ez természetes, vannak jobb és rosszabb lemezek, ugyanakkor a minőség gyakran (mindig?) alig korrelál a hírveréssel, ami az adott megjelenést övezi. A Rockstation gerilla-marketing kommandója ezt természetesen nem hagyhatja annyiban: az alábbi összeállításban három, a radar alatt megjelent albumot mutatunk be. Terítéken a Dopelord, a Lee Van Cleef és a Weedruid új albuma.
Nem kellett hozzá hosszú idő, hogy befusson 2017 első underground death / doom anyaga, a német Nailed To Obscurity King Delusion című harmadik albuma. A német sötét undergroundból az utóbbi időben több nagyon kellemes meglepetés is előkerült (Der Weg Einer Freiheit, Weedruid, Samsara Blues Experiment…), így azt gondoltam, hogy a King Delusion is megér egy próbát. Az első hallgatás után pedig olyasmit gondolok, mint a népmesei varga a király előtt: igazam is volt, meg nem is.
Történt mindez a tegnapi The Game Awardson, ahol a Periphery dobos Matt Halpern, valamint a legendás játék folytatásának zenéjéért felelős Mick Gordon és Sascha Dikiciyan csapattak egy egyveleget a gém' soundtrackjéből. A Doom persze meg is kapta a legjobb zenéért és hangaláfestésért járó díjat, valljuk be, passzol is az adrenalin-túltengéses henteléshez (ITT írtunk pár szót róla). A fellépésről egy profi videófelvétel is készült, így lehet legeltetni mind a szemeket, mind a füleket.
Pár napja megmutattuk Nektek, hogy mely helyeken hasonlított a Doom nevű játék zenéje a klasszikus metaldalokra, most viszont egy sokkal menőbb dologra világított rá az Internet világa. Ugyanis egy szándékos easter egget (kb. rejtett meglepetést) sikerült felfedni az elmúlt hetekben megjelent legújabb Doom játék Cyberdemon című zenéjében. A spektogramos vizsgálat a 666-os feliratot és helyenként egy-egy pentagrammot rajzol ki. Mi a metal, ha nem ez?
A Doom is nagyjából egy olyan fekete lyuk az underground színtéren, amibe egy évben egyszer mindenképpen illene közvetlen közelről belenézni, még ha ez nem is mindig sikerül. Aztán minthogy az utolsó hazai koncert után egy nagyjából három éves hiányt kellett már bepótolni, nagyon úgy állt a dolog, hogy muszáj lesz megindulni Bécs felé, hiszen először csak ottani időpont ugrott fel a mostani turné kapcsán. Aztán jött a várva várt váratlan fordulat és a szervezőknek köszönhetően egyszer csak lett egy április 4. - i budapesti alkalom a Dürer kisteremben, ahova el tudtuk vakarni a bundát megnézni Birmingham durva crust punkjait.
Ha máshonnan még nem is, de Away mester a Voivod dobosának pólóiról biztosan ismerős lehet a Doom neve, hisz enélkül a felirattal nélkül a fronton még nem nagyon jelent meg a kanadai fószer más emberek előtt. Bár bízunk benne, hogy aki egy kicsit is ismerős az igazi földalatti punk zene világában, az akkor is tudna mondani tőlük öt számcímet, ha épp a legmocskosabb gyros után keresné feszülten a rötyi feliratot. Mondjuk a Dürer Kertben, ahol ma este fog színpadra állni az emlegetett brit crust legenda, azaz a Doom. Stílszerűen persze a Blackmail, a Diskobra és a Pigpride lesznek a magyar előzenekarok és ez alapján csúnya sorvadás várható az érzelmek terén. A bulihoz némi kedvcsinálót a hajtás után itt lejjebb találtok.
Ha máshonnan még nem is, de Away mester a Voivod dobosának pólóiról biztosan ismerős lehet a Doom neve, hisz enélkül a felirattal nélkül a fronton még nem nagyon jelent meg a kanadai fószer más emberek előtt. Bár bízunk benne, hogy aki egy kicsit is ismerős az igazi földalatti punk zene világában, az akkor is tudna mondani tőlük öt számcímet, ha épp a legmocskosabb gyros után keresné feszülten a rötyi feliratot. Mondjuk a Dürer Kertben, ahol pontosan két hét múlva április 4-én fog színpadra állni az emlegetett brit crust legenda, azaz a Doom. Stílszerűen persze a Blackmail, a Diskobra és a Pigpride lesznek a magyar előzenekarok és ez alapján csúnya sorvadás várható az érzelmek terén. A bulihoz némi kedvcsinálót a hajtás után itt lejjebb találtok.
A 2011 óta aktív délfrank C R O W N 3 húrkurkász, 2 olajrozsdás torok és 1 sátáni dobgép alakulata... Ez utóbbitól már lapoznátok is tovább, mi? Aki ezt teszi, nem tudja, mit hagy ki...
...De úgyse tudom befogni, szóval mondom: elektromos-industrial sludge-ot, vagy villamos black metalt, kinek hogy tetszik. A Yob és a Depeche Mode szodomikus románcát egy Vampire: The Masquarade játékba illő gót nájtklub félsötét mosdójában. És egy repetitivitásában is megkapó zenei élményt, amit, miután élőben is hallottam az Agalloch előtt, annyira meggyőzött, hogy nektek is nyugodt szívvel ajánlhatom... és miután szavamat vették egy angol beszámolóra, hát azzal is megtoldom.
GARÁZSADÁS sorozatában Nemesúr olyan régiókba kalauzolja avatott, fekete körmű (festett vagy koszlott) és bőrbe vont kacsójával rockeri figyelmedet, ahová magától az talán sosem tévedne... Meglepő, bizarr, innovatív színterek, műfajok, előadók, rockkultúrák tablójaként alakulnak majd az adásaink - ha mást, ha újat, ha mait akarsz hallani, akár kimondhatatlan messzeségből, akár egy fővárosi pincéből csupán, lesd az adást a garázsból. Recsegni fog, ráz a kép, nem is érted elsőre, aztán rájössz majd lassacskán, hogy mi hiányzott az életedből!
...Mondjuk annak az alapvető ténynek a fel- avagy elismerése, hogy vajon 2 fő elég lehet-e egy teljes értékű rockshowt összehozni? Hogy ki lehetséges-e tölteni 2 elmével és akár csak 2 hangszerrel a teret? A 2. adásban - stílszerűen - mindkét kérdésre IGEN & IGEN a válasz! Élőben is megbizonyosodhatsz erről, személyesen méghozzá, amikor is mindjárt az első páros 3x kúr oda Magyarországnak a héten...
Egyes szenvedélyek lassan apadó lángúak, nehezek, fejfájdítóak, mégis vissza-visszatérnek.
Mások pedig rövid életűek, ám annál lángolóbbak.
A fuzzfenyvesek nemrég újra megszólaló Sötét Anyája, a Piresian Beach néven alkotó Németh Zsófi efféle röpke (és minden szakállovag szerencséjére kizárólag zenei) frigyre lépett Matthias von Stumbergerrel, a garázsblues visszahúzódó, szlovén álgrófjával, Barcelonában. Eme szentségtelen, ám annál klasszabb frigynek az eredménye egy rövid, de intenzív anyag: egy vinylnyi sallangmentes, neoprimitív, szinte stonerré durvított, össze-vissza-szétvert echókban és distrókban lubickoló baljós táncra készült garage-rockdal gyűjtemény. Ezt az EP-t a 2014-es év májusában megjelent I Cannot See For Miles szólóanyaggal együtt elemezzük/ajánljuk addig is...
Szerény véleményem szerint a 2013-as év egyik legjobb (és a hardcore-műfajok közt A legjobb) debütáló albumát prezentálta Life Gone Wrong címen a pofátlanul fiatal somerseti legényrakás, a Landscapes. (Oké, 2012-sként van listázva, de reálisan csak tavalyra ért a terjesztők javához.) Az alig huszonéves srácok már többször keresztül-kasul bejárták Európát, a nemzetközi szakma már most a hardcore műfaj egyik potenciális nagy újítóit látja bennük, és már számos kultikus névvel osztoztak a színpadon - január 29.-én a Dürer Kertben egy örökké emlékezetes buli keretében földijeikkel, a Goodtime Boysal, és a 2 titánnal: a hardcore-novellista Defeaterrel és a poszt-rock király Caspiannel. Hangadójukat, Shaun Miltont csatakosan, egyenesen a színpadról lejövet rántottuk be egy szobába, ahol aztán megdöbbentő őszinteséggel (és jobbára igenis mosolyogva) mesélt örömről, bánatról, szerelemről, elhivatottságról: egy szóval, az életéről, és persze a Landscapesről.
Az angol crustpunk legenda a Doom, nyilvánossá tette legújabb albumát a Corrupt Fucking Systemet. A fanatikusok megnyugodhatnak, az anyag kijön majd vinyl-en és CD-n is. De addig marad a bandcamp oldal...