RockStation

Minden nap Halloween: ijesztegetős videódiszkó hűvös őszi estékre

2021. október 30. - vinylwowww

12933164_10153708823078323_6725275680803090378_n_1.jpg

A Halloween manapság jobbára inkább popkultúrális jelenség, semmint az ősi kelta hagyományok ápolása, így már nálunk sem akkora kuriózum, ha október 31-én vámpírok meg vérfarkasok lepik el az utcákat. A kisebbek édességet lejmolhatnak, a nagyobbak tudatmódosíthatnak, a kereskedelem is örül, jól fogy a tök meg a műpókháló, szóval igazi win-win, maximum néhány konzervatívabb kisnyugdíjas kap a szívéhez, mikor becsönget hozzá a Pókember meg Harry Potter, csokit követelve.

A mi környékünkön kábé 3 éve volt az áttörés és bevallom engem is felkészületlenül ért a dolog, így csak néhány szem szőlőcukorral tudtam csillapítani a vámpírhorda vérszomját, de a zombi kosárkájában meglapuló energiaital és háztartási keksz is arra utalt, hogy a szomszédokat hasonlóan meglepte a szörny sereg felbukkanása. Maga az egész szörnyesdi persze nem nagy truváj, főleg, ha az ember a fémesebb hangzású zenék világából érkezik és bár ott nagyjából minden nap Halloween, mégis jó apropója ez a lista állításnak. Ennek szellemében jöjjön most néhány banda, akik a szokásosnál is jobban belehúztak az ijesztegetésbe!


Samhain

A Halloween tulajdonképpen a kelta Samhain szűrt változata. Innen ered a töklámpás faragás, meg a  házról-házra járás, némi potya pia/kaja reményében, bár itt elsősorban az ártó szellemek elűzése volt a cél, és kevésbé a lejmoláson volt a hangsúly (illetve akkoriban még relatíve kevesen öltöztek Robotzsarunak). A név Glenn Danziget is megihleti, így miután dobbant a horror-punk Misfitsből a márkahűség jegyében új bandáját Samhainnek (fordított)kereszteli és még jobban rámegy arra az okkult vonalra, amit aztán a Danzigben maxol ki orrvérzésig. A punkot szépen lassan felváltja a hullaszagú gothic rock meg a heavy metal, ami a második és egyben utolsó November Coming Fire lemezen ereszti ki a levét igazán. 

A Samhain végül földbe áll, jobban mondva az Evil Elvis a nevére veszi és Danzigként folytatja a Rick Rubin féle Def Jamnél. Alapvetően beleillik ebbe a kis válogatásba mind a Misfits, mind pedig a Danzig, de most mégis a Samhain kapja a kreditet nyilvánvaló okokból kifolyólag.


Mr. Bungle

bunglepressnew2020.jpg

Mike Patton a világ egyik legnagyobb popsztárja is lehetne, a képességei kétségtelenül megvannak hozzá, azonban hasadt elméjéből rendre előtör az a bőrmaszkos prédikátor akit a (Travolta) Quote Unquote videójából ismerhetünk, de ebben a kontextusban legalább annyira vérfagyasztó, mikor a búgó hangú olasz stricit hozza, aki spagetti helyett cipőfűzőt ebédel. A Mr. Bungle ennek az ámokfutásnak az origója, ami a kezdeti eklektikából mára eljutott a még korábbi darabolós thrash metalig (The Raging Wrath of the Easter Bunny) és bár a nyulas lemez is képes feldobni egy beragadt halloween bulit én mégis a debüt album szürreális karneváljára szavazok, ha ijesztegetni kell. A banda további érdeme, hogy a pályatársakra is komoly hatást gyakorolt: a Slipknot legénysége még az ovis farsangra öltözött Mr. Bungle-nak, aztán végül úgy maradtak, de a Korn sem véletlenül kapta a spooky-core matricát még bőven a nu-metal hiszti előtt.

Ez az elmebeteg vándorcirkusz persze Patton többi projektjében is felveri a sátrat, legfeljebb az arányok mások kicsit: a Fantomas egy  végtelenített giallo soundtrack, a Tomahawk tulajdonképpen a noise-rockos Mr. Bungle, a szóló cuccok (Adult Themes for Voice, Pranzo Oltranzista) meg mintha csak David Lynch boszorkánykonyhájában készültek volna a lá Radírfej, de a legutóbbi Faith No More lemez halloween tematikájú artworkje is elég árulkodó.


Deli Creeps

Nem az a para, ha valaki egy KFC-s vödröt húz a fejébe a fehér kabuki maszk mellé, hanem az, ha mindemellett úgy gitározik, mint Buckethead. Villámkezű barátunk “önéletrajza” szerint gyermekkorát egy csirkeólban töltötte, az arcát takaró maszk pedig az ott szerzett sebeket hivatott elfedni. Gonosz fogvatartói időnként gyorséttermi kajával etetik és a KFC-s vödör is így kerül aztán az ólba, illetve végül hősünk kobakjára. Reméljük, hogy azért sikerült kiöblítenie mielőtt a fejébe húzta, bár azért ne vegyük készpénznek ezt az egész marhaságot.

Egy ilyen háttérsztorival már nem is meglepő, ha az anyabandája nagyjából a Texasi láncfűrészes mészárlást tematizálja: a Deli Creeps igazi beltenyészett horror-színház, a főszerepben Maximum Bobbal (már a név is tízpontos), aki szó szerint félelmetesen jó énekes. Ha nem arról dalolna éppen, hogy milyen eszközökkel érdemes koponyát lékelni, még slágeresnek is mondanám a muzsikájukat, így viszont gyomorforgatóbbak sok death metal bandánál. Mike Patton szerint felháborítóan jók, én pedig hajlok rá, hogy egyetértsek vele.


Secret Chiefs 3

Nem kell feltétlenül drága maszkokra költeni a titokzatosság érdekében, megteszi egy bő fekete köpeny jókora csuklyával, meg egy kis füst és a félhomály. A köpönyeg bejött a Sunn O)))-nak, a black metal háza táján is népszerű kiegészítő, illetve a titkos főnökök is ezzel érik el a maximális rejtélyességet. A Secret Chiefs 3 Trey Spruancenek, a Mr. Bungle gitáros-mindenesének az agyszüleménye, igazi zenei kavalkád, furcsa obskúrus hangszereken előadva, jó sok orientális hatással. Tán még az őrült Abdul Alhazred is vadul headbangelne erre a muzsikára kezében a Necronomiconnal, bár Trey inkább a létező miszticismusokból meríti az ihletet. 

Kétszer láttam őket anno az A38 gyomrában és mindkét alkalommal elővették John Carpenter Halloween témáját, ami mondanom sem kell mennyire jól megy a csuklyás köpenyhez.


Mayhem

17903537_204037883432155_8156360833600946398_n.jpg

Ha valaki elhullott állatok tetemeit szaglássza, a ruhatárát a földbe ásva tárolja, előszeretettel visel hullasminket, illetve önszántából vagdossa magát, ott azért van baj. Az sem normális, ha a zenésztársad főbe lövi magát, te pedig fogod magad és lefotózod, majd a koponya darabokból nyakláncot barkácsolsz. Templomokat gyújtogatni se szép dolog, az emberölés meg aztán pláne beteszi a kaput, szóval black metalos mércével mérve is sok van a zenekar rovásán. Bár ez a Mayhem már nem az a Mayhem, a 95-ös újjáalakulás óta ez a kétes hírnév (is) tolja azt a szekeret, melyet továbbra is levágott ökörfejek és koponyák díszítenek.

A hangulatot csak fokozza Csihar Attila jelmeztára, aki jó frontemberhez méltó módon nem trehánykodja el a dolgot és képes ritka ijesztőre fazonírozni magát, szóval aki villantani akar a halloween bulin az öltözzön Csiharnak.


Sleepytime Gorilla Museum

Nem direkt pakolom tele ezt a kis válogatást avantgarde metal zenekarokkal, de úgy tűnik műfaji sajátosság a paráztatás és a majommúzeum is ezt a trendet erősíti. A hasonlóan kattant Idiot Flesh romjain alakult Sleepytime Gorilla Museum jelenleg bár tetszhalott állapotban van, nálam azért így október vége felé rendre előbújnak a kriptából, hogy csináljanak egy kis hangulatot. A banda kísérletező kedve bivaly megszólalással párosul, amit az olyan DIY hangszerek tesznek még súlyosabbá, mint a deszkára feszített zongorahúrok és erre ülnek rá azok a mindenféle furcsa zajok, amitől aztán tényleg félelmetes lesz a végeredmény. 

Erősebb idegzetű olvasóinknak javasolnám egy sötét szobában ülve meghallgatni a Hymn to the Morning Star című daluk első másfél percét, kedvcsinálónak azonban mégis inkább azt a dalt ajánlanám, aminek a címét most nincs türelmem leírni.


Rob Zombie

rob_zombie_video2.jpg

A sok őrült avantgardista között Rob Zombie már-már átlagosnak hat, azonban vétek lett volna kihagyni a válogatásból Halloween Town torzonborz polgármesterét. A minap láttam a youtube-on egy rövid kis videót, melyben maga a tulaj kalauzol körbe az otthonában és melyből kiderül, hogy Zombi úrnak nagyjából egy darab normális használati tárgya sincs, ellenben tele a ház mindenféle horrorfilmes kacattal. Nem tudom mi a nagyobb horror, eltölteni egy éjszakát a Zombi házban, vagy kitakarítani azt, mindenesetre a házigazda kattanása hamar világossá válik a kirándulás során.

A White Zombie feloszlatását követő szóló pálya sem törte meg a tematikát, Rob Zombie világát továbbra is vámpírok, űrlények és farkasemberek lakják, nála aztán tényleg minden nap Halloween, amire ráerősít horror filmes karrierje is. Ezt leszámítva tök normális a csávó, csak éppen van egy sajátos hobbija (én személy szerint félelmetesebbnek tartom, ha valaki szalvétát gyűjt).


Diamanda Galás

Ha Diamanda Galás ugyanannyit nyom mint egy kacsa, vélhetően fából van, következésképpen boszorkány, azonban még egyértelműbb bizonyíték, ha csak simán belefülelünk a művésznő valamelyik lemezébe. A metal és egyéb fajsúlyosabb zenékre gyakorolt hatása vitathatatlan, Ihsahn is megmondta a nettót, a Plague Mass legalább annyira black metal, mint egy Bathory album. 

Galást hallgatni nem szórakozás, inkább auditív méregtelenítés ami mindenszentek előestéjén a leghatásosabb.

 

+1 Aphex Twin

Richard D. James, azaz Aphex Twin van annyira különc, hogy egyik-másik szerzeménye akár egy rock diszkóban is megállja a helyét, így talán nem akkora szentségtörés, ha helyet szorítok neki ezen a listán. A Come To Daddy például a Dillinger Escape Plant is megihlette, akik Mike Pattont hívták erősítésnek (vele készült a kiváló Irony is a Dead Scene EP, rajta az említett feldolgozással), de az eredeti verzió a legsúlyosabb, nem kis részben a Chris Cunningham rendezte rémálom videónak köszönhetően. Richard barátunk arca még bőven a deepfake őrület előtt került mindenféle nem adekvát helyre: nem csupán a Come to Daddy gyerek csapatából csinál visszataszító szörnyeket, de a Windowlicker hasonlóan zavarbaejtő klipjében vonagló r’n’b királynőket is gyorsan de-szexualizálja a szőrös vigyorgó pofa. Ha kategorizálni kellene, akkor ő az őrült tudós a listán…

A fősodorból most szándékoltan nem válogattam zenekarokat, ezért nincs itt a Slipknot, Rammstein, Alice Cooper vagy Marilyn Manson (Rob Zombie viszont pont jó volt borítóképnek, szóval ő kapott egy kis protekciót), de kicsit olyan ez, mint a horror filmeknél: nem mindig a blockbusterek a legfélelmetesebbek, szóval kellemes borzongást!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8416732500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum