Az 1992-ben megjelent Far From Christ ugyanaz a magyar death metalban, mint a Totális metal a heavy metal mezőnyben vagy az Ugass kutya! a thrash-ben; azaz az adott alirányzat első hivatalos hazai kiadványa. Aki nem ismeri, és ennek ellenére a stílus rajongójának vallja magát, azonnal pótolja a mulasztását! Ha a cikkemet kritikának szánnám, ezzel akár zárhatnám is a soraimat, mivel a jövőre harminc éves felvétel esetében nincs helye kritika megfogalmazásának.
Ajánlani viszont kötelességem a felvételt, hiszen a maga idején a Trottel Records színeiben kazettán megjelent album végre CD-n és LP-n is elérhetővé vált, nem megfeledkezve a hivatalos digitális verzióról sem. A 80-as évek végén alakult zalaegerszegi négyes egy szűk körben elterjedt demo kazettát (Way To Life), illetve kizárólag belső használatra szánt magyar nyelvű próbatermi felvételeket követően 1992-ben hozta ki bemutatkozó albumát. Lehet vitatkozni azon, hogy ki játszott itthon először death metalt, hiszen a 90-es évek elején a Kárpát-medencében is gombamód szaporodtak a stílus képviselői. Elég csak a fővárosi Necrotomy, Subject, Intense Agonizing, Life Discussion zenekarok neveinek említése, illetve olyan vidéki alakulatok is javában mozgolódtak, mint az Unfit Ass., az Extreme Deformity, a Cultic Pulp vagy az Eczema. A zenekarok szorgosan készítették a demókat, de hivatalos kiadványig először a Monastery jutott el. Ahogy Kovács „Billy” Róberték úttörők voltak a műfajban, úgy a Trottel Records szintén egy addig járatlan terepre tévedt a csapat leigazolásával.
A Far From Christ egy új kezdet volt a Monastery számára is, hiszen Kovács Róbert dobos körül a bemutatkozó lemezre a teljes felállás lecserélődött. Billyhez Albrecht László gitáros, Kovács Krisztián basszusgitáros és Németh Zoltán énekes/gitáros csatlakoztak. A felvételek 1992-ben, Kecskeméten készültek, a kazetta pedig még abban az évben meg is jelent. A Hörcher László (lásd még: Moby Dick: Ugass kutya! és Ossian: A rock katonái) által rajzolt borító a zenekari logóval feldíszített kolostorral és az előtte álló akasztófával mai szemmel talán már megmosolyogtató, de a kép az eltelt három évtized alatt az ember retinájába égett. Az egykori kazettán hat teljesértékű dal, egy intro, egy instrumentális tétel (Sepsis) és egy hangszeres átvezető kapott helyet. A thrash és a death metal metszéspontján álló szerzemények szövegei a korszellemnek megfelelően többnyire vallásellenes témákat boncolgattak. A stílus kereteihez képest változatos dalok között megfértek az olyan rövidebb kirohanások, mint a címadó tétel, illetve a kifejtősebb kompozíciók is, mint például a B oldal első két nótája.
Egy majd három évtizedes hanganyag esetében elbaltázott dolog lenne a hangzáson merengeni. Akkor és ott így kellett szólnia ennek a zenének, az évtizedek alatt pedig ez a megszólalás hozzá is nőtt a dalokhoz. A Prologue című hangszeres intro után már robban is a címadó tétel, melyet – ha máshonnan nem is - feltehetően a HammerWorld CD mellékletén szereplő újravett verzió révén többen is ismernek. A Monastery zenéje leginkább a Demolition Hammer korai dolgaival és a Sepultura Schizophrenia lemezével hozható párhuzamba; zeneileg fékevesztett, bárdolatlan thrash metal az, ami a zalai négyes bemutatkozó albumán hallható volt, a vokál révén viszont inkább a death metal táborhoz sorolható a kilenc dalos debütálás. Változatosak a tempók, melyeket épp olyan hirtelen pörgetnek fel, mint ahogy visszarántanak a középgyors betonozásba. Jók a dalszerkezetek; a League With Evil kezdő riffelése például a korai Kreatort idézi, a megfontoltabb In Witching Of Revenge pedig sok instrumentális rész beépítésével lassabban építkezik ugyan, viszont a dal másfél perc után szintén kellően felpörög. A már emlegetett ének nélküli Sepsis után érkezik a There Is No Truth, mely külön intrót is kapott, illetve a középrészben egy árnyalatnyi akusztikus téma is feltűnik, az utolsó harmadban felbukkanó riffek pedig a dal legerősebb momentumai. A hétperces Darker Side hasonló témákból építkezik, egyébként ennek a tételnek a legvége felé hallható egy rövid blastbeat-es csépelés is. Egy hangszeres átvezető után pedig az In The Dirt zárja az első hivatalos hazai death metal kiadványt.
Érdekesség, hogy a debütáló korong idei hazai újrakiadása mellett egy kínai kiadónál CD formátumban szintén megjelent ugyanez az anyag, ahogy a következő Postmortem Aggressive End is ezüstkorongot kapott. A srácok pedig a soproni MD Stúdióban épp ezekben a napokban fejezik be a Divine Damnation című, januárban érkező új nagylemezt, mely kapcsán a felvezető videoklip még az idei év végén várható, jövőre pedig egy komolyabb turnézós kör van tervben. A zenekar motorja manapság is a dobos, Billy, aki töretlen lelkesedéssel kormányozza a Monasteryt.
