Elhunyt Steve Balassi, a Griff egykori gitárosa. A negyven éve a magyar és a külföldi zenei életben is jelen lévő zenészt pénteken temetik majd a kecskeméti Köztemetőben. Alább a fia búcsúlevelét olvashatjátok.

“Csinálj weboldalt, csinálj egy Youtube oldalt, promotált magad Facebook-on, az Instán, csinálj challeng-et a TikTok-on”

Ezek voltak a legutóbbi fogalmak, amikkel egy “öreg” rocker-nek szembesülnie kellett. Elmondtam neki, szívesen segítettem, amennyit tudtam. A híressé válás azonban egy olyan embertől, aki volt már híres, nem is olyan könnyű.

De ugorjunk vissza 35 évet.

A fia vagyok, és az emlékeim egész kisgyermekkoromra húzódnak vissza.

7-8 éves lehettem, amikor először a látóterembe került édesapám “hobbija”. Gitározott. Rengeteget gitározott. Jó volt hallgatni a már akkor is tehetséget sugárzó harmóniákat.

Pár év múlva megpróbáltam én is. Még mindig kicsi voltam. Nem érdekelt. Nehéznek találtam.

Apum tini kora óta gitározott. Ha jól emlékszem, úgy mesélte, hogy a másik hobbija a Judo volt, amiben az edzője szerint szintén tehetséges volt, és éppen szintet kellett volna lépnie, amikor arra ébredt, hogy neki a gitározás az élete, és hogy ezt egyre nehezebben tudja összeegyeztetni egy sporttal, ahol akár a keze is megsérülhet. A hangszert választotta…

Barátaival összejártak, és megállás nélkül a Rock&Roll folyt. Kimagasló volt a belefektetett energiája, és az ezáltal elért sikerei.

Akkoriban (70es évek közepe-vége) Kecskeméten óriási kultúrélet volt, aminek édesapám velős részét képezte. Több bandában is játszott (ekkor még csak 17-18 évesen), és a szó klasszikus értelmében meghóditotta játékával a közönséget.

De ugorjunk vissza oda, ahol már én is részese lehettem sikereinek-és fel is fogtam. Ez pedig az első igazán nagy robbanással, a pesti Griff zenekarral kezdődött.

Modern kifejezéssel élve, a következő “bulletpoint”-ok jutnak innen eszembe:

• pesti pezsgő élet;
• stúdiók világa;
• első stúdióalbum (Ezer Szent Ígéret) – betéve tudtam a dalszöveget;
• fellépések országszerte – tour-busz!
• marketing az akkori elérhető eszközökkel (TV, rádió, újság);

Aki ismerte őket, az tudja, aki nem, annak tudnia kell, hogy a mai nap egyik legsikeresebb magyar Rock bandája lenne, ha nem veszítették volna el a szemtelenül fiatal énekest, Vertig Józsit egy értelmetlen autóbalesetben.

A dalok az akkori Magyar rockzenei hangzást felülmúlóan megelőzték!

Apum-és a zenekar többi tagja is-végtelenül összetört. Próbálták az együttest összetartani, de a motor nem volt többé.

Közben apu körbejárta Európát, clubzenét csinált ismerőseivel, ám nemsokkal az első tragédia után jött a másik: apum elvesztette anyukáját-az én nagymamámat-ami végérvényesen meghozta benne a döntést: lépni kell.

A 90-es évek elején határozott úgy, hogy nyakába veszi a világot, és kimegy a hard rock igazi őshazájába a kaliforniai Los Angeles-be.

Utcazenéléssel kezdte, napról-napra élt, és menet közben tanulta a nyelvet. De élvezte. Új barátokra tett szert, akik meglátták a benne rejlő tehetséget, és támogatták útján.

Exhibíciókra járt (NAMM Show), híres club-okban ismerkedett híresebbnél-híresebb zenészekkel. Számtalan projektben vett ott is részt, mikoris egyik alkalommal egy bérzenélés útján elérte, hogy profi, Hollywood-i stúdióban feljátszhatta a már régóta fejben őrizgetett saját szólóalbumát. Ez volt a Dreams.

Ezzel az anyaggal, és egyéb promóval bombázta a stúdiókat, és bandákat. Ahogy ez lenni szokott, akár egy állásinterjún, valaki visszaírt, valaki nem. Az egyik nagy élménye, hogy Ozzy Osbourne keresett akkoriban szólógitárost, és bár nem apumat válaszotta, de írt neki egy hivatalos válaszlevelet, miszerint tetszett neki nagyon a demo anyag, de már megtalálta a zenészt, akit keresett. Elérhetőséget elmentette…

A tehetség nem minden. Sajnos. Az élethez szerencse is kell, és még jó adag egyéb dolog, ami létrehozza a tér-idő kontinuum legjobb csillagállását, vagyis hogy jó helyen voltál jó időben…

Apum közben-ezzel a külföldi tapasztalattal a zsebében-hazatért, és a 90-es évek közepe-végén óriási club életet teremtett Kecskeméten. Volt, hogy több clubban játszott heti többször, és az akkor már közel 20 éves tapasztalatával kápráztatta el az igényes gitármuzsikára éhes füleket. Ismét sztár volt.

Sajnos a kor előrehaladtával gyökeresen megváltozott a kecskeméti, de az országos, és valószínűleg a világ club élete. Bejött a modern disco, amivel semmi baj nem volt, a két stílus megfért volna egymás mellett, mint ahogy az akkoriban úgy is volt. Azt hiszem az igaz kopórsószeget az internet burjánzása verte be, amikor is az emberek a kezdeti social media-val kezdtek kicsit bezárkózni, otthon maradni, és nem érezték többé igényét, hogy beüljenek egy kávéházba, ahol netán élőzene is szól. Ezzel persze lehet vitatkozni, de írásomnak nem is ez a lényege.

Ez csak egy magyarázat arra, ahol indítottam a mondanivalómat én is, hogy egy ilyen tehetséges, de még más korból származó emberkének micsoda megpróbáltatás a Rock Star szerepben maradni.

Próbálta. Rengeteg zseniális ötlete volt, amiket az én generációs meglátásommal csak megerősíteni tudtam.

Az legutolsó pár években adaptálódott az új helyzethez, és leginkább otthon próbált az internet adta pozitív lehetőségekkel élni. Stúdiózott, rengeteg feldolgozást, és persze saját számot készített. A kis lakásban a legprofibb cuccok és a legprofibb szoftverek segítették a digitális önmegvalósítás útján. Mindig is igényes és precíz volt.

Sajnos mindez késő. Talán a rock&roll élet, talán az, hogy ő sosem állt sorba, mindez  része volt annak a visszafordíthatatlan, de egyben kegyetlen, és igazságtalan folyamatnak, ami miatt ő már nincsen köztünk.

Azt minden ember tudja, hogy annak ellenére, hogy mindig a saját feje után ment, bárkivel, akivel az életben találkozott (legyen az ember, állat), mindig kedves és empatikus volt. Egy csodabogár volt.

A szellemi érték felbecsülhetetlen. Ezt tudja mindenki, aki valaha vele együtt dolgozott.

Nyilván, mivel a fia vagyok, így nem nehéz megvádolni engem elfogultsággal. Ettől függetlenül hagy írjam le: rengeteg jó gitárost hallottam, magyart, külföldit, de ami miatt ő a legjobbak közé emelkedik, az a Szív, amivel játszott. Az élete volt, a sokszor nehéz, és kihívásokkal teli élete, amit beleszőtt játékába.

Búcsúzzunk el tőle közösen, hiszen amit teremtett, az nem csak az enyém, hanem mindannyiunké.

Ég Veled Drága Édesapám! Játssz az angyaloknak is úgy, ahogy nekünk tetted!

A temetés a kecskeméti Köztemetöben lesz, pénteken (08.19) 11:45-kor a barna ravatalozónál.