A Radiant Bloom a massachusettsi négyes harmadik nagylemeze. A leginkább post rockként kategorizálható, meglehetősen egyéni muzsikában utazó fiatalok júniusi korongja már egy igazi nagyágyúnál, a Century Media istállójánál jelent meg. Az Astronoid akár a hasonlóan nehezen skatulyába gyömöszölhető, de igen szűk körben ismert Vattnet utódjának is tekinthető, hiszen az egykori csapat háromnegyede, vagyis a gitáros/énekes Brett Boland, a másik hathúros, Casey Aylward és az ütős Mike St. John itt folytatják tovább a muzsikálást.
Az Astronoid első két lemeze egyébként a finn Blood Musicnál jelent meg, akiknek van egy olyan szimpatikus szokásuk, hogy az összes kiadványukat hivatalosan, "name your price" alapon, azaz akár ingyenesen is letölthetővé teszik a hivatalos bandcamp felületükről. A dolog promóciós értéke elvitathatatlan. Magam is ennek a kiadói jófejségnek köszönhetem, hogy belefutottam az előző, 2019-es évjáratú, egyébként a zenekarról elnevezett lemezükbe.
Kevés első találkozás emléke marad meg az emberben úgy, mint esetemben az említett korong, mellyel az ismerkedést épp három éve, a békeidők utolsó FEZEN-es Dream Theater koncertjére tartva, az M3-ason ejtettük meg. Az az album tartósan be is ragadt nálam, ahogy feltehetően mások is felkapták a fejüket az Astronoid gárdájára, hiszen a Sony Music érdekeltségéhez tartozó Century Media csapott le a kvartettre és a friss lemezüket az összes lehetséges formátumban piacra dobta. Én pedig már kvázi rajongóként vártam az idei anyagot.
A zenekart tehát nehezemre esik címkézni, inkább maradnék az egyszerűbb és talán célravezetőbb módszernél, a szimpla hasonlítgatásnál; bár azt meg végképp nem szeretem… Szóval; az Astronoid olyan muzsikában utazik, mintha a húsz-huszonöt évvel ezelőtti Devin Townsend lemezek hangszerelését kevernék a korai Slowdive, a Ride, netán a My Bloody Valentine (tehát a shoegaze alapcsapatok) hangzásával. Lehet, hogy leírva nettó hülyeségnek tűnik, de a tempósabb részeknél – akad jónéhány ilyen momentum a háromnegyed órás hangfolyamban - olyasmi a zene, mintha a klasszikus Emperort megfosztanánk a black metalos jegyeitől, de megmaradna a norvégokra jellemző magasztos, sebes, sodró muzsika, illetve az extrém vokálok helyét dallamos témák vennék át. A legjobb példák erre a Sedative és az Orchid című szerzemények.
Az itteni fő arc, a dalszerzést egy az egyben, a keverést és a dobtémákat pedig részben magára vállaló Brett kizárólag dallamos, rétegzett énektémákban gondolkodik. Lényegében tehát egy metalos fül számára semmi szélsőséges elem sincs az Astronoid muzsikájában, a Radiant Bloom az ismerkedés kezdeti szakaszában mégis kemény falatnak tűnhet. Az amerikai srácok harmadik nekifutása az első néhány hallgatáskor olyan hangfolyam érzetét kelti, melyhez a nyilvánvaló refrének, repetitív részletek hiányában nehéz kapcsolódni. Brett és társai kevés kapaszkodót kínálnak, azonban a lemez mégis hallgattatja magát, egy-egy ihletetettebb dallamuk akár néhány hallgatás után is képes bevésődni. A legtalálóbb jelző erre az egészre minden bizonnyal az epikus lehetne.
A nyitó Admin nem más, mint egy formabontó bevezető, mely a végére a shoegaze-ben jellegzetes, „úsztatós” énekdallamokban teljesedik ki. A lendületesebb résszel is megbonyolított Eyes és a sodró Sedative azok a tételek, amik könnyebben találnak utat az emberhez, a nehezebb dolgok inkább a korong második felén fészkeltek maguknak helyet, bár helyenként már a Sleep Whisperben is My Bloody Valentine-módjára gerjednek a gitárok. Kaotikusnak a záró tételeket sem nevezném, viszont számolatlan réteg van bennük, fittyet hánynak a tipikus dalszerkezetekre.
A mai viszonyok közepette egy ilyen, relatíve fiatal csapat jövőjére nézve felelőtlenség lenne messzemenő jóslatokba bocsátkozni. Az azonban kétségtelen, hogy a progresszív, illetve post rock és shoegaze-gyökerű formáció által előállított elegy kellően egyéni, meghálálja a bele fektetett energiát, azonban közel-távol sem habkönnyű hallgatnivaló. Engem mindenesetre olyannyira levettek a lábamról, hogy az év végi –egyre duzzadó- listámon valahogy helyet kell, hogy szorítsak majd nekik is. Igyekezni fogok!
