Hamarosan mindenki számára szabadon nézhető lesz a The Retailators című slasher horrorfilm. A többek közt a Five Finger Death Punch legénységét és a Papa Roach énekesét, Jacoby Shaddixet is felvonultató alkotást volt lehetőségünk hamarabb megnézni, így egy kicsi spoilermentes ajánlót kaptok hozzá az alábbiakban.
Két lány utazik egy régi furgonnal. Rátérnek egy elhagyott erdei útra. Defektet kapnak, majd furcsa alakok jelennek meg a ködben és eldurvul a szitu. Eddig tök átlagos az egész, viszont egy vágás után kiderül, hogy nem ez lesz a fő sodorvonal – később még értelmet kap ez a képsor, csak ki kell várni. Itt térünk át a valódi történetszálra, John tiszteletes lányára, aki nem tudja az anyja halálát feldolgozni, az apára, John tiszteletesre, aki még a karácsonyfavásáron tőlük lenyúlt fa miatt sem képes felemelni a hangját, valamint a kisebbik lányra, akinek az apa megtanítja: az ajándék addig nem ajándék, amíg az nincs becsomagolva. Igen, a sztori karácsony környékén játszódik, de olyan kiemelt szerepe nincs a sztoriban. Inkább csak ad neki egy „vérengzés a szeretet ünnepén” ízt, amitől egy kicsit igyekszik jobban bemarni az arra érzékenyek lelkébe. Nos, ez a csonka, de alapjában véve boldog család futna neki az ünnepeknek, viszont az egység hamarosan hirtelen megtörik: az idősebb lány egy klasszikus „rossz helyen, rossz időben” helyzet következtében meghal, az apa megroppan, a nyomozás megindul és felgyorsul a történet.
Itt merül fel a kérdés: mi történik akkor, ha egy, a megbocsátás fontosságáról prédikáló tiszteletesnek megölik a lányát? Meg lehet azt bocsátani? Meg tud egyáltalán bocsátani? Nem egyszerű kérdés, ugye? Mert egy „átlagos” embernek nyilván kinyílik, akár fizikai értelemben is ki fog nyílni a bicska a zsebében egy ilyen tragikus esemény után, viszont, ha pont a saját elveid, a tanításod ellen kell(ene) fellépned emiatt, márpedig ösztönösen tudod, hogy valamilyen módon fel is fogsz, az igen kemény dió. Joviális egyházfiként, aki inkább fordítja oda a másik orcáját is, pláne.
Mielőtt még nagyon átmennénk elemezgetősbe, vegyük figyelembe: a műfajából adódóan ez a film nem fog mélyfilozófiai babérokra törni. Nem lesznek nagy megfejtések, talán még annyira váratlan fordulatok sem, viszont amit ad, az teljesen rendben van, abszolút kellemes néznivaló – már ha ugye szereti az ember a szabdalást és a literszám fröcsögő málnaszörpöt. A feszültség végig ott van, a miértek is érthetők, elvarratlan szál sem marad, ráadásul a személyiségfejlődés sem marad el: az apa egyre inkább férfi, a halottak száma nő. Egyszerű, de mégis hatásos recept, ugye? Ráadásul a különböző helyeken bevágott zenék miatt még a rockzenéből is jut majd itt-ott, fura mód az ezek által keltett hangulat miatt miatt a késő kilencvenes évek, kora kétezres évek ezt a stílust bőszen alkalmazó filmjei ugrottak be nekem.
Persze nem csak hallgatni lehet majd a rockot, ahogy írtam, a teljes Five Finger Death Punch és a nagyvásznon most debütáló Jacoby Shaddix is komolyabb szerephez jutnak a filmben, de kisebb-nagyobb kameókban ott figyelnek például Tommy Lee (mint a sztriptíz klub DJ-je, aki a Girls, Girls, Girls feldolgozását pörgeti éppen), vagy az Ice Nine Kills és az Escape The Fate tagjai. Felsorolni is sok lenne, mennyi zenész fordul meg, akár csak rövid ideig az alkotásban, talán nincs is sok értelme belemenni. Meg kell nézni a filmet és vadászni az arcokat - persze nem szó szerint, haha! Személy szerint örülök, hogy ennyi muzsikust belevontak a történetbe, hiszen ezzel is színesítik az alkotást, közelebb hozzák ezt a másfél órás filmet az őket ismerő rajongósereghez. Egyet viszont hozzátennék: a Five Finger Death Punch szerepeltetésének sok értelme nem volt a filmben, mintha csak utólag lettek volna belerakva a scriptbe, hogy legyen még egy sor húzónév. Nem azért, mert én nem vagyok kimondottan FFDP fan, de tényleg lényegtelen volt a jelenlétük a történet szempontjából. Többet is ki lehetett volna hozni ebből az öt támadó kinézetű arcból. Viszont, ha fan vagy, úgyis szeretni fogod nem csak az FFDP, hanem a többi zenész megjelenését is!
Mindent összevetve maga a film egy jól összerakott alkotás, persze szigorúan a maga műfaji keretein belül. Nem mondom, hogy ettől fog seggre ülni a filmakadémia, de nem is ez a célja. Ami viszont lenni szeretne, azaz egy szórakoztató és jól kivitelezett slasher-akció-horror, annak tök príma. Én személy szerint jól szórakoztam a nézése közben, ajánlom nektek is! Főleg, ha szeretitek a színpadon megszokott kedvenceiteket a vásznon is látni.
A The Retaliators szeptember 14-én debütál majd világszerte, a már korábban megismert dalokat is tartalmazó filmzenealbum szeptember 16-tól lesz elérhető.
