Valamiért nagyon nem akartam elmenni erre a koncertre. Nem tudom, valamiért már nem hajt úgy a Soulfly, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, aztán valahogy mégis úgy hozta a sors, hogy kocsiba be és irány az A38, ahol újra megmutatta magát Max Cavalera kedvenc gyermeke.
Teljesen rosszul élt az emlékeimben, azt hittem, hogy Max ezzel a formációjával jó ideje nem járt nálunk, aztán visszakeresve kiderült, hogy a 2019-es (utolsó) RockMaratonon is tiszteletét tette nálunk a Soulfly, előtte pedig a megboldogult Dürer Kert, kert-színpadán mozgatták meg a nyakamat. De régen volt….Az emlékek közt kutatva az is előjön, hogy az A38-on utoljára 2015-ben játszottak, amikor is Max két fia is a zenekar részét képezte (Igor Amadeus Cavalera ekkor éppen basszusgitározott). Az a koncert beleégett az agyamba, hiszen életem egyik legjobb bulija volt. Olyan hangulat uralkodott azon az estén a hajó gyomrában, amit azóta is visszasírok. Így nyilvánvaló, hogy ahogy sétálok le a hajó hídján elfog valami furcsa izgalom. Régen abszolút nem néztem meg előre a setlisteket, azonban egy éve nem bírom ki és mindig ellenőrzöm, hogy mire is számítsak. Ez is az oka lehet annak, hogy újra Soulfly koncertre látogattam. Hiszen Maxék iszonyatosan bivaly dalokat pakoltak össze, amit vétek lenne kihagyni!
Mivel Körmöczi úr és a Cadaveres szögre akasztotta a cipellőt egy időre, így kíváncsi voltam, hogy ki lesz az a bátor, aki bemelegíti a közönséget. A koncert előtti este megtudtam, hogy nem szerződtettek erre a feleadatra senkit, így viszonylag korán, de csak Maxéket nézzük meg. Az ilyen stílusú zenéknél nekem ez mindig furcsa, de legalább korán haza fogok érni!
Valahol igazam is lett, hiszen a zenekar fél tízkor már be is fejezte a koncertet es bő tízperccel később is kezdett. Ettől függetlenül érdekes estém volt. Nem tudom mit vártam ettől a csütörtöktől igazán. El kell ismerni már most, hogy a két Mike iszonyatosan kell a zenekarnak, mert rengeteget vesznek a vállukra. Basszus fronton főként az ének van megtámogatva, de azért a showból is kiveszi a részét Mike. A beugró gitáros DeLeon tökéletes választás volt. Pontos, jó gitáros, akit élmény nézni, viszi a bulit a hátán. Akkor sem esik kétségbe, ha szakad a húr, vagy Maxnek éppen torokspray kell.
Igaz egy-két dal közt megáll a buli, de ettől függetlenül is többet hoztak, mint amit elvárunk. A Back To The Primitve és No Hope párossal nyitni hibátlan megoldás. Egyből elindult az este és nem is állt meg. Noha igazi nagy ráadás nem volt, de erre nem is volt szükség, hiszen ezer fokon égett a hajó belseje. A Refuse/Resist és a Wasting Away páros még mindig imádni való. Kivancsi lennék Zyon mit érez amikor ezt a dalt kezdik játszani. A többi Soulfly szerzemény is elnyeri a közönség szívét, lelkét, mindenki telitorokból ordít, amikor csak teheti. Külön jó látni, hogy Max elhozza a családját és két dal közt a ládák mögött nagypapiskodik kicsit, ez tök aranyos.
Nagyon kellemes este volt, az egyetlen hátránya, hogy annyira szakad az eső, hogy a színpad széléről írtam a beszámolót is. Igaz, hogy Max már nem egy mai gyerek, de akkor is olyan bulit csinál, amit sokan megirigyelnek.
Fotók: A38, Somay Márk, kellegy.hu
